[399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
*Mikor befejezi a kajálást, eszébe ötlik, hogy talán vihetne tálcán egy tányérral a férfinak, de csak arra tud gondolni, hogy nem érdemli meg. Aggódik érte, ha bajban van, de csak azért, mert fel akarja használni, kihasználni saját céljaira. Fenyegetőzik, ha messzire megy és csak szexuális vonzalom van köztük, ami Abby számára nem fontos, majd lenyugszik és el fog tűnni. A férfi semmilyen kedvességet nem érdemel meg, legalábbis a lány most ezt gondolja. De ekkor eszébe jut, hogy megmentette attól a démontól. Fintorogva szed egy tál csípős thai levest a férfinek és tálcán odateszi a kanapé előtti asztalra, ami közel van a fotelhoz. Visszasétál a konyhába, hogy elpakoljon, mosogasson.* |
*Miközben az idegen szavak lexikonját lapozgatja, fantáziálgatni kezd, s ehhez hozzá segít az is, hogy a vastag könyvben olyan szavakra akad rá, mint szex, szexualitás, perverzség, erotika, és a többi. Halkan felmorog, majd résnyire húzza össze szemeit, így próbálja nyugtatni, s helyrerázni magát. Szemei sarkából pillant csak a leányzóra, mikor az felkel, s elindul, puha léptekkel. Orrát kissé felhúzza, mikor megérzi z isteni illatot, viszont ő nem eszik rendes ételt, sőt általában semmit, csak nyers húst, azt is ritkán, viszint megkóstolná, ha Abby rátukmálná, talán, ami nem fog bekövetkezni. Visszapillant a fekete, lassan egybefolyó betűk, és mondatok közé.* |
*Érzi a férfin, ahogy megáll mögötte, hogy hozzá akar érni. Annyira van már öreg, hogy megérezze más démonok szándékait, vagy előre tudja, mit fognak cselekedni. Azalatt az egy óra alatt, amíg a leves elkészül, nem szólal meg, nem is néz a férfira. Lábait felhúzza maga alá a kanapén, rátámaszkodik a karfára és kissé eldől, mintha csak kitámasztva feküdne. Egy óra múlva körübelül hirtelen feláll, mintha csak eszébe jutna valami. Odasétál a leveshez, elzárja a gázd és szed magának. Az illata isteni, ráadásul odavan a csípős kajáért. Leül az asztalhoz és elkezd enni. Nem kérdi meg, hogy a férfi is kér-e. Nem érdekli. Örül, hogy nem hal éhen és rohadtul zavarja, hogy ennyiért le lett szúrva, hisz sietett vissza és nem is ment messzire.* |
*Érzi, tisztán, ahogy Abigail gyötrődik magában, s azt, hogy ingerült, viszont azt nem tudja miért. Jobban mondva sejti, hiszen őt magát is gyötrik kissé belül, tudatalattijában az események, örlődik a dolgokon, gondolatokon, beugró képeket. Elindul a hatalmas polcsor felé, viszont a kanapé mögött megáll. Alig tudja megállni, hogy ne nyúljon az éjjel történtek miatt a lányhoz. Ezt érzi, s nem ismer magára, így hangosan felhorkan. Meg akarja simítani a fehér, éppen napsütötte, puha bőrt, a sötétszín tincseket, a skarlátvörös ajkakat, és izzadni akar felette - gondol ezekre, miközben ismét beugrik neki, hogy alig ismer magára. Ökölbe szorítja kezeit, majd vontatottan elindul a szekrény felé, s egy súlyosabb, erős, régies, sötétzöld, bársony kötésű lexikont vesz kezeibe, majd lassan elhelyezkedik sötétbarnás foteljában.* |
*Nem figyel arra, mit csinál a srác. Egy fél óráig azzal ügyködik, hogy feltegye főni a thai levest, amit alkotott. Valószínűleg a srácnak nem fog ízleni, ha egyáltalán megkóstolja, de elfelejtette megkérdezni a nagy mérgelődésben, hogy szereti-e a hasonló típusú életeket, vagy eszik-e rendes kaját. Mikor végre végez, hátatfordít a főzőlapoknak és a srác hátával találja szembe magát. Némán elsétál mellette és leül a kanapéra. A levesnek kell még egy óra legalább. Nem néz a férfire, talán szégyenli, ami történt az este, de igazából azt szégyenli, hogy élvezte és akarta is. Plusz nem bír most sem másra gondolni.* |
*Mikor a kert végébe, a ház elé ért, hirtelen eltűnt, s a tábor központjában jelent meg. A légkör nyugodt, máramilyen nyugodtak ebben az állapotban mondható.Durván fél óráig jár körbe, érdeklődik, s intészkedéseket tesz a fejesekkel, viszont ezek még nem akkora horderejűek, mint amikre a későbbiekben készülnek, készülhetnek. Így nemsokára vissza is tér házának közvetlenül ajtajához, majd belöki azt. Halkan morog egyet, s megáll a nappaliban, a boltíves konyhaajtó előtt, így a tüsténkedő lányra éppenséggel rálát. Van, hogy Abigail felé fordul, vagy tán oldalast látja. Végigméri rubinszínű ajkait, viszont, mivelhogy Abby nem pillant rá, így nem tud csillogó szemeibe tekinteni. Halkan felmorog, ahogy végignéz a kecses, vékony lábakon, és a mozgás közben óvatosan rengő csípőn. Képek villannak be agyába az estéről. Míg ez a bámészkodás pár pillanatig tartott, addig ő néhány lépést tesz is a nappali felé, immár hátat fordítva a démoni szépségnek.* |
*Csak azt kapta, amire számított. Az előző idegesség miatt késztetést érez arra, hogy beszóljon, de nem teszi. A főzésre koncentrál, hogy kezét ne vágja el a késsel, miközben szeletel. Haját nagy és laza konytba köti, elég magasan.* Utállak.. *Suttogja magának mérgében. Kezdenek felhalmozódni az érzelmei, így a következő veszekedésénél biztosan kitör belőle minden. Már eszébe ötlött, hogy megszökik, meglóg majd a jövőben, de annyira még nincs kiakadva, hogy ezt megtegye.* |
*Érizi a feszültséget, mely közöttük érezhető. A levegőben még a messzire dobott kés is megállna. hangosan felmordul, mikor Abby elhalad mellette, némán. Egyenesen maga elé bámul, el a semmibe, s akarva, vagy akaratlanul is a démon nő vékony, hófehér karja után nyúl, viszont csak ujjaival böki meg, de nem tudja elkapni. Kezeit ökölbe szorítja, majd lassan kiegyenesedik a bejárati ajtóban állva, háttal Abigailnak.* - Ha máskor elkószálsz, vagy messzebbre mész, nem köszönöd majd meg, amit teszek. *Morogja hangosan, majd lassan elindul előre, a kis kapu felé. Talán utána néz, hogy mégis mi folyik a táborban.* |
*Nem sokára vissza is ér, de a férfi mellett minden szó nélkül halad el. Beugrott egy vegyesbe is, ahol a palota számlájára iratta a vett kaját. Ha már itt fog élni és van konyha, csinál ennivalót. Sok démon csak véren él, de imádja a kínai és a thai kajákat, ezért nem él véren. Plusz azért sem, mert ahhoz ölnie kéne, azt meg nem szeretné. A kanapé mellé teszi le a sporttáskát, a konyhaasztalra meg a kajákat. Direkt nem nézett a férfire, de ideges, amiért hagyta, hogy mindaz megtörténjen, ami megtörtént. Elkezd főzni, a maga módján, a hatszáz éve alatt volt ideje ellesni jópár dolgot szakácsoktól, meg egyéb mesterektől. Nem akar a férfival beszélni, mert mellkasa feszít. Érzi, hogy kiabálna vele, fejéhez vágná, mennyire utál itt lenni, mert nem ehhez van hozzászokva.* |
*Ahogy egymagában ül, előre görnyedve, egyre távolabb érzi magától a leányzót, s ez kissé dühíti, de nem látni rajta. Lassan felágaskodik az ágyról, majd kinyújtózik, s felöltözik. Egy koromfekete inget húz magára, egy szintén, éjfekete nadrággal, majd bakancsát, s bőrdzsekijét. Tincsei közé túr hosszú, férfias ujjaival, majd hirtelen megjelenik az ajtó előtt, saját háza bejáratánál. Ha Abigail kifcsivel táolabb menne ennél, mint szabadna, utána menne, s nem lenne jó vége, hiszen a hölgyemény megszegné szavát, Drake pedig betartaná. Viszont érzi, hogy egyre közeledik, így csupán lehunyt szemekkel szippant a hűvös, friss, vér szagú, hajnali levegőbe.* |
*Szíve mélyén még is vágyik valakire, hogy megjelenjen az erdőben. Egy olyan démonra, aki képes megvédeni a többiektől, aki csak úgy megjelenik és azt mondja, hogy haza mehetsz, nincs semmi baj, senki sem fog megsérülni, ha csak úgy eltűnsz. Lemondó sóhaj hagyja el ajkait, amint feláll a patak mellől és elindul egy kerülőúton a városba, egy olyan boltba, ahol ingyen kap ruhákat, mert a palotába mindenkinek saját szabója van. Muszáj pár ruhát szereznie magának, nem hordhatja a férfi ruháit állandó jelleggel. A szabójának annyit mond, hogy legyen teljesen diszkrét, majd kap tőle egy sporttáskát, tele újonnan alkotott ruhákkal, szándékosan az egyszerűségre törekedve. Gyorsan eltűnik az üzletből, hogy elinduljon visszafelé.* |
*Drake viszont több óra szenvedés után, mikor a nap lágy sugarai felkelni kezdtek, ő akkor merült álomba. Azóta tán másfél, két óra is eltelt, s most, ebben a pillanatban zihálva ül fel hirtelen, talán tavaros álmából felriadva. hangosan felmorog. Messze érzi Abigail jelenlétét, így ingerülten a takaróba markol. Álomittas állapotban, ezekben a másodpercekben ugranak be képek az éjjeli élményükről. Hirtelen nem tudja, hogy tovább mentek e, vagy nem, viszont mikor feje tisztulni kezd, rájön a csúfos ighazságra. Lassan felemeli kezét, és hosszú ujjaival tincsei közé szánt, majd azokba markol, előre görnyedve, kinyújtott lábakkal.* |
*A nap sugarai már megvilágítják a házat. Számára az alvás nem létszükséglet, ha eltűnik a sötétben, akár egy hetet is kibír étel és ital, illetve alvás nélkül. Ez felhalmozódni is képes, ha időnként sok időt tölt a sötétben, szintén elveszti az alvás kényszerét. Most is így van. Próbált elaludni, vagy másfél órát hánykódott a kanapén, miután lejött az emeletről. Ezután feláll és leveszi magáról az inget, majd visszakapja magára a fehér ruhát és a fehérneműket, amik már megszáradtak és tiszták. Nem bír a seggén ülni, ezért kisétál a ház elé először, csak hogy végignézzen a táboron. Mindig imádta a réteket, a virágokat, azt a féle szépséget, amit csak a boldogság adhat meg. Itt minden romokban van, mocskos és véres. Elborzasztja a látvány, ezért a hajnal sugarai közé veti magát, az erdőbe. Reméli, hogy senki nem vette észre, nem követi, nem akarja bántani. Keresni akar egy helyet, ahova elbújhat, ha nagy gáz van, valami kis szentélyt, amit a palotában is megtalált, a könyvtárban. Egy helyet, amiről most csak ő tud és senki nem zargatja, ha elvonulni támad kedve. Nem is akar arra gondolni, ami közte és a démon között történt, viszont néha még kirázza a hideg, ha csak érzi bőrén az érintéseket és Drake illatát, ami most átjárja testét. Fél óra járás után talál csak egy patakot, itt a fák már nincsenek megégve, az erdő még nyárias, majd lassan kezd őszbe átmenni, egy hónap múlva. A virágok szépek, vérnek nyoma sincsen. Leül a patak elé és habár a vize elég hideg, belelógatja lábát és lehunyja szemét, hogy csak a patak csobogását hallgathassa.* |
*Utolsó pillanatban veszi észre, hogy Abby elgondolkozik, s mihelyst eltűnik alóla a leányzó, ő arccal, hassal a matracnak csapódik. Halkan, elégedetlenül felmorog, majd lassan felül, s felvont szemöldökkel néz végig az ingben, az ajtóban álldogálló szépségen. Dereka köré csavarja a hófehér lepedőt, majd lassan feltápászkodik az ágyról. Gyors gondolatok futnak át agyán, viszont egyelőre nem fogja fel, hogy mi történt, de ez lassan megváltozik, ahogy feje kezt kitisztulni az eszeveszett bódulatból. Mikor Abigail elindul, nem indul meg utána. Ahogy a démon nő eltűnik, felhúzza magára alsónadrágját, s kissé ingerülten, nagy lendülettel söpri le az ágy végéből a róla levetett ruhadarabokat, így terül el a matrac kissé kemény felületén. Nem tud nyugodni, némán ezen jár az agya, folyamatosan.* |
*Lehunyja szemeit. Egy pillanatra, amíg Drake visszarázódik és reagál, ő elgondolkozik. Ki akarta zárni a gondolatait, de úgy tűnik, ez nem lehetséges, számára legalábbis nem. Végig gondolja, hogyan ment el Razier, majd hogyan hagyta ott a palotát ő is. Majd keresi a kettő közötti különbséget. Majd az itteni démonok hozzáállásán és hogy hogyan fog bekapcsolódni az itteni életbe. Felnéz a férfire, tekintetük épp találkozik. A bódult állapotból ekkor tér magához. Mélyen lehunyja szemeit és hirtelen eltűnik a sötétben. Mikor előkerül, az ajtóban áll, de az ing, amit a férfitől kapott, rajtavan. Arcán nem látszik semmi, csak mintha most jött volna fel, hogy szóljon valamiért.* Akkor azthiszem én most lefekszem. Jóéjt. *Kisétál a szobából és már csak gyorsan dobogó lépteit lehet hallani, ahogy lesétál a kanapéhoz. Mivel a házban most koromsötét van, így nem fél. Akárki bejön, megöli abban a pillanatban. Nem fog játszadozni, mikor Drakkel tette anno.* |
*Mindketten teljesen meztelenek. Ágyékaik egymáshoz tapadnak, súrolódnak, miközben Abby macskásan mozogni kezd rajta, s eközben a nő, és a férfi egyszerre remegnek meg. Odakint néha-néha, mint egy farkas vonyítás, úgy szakadnak fel a démonokból s az emberekből a fájdalmas ordítások, de számára ebben a pillanatban nem létezik más, csupán a gyönyörű ellensége halk, lágy, szenvedélyesen izgató sóhajai. Hangosan felmorog mint egy vadállat, majd egy fordulattal Abigail kelül a matracra, így kecses dereka, és háta az ágynak simul, Drake pedig fölé magasodik. Mindketten bódult állapotban vannak, és ez a helyzet úgy hat rájuk, mintha drogot, édes, függőséget okozó drogot vettek volna magukhoz. Még nem hatol bele a lánykába, csupán forró csókjaival éri el azt, hogy Abigail elveszthesse eszét. Lágyan simogatja combjait, és derekát, nyelvével pedig a nyak - és mell részen szántja fel a bőrt.* |
*Mi lehet jobb, mint fényes nappal egy lepukkant bárban a sok részek vagy épp hangosan horkoló férfi közt iszogatni egy kicsit sem whisky ízű whisky-t? Bár sokan undorodnának ettől, mégis egy lány a férfiak tömkelege között ezt csinálja. Igen, ez a lány nem más, mint Stella. Vidám, de egyben gúnyos vigyora, mint mindig most is ott díszeleg piszkos arcán. Haja szanaszét, most se találta meg a fésűt, ahogy női ruhák sem akadtak a kezében. Fekete ing és szintén fekete farmer nadrág egy aranyos Barbie-s övvel társítva. Cipő nincs, alig ismeri azokat. Másokban megfogalmazódik pár kérdés;"Ez tényleg egy nő?" vagy "Normális ez?" vagy esetleg még ez;"A dili házból szabadult ki?". A kérdésekre a válasz; Igen, egy nővel van dolguk. Nem, sose volt normális és nem, még nem volt dili házban, de kitudja lehet, hogy épp azon gondolkodik, hogy talán nem is lenne olyan rossz ötlet bekerülni egy olyan diliházba. Nagy gondolkodása közepette, ami a cicák körül forog hirtelen beugrik neki egy kép, egy férfi arca. Hát megerőltetve agyacskáját, fél óra bosszankodás után rájön, hogy ki is az. nem mást, mint hőn szeretett Razi cicája.
- Tényleg! Avval biztos történt valami, mert nem egy százas démonka az holt biztos. Remélem azért nem nyársalták még fel. - Száját elhúzva áll fel székéről. Vállára kapja kopott s kissé szakadt táskáját és fizetés nélkül távozik. Az emberek közé kiérve leveszi Barbie-s övét és a legközelebbi kukába hajítja. Igen, a gatya rajta marad. Elindul megkeresni a férfit, ami elég nehéz, mivel elég sok minden köti le a figyelmét, mint például a sok kaja. Orrát befogva halad el az árusok mellett. Lassan megérkezik Razier palotájához, de nem igen akar bemenni. Leül a kapu elé és jó Stella módjára meditálni kezd.* |
*Szemeit lehunyja, hogy élvezni tudja Drake minden érintését. A libabőr állandóan jelen van bőrén, nem múlik el, mert a férfi valamivel mindig jobban felizgatja. Nyaka az erogén zónája, így mikor oda kap egy halom csókot, alig kap levegőt és amikor kap is, szaggatottan felnyög. Tenyereivel a srác hátát simogatja fel is le, egyik kezével a fekete tincsek közé is szánt. Lábaival hirtelen átkarolja a férfi derekát, hogy ágyékaik súrolják egymást, amitől nagyot nyel. Nagy levegőket vesz, ettől mellkasa hullámzik.* |
*Szintén lehunyja szemeit, hiszen amint mondtam, nincs szüksége kimondottan a látásár, ő csk érezni akarja Abbyt. Meztelenül a démon nő fölé térdel, mjd od hajol hozzá, így kezdik csókolni egymást. Óvatos simogatásival egre lejjebb halad, ujjai lecsúsznak az ágék részhez, majd a női hsadékhoz, azután a combokra, s vissza. Végül hatalmas kezébe veszi Abigail arcát, és kissé feltolja fejét, így nyakát kezdi el csókolni, néha nyelve hegyét kidugja forrón szántja fel a hófehér bőrt. Ujjbegei a mellekre csúsznak, óvatosan azokra is kiterjeszti hatáskörét.* |
*Miután az övet sikerül leszednie a fiúról eldobja, annak csatja hangosan koppan a fa padlón. Lassan elfekteti a lányt és simogatás közben a szemébe néz. Ettől arca láthatólag is kipirul, majd szemeit összeszorítja, majd végigfut egész testén egy libabőr. Végigsimít a srác felsőtestén, majd mikor leér nadrágjához, elkezdi letolni a fekete farmert, utána pedig az alsót is. Mostmár mindketten meztelenek. Gyengéden simogatja a fiú arcát, miután levette róla a nadrágokat majd halványan elmosolyodik, ahogy szemeit fürkészi. Végül megcsókolja, lágyan játszva ajkaikkal. Szemeit lehunyja.* |
[399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
