[399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
*Kezdenek komoly fájdalmai lenni, már nem viseli olyan jól a fájdalmat és a folyamatos ide-oda vágódást, mint a harc elején. Füle még jobban vérezni kezd, amikor megpróbál felállni. A sötétben szinte ki sem lehet venni a lányt, sötét hajszíne és kissé sötétes és fakó bőrszíne miatt. Az első száguldó autó elüti az országúton, teste berepül az erdőbe, a fák közé. A sofőr nem foglalkozik a lánnyal, tovább hajt. Talán nem akart bajba kerülni. Hátán fekszik és szemei mereven nyitva vannak, mintha hirtelen szörnyethalt volna. De nagyon is lélegzik, mély levegőket vesz. Semmi nem tudná most lábra állítani, iszonyatos fájdalmai vannak. A fák közül látja az eget, a csillagokra mered, mert nem tud most mozogni.* |
*Hangosan, torokból felhorkan, mikor Abigail szájon csókolja. Közben gúnyosan elmosolyodik, s majdhogynem érzi, és lelki szemei előtt látja azt, ami történni fog, gy felugrik, ezzel tompítva az ütést. Azonnal fel is pattan, majd megnyalja véres ajkait, hisz gerince a tompítástól függetlenül elég igényesen megroppant, így görnyedve ül előre, s csak lomhán képes kiegyenesedni, szaggatott mozgással. Felhergelik a démonnő szavai, hiszen a lánynak fogalma sincs, hogy mégis mi áll a háttérben, de nem fogja vele tudatni...sohasem.* - Te nevezel minket gyávának...? Heh...szánalmas! *Ordítja, majdhogynem torka szakadtából, azután feltápászkodik, s magához rántja a leányzót.* - Most is füllentessz...hisz azt ne mond, hogy te még nem hazudtál. *Vigyorodik el gúnyosan, majd hosszú, férfias ujjaival belemarkol a hosszú, sötétkék tincsekbe, s magához rántja a csinos Abbyt.* - Inkább köszönd meg, hogy tartalak annyira, hogy nem nyírlak ki azonnal...így végignézheted, ahogy a társaid megdöglenek... *Morogja mély hangján, egy ocsmányul gúnyos vigyor keretében, majd levág egy csókot Abigailnak, s érzi, ahogy a démonnő testén futótűzként rohan át a libabőr, belül pedig a meglepetés ereje hasítja keményen. Szemeit résnyire húzza össze, majd megmarkolja a vékony karokat, s így hajítja a nem messze található országútra a leányzót, így az felszántja a mocskos betont. Így szakadt meg csókjuk, lezáratlanul.* |
*Nem habozik egy percig sem, hirtelen megjelenik a srác előtt. Egyre terhesebbé válik ilyen sok időt a sötétben töltenie, ezt mindig az jelzi, hogy testén több folt, koromfolt jelenik meg. Hirtelen elkapja a srác arcát két oldalról, kissé lábujjjhegyre áll és szájon csókolja. Szemeik le vannak hunyva, így nem látni a fájdalmat a démonnő arcán. Könyöke már felépült, de a vágások még mindig teljesen sebesek, a túlzottan felületi sebek nem gyógyulnak olyan tematikával, mint a mély sebek. Amint ajkait elhúzza vesz egy hangos és mély levegőt, majd elkapva a fiú vállát behajítja az erdőbe. A srác keresztbe hasít egy hatalmas fát. Hirtelen eltűnik és megjelenik előtte.* Gyáva vagy. És hazudsz is. Ez jellemző rátok, lázadókra. |
*Lassacskán elernyednek arcizmai, ennek ellenére vonásai ridegek maradnak, ahogy tekintete is hűvös. Egyedül a kissé ostoba, gúnyos vigyor töri meg a harmóniát.* - Akár. *Szólal fel kurtán, férfias hangján, majd hirtelen a leépült együttműködő démonnő előtt jelenik meg.* - Jelentéktelen vagy. *Mordul fel, ennek ellenére nem undorodik a leányzótól. Az elvadult este emléke felkísértette néhány perce, így most halk horkanással jelzi, hogy nincs minden rendben. Majd köddé válik, s azután háttal Abbynak, több méterre tőle tűnik fel.* - Nem tudok veled mit kezdeni. *Hangja, hangsúlya komoly, ennek ellenére kajánul, s szélesen vigyorog, amit a lányka nem lát, s ezzel a lekezeléssel is csak hergelné, ahogy eddig. Majd hirtelen eltűnik, és a város szélén, nem messze az ódon kastély romjaitól jelenik meg. Érzi Abigailt, s kíváncsi arra, hogy mégis mit fog produkálni.* |
*Hangos puffanással ér a törmelékek közé, amik szinte mindenhol nagyon mély vágásokat ejtenek testén. A legtöbbjük valószínűleg sosem fog eltűnni, ahogyan arcán is mély, fehér heg maradt a márványpadló miatt még hetekkel ezelőtt. Karjából ömlik a vér, ahogy feláll, könyöke szinte szétment, de gyors regenerálódásba kezd, már ahogy képes rá. Abbynek ez sosem volt erőssége. Combja és vádlija is mély vágásokat kapott, arca most nem sérült, de fejéből ömlik a vér. Mostmár Abby vérének illata is bejár mindent. Hangosan felszisszenve nyúl saját nyakához, ami szintén vérzik, majd gyilkos tekintettel mered a srácra.* Ez nálatok egy vallomásnak számít? *Mosolyodik el halványan kínjában. Minden porcikája fáj. Amint végigsimít fején, észreveszi, hogy füléből is vékony csíkban folyik a vér. Mostmár érti, miért hall szinte alig.* |
*Széles, kaján vigyorral arcán esik térdre, csontjai megroppannak, s hangosan fröccsen vére, amint a hatalmas, széles rönk átszúrja testét. Édes vérének szaga azonnal beteríti a kastély maradványit, s a kertet, közben vékony csíkok kezdenek csorogni orrából, és ajkairól. Néhány másodpercig nem vesz levegőt, majd rögtön fellélegzik, s felköhög. Ökölbe szorítja kezeit, izmai megfeszülnek, s lassú mozdulattal kicsúszik belőle a batár fadarab, majd nyíl egyenesen a szemközti fa vastag törzsébe fúrja magát.* - Ne tégy úgy...mintha te nem akarnál megölni.. Akkor miért nem teszel az ellen, hogy éljek...? *Mordul fel, nehezen préselve ajkai között a komoly szavakat, majd felhorkan, s egy sűrűt, véreset köp, mindeközben feltápászkodik.* - Talán igen...talán nem. *Húzódik ajkaira szavai elhagyása után egy halovány, sunyi vigyor, majd váratlanul elkapja Abigail csuklóját, s magához rántja a karcsú lánykát. Vadul nyakába harap, mint valami eszement vámpír, így a vékony bőr felszakad, s ezek után a földre teríti a démont, majd egyenesen a romok közepébe, a rengeteg éles márvány, törött tégla s vakolat közé hajítja.* |
*Amint a srác elkezd felé haladni, hirtelen eltűnik a sötétben. Pár másodperc múlva már a srác mögött áll és egy nagyobb botot, már majdnem rönköt szúr át a srác hátán, ami átfúrja egész testét és végül megjelenik hasán keresztül.* Ha valakit meg akarsz ölni, akkor csináld, ne csak a szádat jártatsd. *Mondja érzelemmentes hangon, majd eltűnik a fiú mögül a sötétben és szinte azonnal megjelenik előtte, talán egy méternyire.* Azon az éjszakán nem voltam mocskos együttműködő, nem igaz? *Utal ezzel arra az estére, amikor túl messzire mentek.* |
*Szemeit résnyire szorítja össze, majd hirtelen leengedi saját karját, így Abby hangos csattanással a romok közé zuhan.* - Miért...kívánkozol ennyire a halálba, te ostoba? *Kérdi fennhangon, ingerülten, fogai között préselve a fogcsikorgató szavakat. Majd szétrobban, ez a helyzet kihozza belőle az állatot.* - Túl kevés vagy ahhoz...hogy kiérdemeld az egyszerű, fájdalommentes véget... *Suttogja mély, rekedtes hangján, s búgó szavai a szél szárnyán eljutnak a démon nő fülébe.* - Jobban élvezem, mint azt te valaha is fel tudnád fogni...mocskos együttműködő. *Morogja, s lassan elindul a romok, s a lányka felé. Léptei lassúak, mégis magabiztosak. Az idő rosszra fordul, ahogy Abigail helyzete is. Egy kurta vigyor húzódik ajkaira, majd ökölbe szorítja kezeit. Hagyja magát, hagyja, hogy elsodorják az események. Most az ellensége lépésére vár.* |
*Hangosan felnyög, amint a srác szinte folytva felemeli a magasba. Ruhája csupa kosz, mostmár inkább sötét alapon fehér foltosnak tűnik, bőre is csupa kosz mindenütt. Két kezével próbálja leszedni a srácét nyakáról, kevesebb sikerrel, mert démoni ereje ennél sokkal gyengébb.* Miért nem ölsz már meg végre? Már egyikünk sem élvezi ezt a játékot.. *Suttogja halkan, kissé erőlködve, hisz nehezen jut levegőhöz és nehezére is esik kipréselni a szavakat ajkain keresztül.* |
*Mikor a démon nő hirtelen elé áll, s magához rántja, a tetőszerkezet megroggyan, viszont nem omlik le. Gúnyosan elvigyorodik, ekkor kerülnek a sötétségbe. Mintha felcserélődtek volna a szerepek, hisz Drake tartotta a kastélyt, mintha fontos lenne számára, s Abby minél előbb a földel egyenlő szinten szeretné látni. Valamilyen szinten annyiban jelent neki egy kis erőfeszítést az ódon kastély, hogy megkönnyítette az ellenállók dolgát, miként tudták, hol tanyázik az ellenség. A másik dimenzióba kerülve hangosan felordít, mint egy veszett vadállat, s lassan felemelve kezét, elkapja a démon nyakát, s a földbe döngöli, így Abigail kizökken, s megszűnik körülöttük a veszélyes homály. A romok mellett szántja fel a kertet a lányka, s a srác nem habozik - hirtelen, messziről felemeli, de nem tesz vele semmit, csupán több méter magasban tartja, így mozdulatlanul kénytelen lebegni a lány, a tehetetlenség tengerében.* |
*Hirtelen eltűnik a sötétben és megjelenik közvetlenül közel, a srác orra előtt. Arcáról csak komolyság és gyűlölet tükröződik, csak azt lehet leolvasni. Hirtelen elkapja a srác pólóját és lerántja magához, hogy tekintetük egy szintbe kerüljön, Abby szemmagasságába.* Engedd el a plafont. *Suttogja halkan, mintha csak egy titkot akarna elárulni. Fölöslegesen tartja fent a srác a szerkezetet, mert előbb-utóbb úgy is le fog szakadni. Talán jobb is, ha a palota végre összedől és megszűnik minden baj forrása. Nem vár túl sokat a srác lépésére, hirtelen eltűnik vele a sötétben. A mozdulatok lelassulnak, minden háttérzaj felerősödik és a srácban égető fájdalom és fulladozás jelenik meg. A tető pedig leomlik körülöttük, de mivel ők most éppen "más helyen" vannak, nem esik bántódásuk. Ugyan abban a pózban áll a srác előtt, fogja a felsőjét és nyíl egyenesen a szemébe néz.* |
*Abigail csengő hangja ebben a pillanatban nem felvillanyozza, hanem beindítja, sőt ennek minimális szikráját sem érzi, hiszen a gyűlölet tombol benne, s rohadtul idegesíti a visszhangzás, az arckifejezések, mozdulatok, és a többi. Hangosan felmorog, majd ellazítja a görcsösen ökölbe szorított ujjait. Szintén az ő fejére is bőven hullik a falfehér vakolatból, így koromfekete haját egészen beszínezi. Hirtelen felemeli bal kezét, így az az égnek áll, ezzel tartja meg könnyedén fejük felett a plafon, s az oszlopok szerkezetét. Egyelőre nem tesz többet, s a leányzó sem, hiszen mintha húznák egymás agyát.* |
*Felkuncog, vékonyka hangja pedig bejárja az egész épületet. Feltekint a plafonra, amin lassan a vakolatot díszítő repedések kezdenek megjelenni és jól érzékelhetően kezd omladozni az egész. Először a vakolat hullik a lány kissé sötétebb bőrére és hajára, fehér ruháján is jól látszik, mivel az tiszta korom. Nem mozdul. Eszelős módon várja, hogy az egész épület a fejére omoljon, hisz ha ügyes, úgy sem fogja eltalálni egyetlen márvány és kődarab sem. Végig a srácra néz, bár nem mosolyog. Tekintete üres, semmit mondó, pedig belül tombolnak az érzelmek.* |
*Felvonja szemöldökét a szavakra, de nem lepődik meg azokon. Mintha Abigail a fejébe látna, viszont ezt a tényt nem nehéz kitalálni a körülmények láttán, s a köztük történtek után. Lassan végignyalja saját ajkait, majd résnyire húzza össze szemeit. Tekintetében a gyilkolási vágy, s az erőszakos ridegség csillan meg. Csupán megforgatja szemeit jelzésképp, hogy unja a semmittevést, s ezzel egy úton körbe is néz. Majd csupán ujjait megmozgatva a semmiből felemel néhány pengeéles, nagyobb márvány darabot az ereje segítségével. Mind Abby köré tornyosul, mintha lándzsák lennének. Halkan felmordul, majd egy hirtelen mozdulattal a szemközti falba, s az oszlopokba irányítja őket, szélsebességgel. Így azok hangosan megroggyannak, így a fejük fölött a tető is.* |
*Egy ideig vár, majd hirtelen megjelenik a srác előtt, az előszoba romjainak közepén, amit még pár hete ők okoztak. Már teljesen besötétedett. Abby szándékosan átadta magát a sötétnek, ezért szemének színe fokozatosan változik kékeszöldből egészen feketéig. Belőle csak gyűlölet és megvetés szivárog. Halványan elmosolyodik.* Te meg akarsz ölni engem. *Halkan felnevet mondandójának végén, de nem mozdul. Kinézete szemén és tekintetén kívül nem változott. Bozontos sötétkék haj, fehér, kormos ruha. Mezítláb van, lábát fel is sértette a márványpadlóból kiálló törmelék, de nem zavarja.* |
*Nem rendíti meg az, hogy sötétedik, sőt az sem, hogy Abby erejének kiteljesedését kezdi el érezni. A kapuban megáll, s nem halad tovább. Ha akar, majd a démon nő közeledik hozzá, egyelőre csak figyel. Teljes higgadtságot, nyugodtságot, hűvös ridegséget lehet kiszivárogni érezni belőle, semmi mást. teljesen közömbös - mint általában. Néha oldalra, vagy előre pillant. Érzi ahogy a lányka a folyosók között cikázik a kastélyban, s őt figyeli. Drake is ezt teszi.* |
*Vesz egy mély levegőt és lehunyja a szemét. Anélkül, hogy eltűnne a sötétben kerül bele a másik világba, ahol minden füstösen mozdul, minden sokkal tompítotabb, vak sötét van és mintha kétszer hangosabb lenne a legkisebb suttogás is. Ha mozdul, olyan, mintha lassított felvételben tenné, bár rá ez nincs hatással, nem gyengíti le. Eddig csak sötétbe vitt mindenkit, de ez közel sincs teljes erejéhez, amit ma biztosan használnia kell. Mire kinyitja a szemét, már látja Draket közeledni. Egyelőre nem mozdul, hagyja, hogy közeledjen és ő támadjon elsőként.* |
*Érzi Abigail jelenlétét, immár közelebb a kastélyban, s azt, hogy készül valamire. Teljes mértékben. A démon leányzó megszegte a szavát, így már ő sem tartja magát az alkuhoz. Felkészíti társait a legrosszabbra, s az nem a halál. Többek között elmagyarázza a koncentráció fontosságát, s még néhány trükköt, hogyan vehetik fel a harcot Abbyval a sötétségben. Egy figyelemről s koncentrációról szóló értekezést olvasott a héten - nem hiába. Ezek felett több anatómiai könyvet is átlapozott. Csapatokra osztja a hatalmas tábort. Majd a város különböző pontjaiba vezényli őket, hogy végezzenek a cselédekkel, az együttműködőkkel, és az ellenük lázadó emberek egy részével. Egyedül megy "Delia" ellen, egyelőre. Egyelőre nem vezényli a kastély felé társait, majd jelez, ha szüksége lesz rájuk. S miután megölte a démonnőt, Razier következik.* |
*Érzi, hogy Razier mire készül. Szinte azonnal a palotában jelenik meg és megáll a hatalmas fa ajtó előtt, miután a cselédséget menekülésre sarkallta. Van egy terve, de az valószínűleg az életébe kerülne, de legalább egyetlen fajtársa és egyetlen ember sem sérülne meg. Még túl világos van ahhoz, hogy összejöjjön, amit szeretne. A nap épp lemegy. Csak rövid ideig kell húznia az időt, amíg teljesen sötét nem lesz. Az első, akit meg akar ölni, az Drake, meg a hülye haverjai, akik többször rámásztak, vagy beszóltak neki. De végül az összes ellenséges démonnal végezni fog. Elviszi Razier helyett a balhét.* |
*Tudja, hogy Abigail nem bízik benne, s érzi is a nyugtalanságot. De az ingerültség szikrája abban a pillanatban fellobban benne, ahogy halványulni érzi Abby jelenlétét. Hangosan felmorog, már elege van a folytonos rohangálásból, s szerencsétlenkedésből. Hirtelen köddé válik, majd a tábor közepén jelenik meg. Idegei egy góccá szűkülnek ebben a feldúlt állapotában, majd hirtelen elengednek, s ismét megfeszülnek, így érzi most magát. Elönti a méreg, tekintetével ölni tudna. Fajtársai érzik rajta, hogy veszettül feszült, így azonnal elé borulnak, mint a kapcarongyok, s szolga kérdéseikkel bombázzák őt. Felkavartsága egyre nő, s ezt tán több kilométeres körzetben is érezni kezdik. Meg akarja ölni Raziert, Abigailt, s az összes együttműködő korcsot. Így hangos szóval magyarázni kezdi terveit, melyek az ostromra hajaznak.* |
[399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
