[399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
*Az ordítás megrázza a várost, ez minden együttműködőt azonnal üzembe állít. Abby feladata foglalkozni Drakkel. Tudja, hogy vagy Draket kell megölnie, vagy hagyni a srácnak, hogy kinyírja Abbyt. Mert ennek így sosem lesz mostmár vége. Eltűnik a sötétben és elkezd rohanni oda, ahol a srác megjelent, a főutcán. A többi démon is nem sokára a városban lesz majd. Draket azelőtt kell leállítania. Hirtelen megjelenik a főutcán, a sráccal szemben, közvetlen közel.* Akkor ez lesz most az...utolsó nagy bunyó? *Kérdi a sráctól, nyíl egyenesen a szemébe nézve. Ha most bunyózni kezdenek, annak az egyik fél haláláig nem lesz vége. Összeszedi minden bátorságát. Valahol fél a haláltól.* Tudod mit? Kezdem én. *Válaszolja gyilkos tekintettel és vörösen izzó szemekkel. A rengeteg sötétben töltött idő alatt kissé elvesztette önmagát. Elkapja a srác pólóját és nekihajítja az egyik épületnek. Egy kis bolt volt. A srác becsapódásától az egész egyetlen pillanat alatt omlik össze, rá a srácra. Nem habozik egy percig sem. Mielőtt a srác egyáltalán felállna, elkapja a törmelékből kiálló haját és annál fogva rántja fel. Így a srác teljes testével nyom egy szaltót a levegőben és a törmelékre zuhan teljes tömegével. Irónikus, mert Abbyn még mindig ugyan az a fehér ruha többszöri kimosott változata van, de megint ugyan olyan koszosan. Sötét haja több ponton az égnek áll.* |
*Órák teltek el, s ezalatt valamilyen szinten regenerálódott. Mikor Sarah megjelenik előtte, lassan felemeli fejét. Vigyora gúnyos, tekintete semmit mondó, mégis ott csillog benne az eddig ritkán látott, eszeveszett gyilkolási vágy. Ajkai véresek, s úgy néz ki, mint egy viharvert, már több éves hadifogságban tartott vadállat. A leányzó kissé félve nyúl hozzá, de ő nem mozdul. Amint karjairól leszedi a csomót, annyit mondd a lányka, hogy elmehet, s ismét megszólalna, de Drake állatias nyögéssel ugrik ki az ágyból, majd a lányhoz lép, s lassan nyúlna érte, de az zihálva eltűnik. Tudja, pontosan tudja, hogy figyelmeztették. Nagy levegőt vesz, majd összeszorított szemekkel hatalmasat ordít, így mindenkiben tudatosulhat, hogy újra kiszabadult. Abigailnek fogalma sincs, hogy mit vállalt ezzel. Hirtelen köddé válik, és maga után hagyva a véres ágyat, s magát a lepusztult lakást. A város egyik főutcáján jelenik meg. Dagad az életerőtől és az ambíciótól. Tán direkt hívja fel magára a figyelmet. |
*Pillanatnyi nyugalmát egyik női társa zavarja meg. Csak annyit kérdez, mit tegyenek Drakkel.* Nem fog beszélni. Energiám sincs hozzá. Engedjétek haza. *Társa meglepődik a lány válaszán, de Abby csak feláll és elmosolyodik.* Majd én követem. Akár milyen okos és tehetséges démon és legyen akárhány éves, a sötét nem fog ki rajta. Nem képes érzékelni, ha sötétben vagyok. Csak engedjétek el. *A következő kérdést a túl sok sötétben töltött idő veszélyeitől való aggódás ösztönzi társából, de ezen is csak mosolyog. Mint aki teljesen elvesztette a félelemérzetét és a rizikófaktor is eltűnt volna belőle.* Megoldom. Jobb ötletem nincsen. Ne aggódj. Csak menj és oldozd el. *A lány készülne elmenni, hogy eloldozza a srácot, de Abby megállítja.* Sarah. Ne engedd, hogy kicsináljon. Lépj le, amilyen hamar csak tudsz. *A lány bólint, majd eltűnik, mint a kámfor.* |
*Végighallgatja Abigail szavait, de nem mind jut el a szívébe, lelkébe, s még kevesebb az agyába. A pofon után ugyan abba a pozícióba vágódik vissza, karjai lassan tőből kiszakadnak. Nem szól egy árva szót sem. Most került fel az i-re a pont, s végleg lezárult, hogy ők mind a ketten két különböző világba tartoznak. Viszont a szavakból kiderül, hogy a leányzó tökéletesen, velejéig romlottnak érzi a fiút. És ha mégis, az is, mégsem ismeri igazán. Nem ismeri hátterét, az ő világát. Amint a szépség eltűnik, lassan felemeli fejét, s lassan feljebb csúszva a jéghideg vaskeretnek dönti hátát. Csupán előre bámul, nem gondol semmire. Valószínűleg nemsokára jönnek érte, s az egyik oldal nyer, a másik veszít. És kezdődik minden előröl.* |
*Hirtelen eltűnik a sötétben és a srác előtt, az ágy mellett jelenik meg. Teljes démoni erejéből lekever egy hatalmas pofont a srácnak, így az visszavágódik az ágyra.* Fogd be! *Kiabál rá, de nem ér hozzá többet, nem bántja tovább. Csak áll az ágy mellett.* Ne kend rám az egészet. Embereket öltetek. A te parancsodra a fél város megdöglött! *Kiabál rá torka szakadtából.* Gyerekek, anyukák, felnőttek! Mindenki meghalt, akit értetek! Ezt sosem bocsátom meg! *Vesz egy mély levegőt, de ettől függetlenül úgy folytatja, mintha a beszéd meg sem szakadt volna.* Apám ugyan olyan pszichopata volt, mint amilyen mindegyikőtök! Sosem kaptam meg az apai szeretet. Állandóan bántott. Nagyon fájt! *Könnyei elkezdenek folyni.* Már akkor kezdtem érezni valamit irántad, mikor messzire mentünk azon az estén! De te azután is csak bántottál! Azthittem ennél többet jelentek!...De nem! Neked ki kellett írtani az embereket! Ezt a várost békére teremtették sok évtizede! Mi a jó francnak kellett idejönnötök egyáltalán? Ha nektek ez nem tetszett, el kellett volna takarodni! *Hirtelen hagyja abba a beszédet. Elindul kifelé.* Én nem foglak bántani. De felőlem megdögölhetsz. *Köpi még vissza a szavakat a srácnak, majd hirtelen eltűnik a sötétben és messze, az egyik ház tetején jelenik meg. A város kihalt. Az életben maradt embereket sikerült kimenekíteni, de sokan ittmaradtak a város olyan részében, ahol Drake kis csapata nem jutott el. Most rájuk vigyáznak több százan együttműködők. Leül a magas épület szélére és lelógatja lábát. Azon gondolkozik, hogy mi lesz vele kétszáz év múlva, ha egyáltalán megéri azt. Ez is csak egy fejezet lesz az életéből.* |
*Halkan, majd egyre hangosodó hangerővel nevetni, gúnyosan röhögni kezd, s lassan felemeli fejét. Egyik szemét alig tudja kinyitni, így másik van most főszerepben. Egyelőre nem mond semmit. Hirtelen megrángatja a köteleket, viszont valamiféle mágiával védve van, s még elég ereje sincsen ahhoz, hogy kiszakítsa magát onnan. Ahogy előre görnyed, gerince megroppan, mert megsérült, hasából pedig a vér nemhogy szivárog, hanem folyik.* - Mindig azt mondták nekem...hogy kezdjek el érezni...mert pszichopata maradok... És most átengedtem volna magam nekik..átengedtem magam nekik.... És mégis mi olyan kurva jó ebben?! Mi?! *Horkan fel ordítva, majd lendületből előre hajol, így megrángatva a vaságyat. Hangosan felszisszen.* - Takarodj innen... *Morogja, majd hátradől, s lehajtja fejét, így úgy lóg, mint Jézus a kereszten, kezei feszesen felfelé állnak, viszont ül. Lassan mozgatni kezdi lábait.* - Heh... Ahogy kiszabadulok, az egész rohadt, kurva világotokat megsemmisítem...eddig te tartottál vissza, de... Úgy tűnik, hogy ez volt, nincs... *Morogja gúnyosan, majd lehunyja ép szemét, s hagyja, hogy a véres nyál kifolyjon szájából, ajkai közül, nadrágjára.* |
*Késztetést érez a srác meggyógyítására és szíve mélyén egyetlen dologra vágyna, hogy leléphessen vele messzire. De nem lehet önző. Nem tehet olyat, ami fajtája és az emberek ellen szól. Azt kell tennie, amit a többi együttműködő is szeretne, hogy tegyen. Feláll a kanapéról és besétál a szobába. Nem néz a srácra. Leül az ágy szélére. Talán nem képes ránézni. Az első pillanattól kezdve nem akarta ezt. De kellett egy terv, hogy kiderüljön, mi a célja a lázadóknak a továbbiakban. Hogy miért vonultak vissza és hogy mit terveznek. Hogy mi lesz a második kör forgatókönyve..* Mire készültök? *Kérdi halkan, de elég jól érthetően. Tudja, hogy a srác nem fog válaszolni neki ezek után, de valahol el kell kezdeni a faggatást.* Nem akarlak bántani, ezért jó lenne, ha egyszerűen elmondanád. *Karját bámulja, amire rászáradt a srác vére. Némán feláll az ágy széléről és egy kisebb fürdőbe ballag. Megengedi a csapból a melegvizet és elkezdi egy szivaccsal letisztítani karját. A fürdő lámpájának fénye bevilágít a sötét szobába. Most ez az egyetlen fényforrás. Így is hallja, amit a srác mondani fog, legyen akármi is az.* |
*Végighallgatja Abigail mondandóját, és hosszú percekig csupán a szemeibe bámul, pislogás nélkül. A gyönyörű, eszeveszettül csillogó szemekbe, melyek majdhogynem szavak nélkül mindent megüzennek neki. Ahogy átöleli őt a szépség, s hozzá bújik, lassan szóra nyitja ajkait.* - Fogalmad sincs, én.... *Mormogja mély hangján, s épp kiegyenesedne, mikor szavába vág a démon nő, s a tervből semmit sem sejtett. Ekkor, mondatát befejezetlenül hagyva, irdatlanul hangosan felordít. Normális esetben ez nem fájna neki így, viszont meglepte a szituáció, és maga a lány is. Térdre esik, ekkor még ütlegelni kezdik. Agyában lepereg néhány dolog, és végig a lánykára néz, majd elsötétül előtte minden. Több órával később, az ágyon kikötözve tér magához. Talán aludt is, s közben vergődött, mert csuklóit, és bokáit is kidörzsölték a kötelek, hisz levették róla a dzsekit, az inget, és a bakancsot is. Mindene szétverve, bedagadva, széttörve. Véraláfutások, sebek, foltok. Hangos krákogással vért köp, majd Abbyra emeli homályos tekintetét. Amint kiveszi a leányzó alakját, hangosan felmordul, mert eszébe jut minden.* - Mocsok... még jó, hogy nem mondtam..semmit. *Préseli ki a szavakat véres ajkai közül, majd előre hajtja fejé, s lehunyja szemeit. Társai még nem tudnak az eseményekről, tán egyelőre. Talán értesítik őket, talán megtudják. De jobb is így, hisz egyedül is ki fog tudni szabadulni. Nincs szüksége másra. A történések csak megerősítették lázadói mivoltjában, s főleg abban, hogy miért nem érez semmit, legbelül. Soha.* |
*Halványan elmosolyodik, halkan kissé fel is nevet.* Te gyűlölsz engem. *Suttogja halkan, felnézve a srác szemeibe. Kezei még mindig arcán pihennek, homloka a srác homlokához ér.* Én meg. *Itt ismét felnevet.* Belezúgtam az ellenségembe, akit meg kéne ölnöm. Ez nem normális dolog. *Még mindig nem lép hátra. Meglátja a srác mögött közeledni három együttműködő társát. Hogy a srác ne lássa meg, kissé a sráchoz bújik és úgy bólint nekik. Majd a srác szemébe néz.* Sajnálom. *Suttogja halkan. Majd lendít egyet teljes erőből karján és az így a srác hasába fúródik, átszúrva egész testét. Nem bír a srác szemébe nézni. Valószínűleg meglepődik. Társai elkezdenek a lány és a srác felé futni. Egyszerűen kihúzza karját a srác hasából. Abby csupasz karja csupa vér lesz. Mielőtt a srác magához térhetne, Abby társai elvonszolják, percek alatt, így a lánynak esélye sincs ránézni. A srác ugyan abba a lakásba kerül kikötözve, ahol Abby feküdt, lábadozott. Az egész meg volt tervezve. Az egyetlen baki az lett, hogy a lány tényleg belezúgott a srácba. De sosem lenne áruló. A srácot egyedül hagyják. Abby feladata lesz, hogy vigyázzon rá és kiszedjen belőle mindent. Miután mindenki eltűnt a lakásból, Abby hirtelen megjelenik a srác előtt, pár méterrel előtte. Leül a kanapéra.* |
*Ahogy a csók vadulni kezd, majd megszalad, ujjbegyeit a démonnő derekán a bőrébe mélyeszti, s halványan elvigyorodik. Viszont ez csupán pár másodpercig tart, mert elkomolyodnak férfias vonásai. Torkából feltörő morgását nem fojtja el, s szavait sem, akármennyire is szeretné. Talán úgy véli, ha most ezt folytatják, túlságosan megnyílik, megnyílhat a lánynak. De perpillanat ezt most nem helyezi előnybe, vagy csak eszébe sem jut, mert nem gondolkozik ésszerűen.* - Nem tudom, hogy mit érzel, gondolsz, akarsz, vagy vársz tőlem...De én azt akarom, hogy mindez most..beteljesüljön. *Suttogja mély, kivételesen kellemesen búgó hangján. S ezzel párhuzamban lassan lecsúsznak karjai a szépség karcsú derekáról.* |
*Semmi mást nem hall, csak lélegzetvételeiket és az esőcseppek hullását a falevelekkel borított talajon. A lágy csókot nem sokára szenvedélyes és követelőző csók váltja fel. Durván és hirtelen túr a srác hajába két oldalt és csókolja hevesen. Be akarja bizonyítani, hogy ha az érzései nem is helyén valóak és jogosak, de igazak és őszinték. Hirtelen szakítja meg a csókot, de kicsit sem távolodik el. Összekoccintja homlokait. Szemeit leszorítja, orrán keresztül kapkodja a levegőt.* |
*Érez valamit. Érez valami nyomasztót mely rátesz a gondterheltségre, s valamit, amit meg kell szereznie, de maga sem tudja, hogy mi az. Gondolataiba, és semmis érzelmeibe mélyedve mereven áll a dombon, háta egyenes, mintha karót nyelt volna, s lábai mintha a földbe gyökereznének. Hirtelen simogatja meg arcát a jéghideg szél, majd hajába túr - legalábbis ő így érzi -, majd hirtelen fojtogatni kezdi valami, és úgy érzi, hogy a levegő híján van. Azután lassan, kínzó lassúsággal kezd kirajzolódni előtte a szépséges démonnő alakja. Szemei lomhán kezdenek csukódni, viszont résnyire nyitva maradnak. Átadja magát a lágy csóknak, és a hűvös esőcseppeknek. Hatalmas tenyerei a karcsú derékra csúsznak.* |
*A sötétben volt, amikor a srác kiabálta a nevét. Meghallotta, bár füle elég rossz. Látja, ahogy a srác eltűnik, de tökéletesen ki tudja venni alakját, tudja merre halad. A sötétség, az éjszaka az ő terepe. Követi a srácot, de nem tűnik fel, ottmarad a sötétben. Mikor a srác megáll a város mellett húzódó egyik domb tetején, odasétáll mögé. Még mindig a sötétben van, így nem tudja, hogy Drake érzi-e a lányt, vagy sem. Elé sétáll és a sötétben próbálja kivenni elmosódó alakját. Még mindig nem jön elő. Két kezét a srác arcának két felére tapasztja és ajkaira csókol. Így Drake úgy érezheti, hogy szinte folytogatja a sötétség. Abby hirtelen elengedi a sötétet és ott áll a srác előtt, lágyan csókolva őt a szakadó esőben.* |
*Résnyire húzza össze szemeit, mikor a szépséges démon kipréseli ajkai közül a szavakat. Azután ismét eltűnik. Lassan körbe tekint, majd meglátja a 10 méterre álló lánykát. Ekkor éri az égi hideg zuhany, s néhány másodperc alatt azonnal el is ázik. Viszont nem érdekli. Szemei vérben forognak, s először érzi a minimális tehetetlenséget. Ahogy feltűnik a leányzó előtt, ő úgy tűnik el. Hirtelen kinyitja száját, s ordítani kezd.* - Abby! *Kiabálja, viszont meg sem várja, hogy Abigail visszatérjen, hiszen tudja, hogy semmi értelme, mert nem fog visszajönni. Így hát beleolvad a semmibe, s hosszú percekig nem tűnik fel sehol.* |
*Szemeit leszorítja. Sok erő kell ahhoz, hogy el tudja magától lökni a srácot, de végül megteszi.* Minden szavadból süt a hazugság. *Suttogja halkan, majd hirtelen eltűnik a sötétben és a srác mögött jelenik meg. Mielőtt megfordulna, Abby lábujjhegyre áll, megkapaszkodik a srác vállaiban és füléhez hajol. Forró lehelletével suttog bele a srác fülébe. Hangjában hallani a csalódottságot.* Pedig én nem hazudtam neked. *Azzal megint hirtelen eltűnik, de nem jut messzire. Tíz méternyire kerül elő, a fiúval szemben. Az hirtelen lezúdoló eső mossa el alakját a sötétben.* |
*Gúnyosan elvigyorodik, majd derekánál fogva magához rántja a leányzót, amint az füléhez hajol, lábujjhegyre állva.* - Sosem lehetek elég óvatos..Beveted a bájaid...lágyan érsz hozzám, megcsókolsz, majd két lábbal rúgsz ki az ágyadból. *Mormogja mély, búgó hangján, majd előre görnyed, s Abigail forró nyakához hajol, és belecsókol.* - Viszont...egy próbát megér. *Horkan fel, miután elsuttogta szavait. Ajkaira egy széles vigyor csúszik, s magához passzírozva Abbyt, egy forró csókot nyom a homlokára. Úgy beszélt, mintha beadta volna a derekát, viszont ugyan az az elfásult démon maradt, viszont tetszik neki ez a helyzet. Nagyon tetszik..* |
*Csak halványan mosolyog a srácra, amint az megérkezik elé. A vádló szavakra viszont elkomolyodik a tekintete. Legszívesebben képen vágná a srácot, hiszen színt vallott és nem képes másként reagálni, mint vádlóan.* Valóban? *Húzza fel egyik szemöldökét egy pillanatra.* Az előbb a lakáson is majd megvesztem észre. Vak vagy, ha nem látod, ami a szemed előtt van. *Súgja a srác füléhez hajolva, rideg hanglejtésben.* |
*Belül, agyába csak az értelmetlenség, s sok minden ködbe borul, elhomályosul, ahogy Abigail kiejti ezeket a szavakat ajkain. Viszont kívül csupán - akaratlanul - annyi jelét mutatja az egész történésnek, hogy hirtelen kissé tágabbra nyílnak szemei, és felvonja szemöldökét. Majd pár másodperc múlva résnyire húzza össze szemeit, s teljes testtel a lányka felé fordulva, farkasszemet nézve vele szólal meg mély, rekedtes hangján.* - Miért estél volna belém, kölyök...? Ha érzéketlen tapló vagyok.. *Horkan fel, majd köddé válik, s pillanatokkal később a leányzó előtt megjelenve boldogítja őt.* - hazudsz. *Vágja szemébe halkan suttogva, vádlón. Tekintete hűvös, mint általában.* |
*Kínjában halványan elmosolyodik.* Érzéketlen tapló vagy, mint mindig. *Rázza meg a fejét nevetve, lemondóan.* Beléd estem. *Suttogja halkan, de a nevetés még mindig érződik hangjában.* Ezért küldtelek el a francba. Mert ez...egyoldalú dolog. *Teszi meg a hirtelen vallomást, de nem lép közelebb, nem is néz a srácra. Szavait is elfolytja, nem mondd semmi mást. Megvakargatja a tarkóját, mert fogalma sincs, miért mondta ezt így el. Most olyan, mint egy értetlen kislány.* |
*Nem észleli, hogy Abby közeledik hozzá, viszont mikor megjelenik, s azonnal megszólal elhaló, mégis csengő hangján, ökölbe szorulnak kezei, ujjai, s görcsösen megremegnek. Viszont nem tesz semmit a leányzóval, nem bántja, de mást sem tesz vele.* - Hagyj békén. Azt akartad, hogy eltakarodjak... Akkor ne loholj utánam..kislány. *Morogja érzéketlenül, mély, kissé rekedtes hangján, majd féloldalasan Abigail felé fordul. A lány úgy beszél, mintha veszettül nagy újdonság lenne, hogy rombolni kezd, ingerültségből.* |
[399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
