[399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
*Szemei hirtelen elkerekednek. Most jön csak rá, mire is buzdította a srácot. Hirtelen felül az ágyban, majd fel is áll és eltűnik a sötétben. Érzékeli a srác jelenlétét, még ha halványan is, ezért simán tudja követni. Megjelenik előtte, az úton. Az út közepén állnak. Kissé kirázza a hideg, mert utoljára mikor itt állt, egy autó telibe kapta és megsérült a gerince. Még sem mozdul, csak bámul a fiúra.* Ne rombolj tovább. Légyszíves. *Látszik rajta, hogy alig áll a lábán, főleg görnyedt tartásából.* |
*A szavakra felvonja szemöldökét, majd semmitmondóan megrántja vállat, s kissé eltorzulnak vonásai.* - De...ahogy mondod. *Helyesel a démon leányzónak, aki most rendesen felhúzza. Hirtelen megfordul, így háttal van Abigailnek, de csupán szeme sarkából pillant vissza, azután eltűnik. Ennek a háznak a tetején jelenik meg, majd ismét eltűnik, s így kezd cikázni a városban. Néhol kitép egy fát, egy padot, vagy egy villanyoszlopot, s falakat zúz porrá. A város szélében, a kihalt országúton találja magát. fejét felemeli, és lehunyja szemeit.* |
*Érzi, hogy a srác még nem ment el, ezért megfordul, hogy lássa, mit csinál. Ugyan abban a magzat pózban van még mindig, betakarózva, csak tekintetével most végig tudja páztázni a srácot. Nem érti, miért habozik még mindig.* Mi tart itt? *Húzza fel a szömöldökét és megtámaszkodik a könyökén, fejét pedig kezével támasztja meg.* Várnak a lázadó pajtársaid. Még nem vertétek teljesen szét a várost, na meg az emberek életét. Még sokan életben vannak és több száz együttműködő senkit kell kicsinálnotok...*Mondja végig érzéketlen hangon, majd gyilkos tekintettel pillant a srácra.* Nincs igazam? |
*Átlépi a küszöböt, de nem megy tovább, még ha ez a döntés nagy habozások árán született is meg. Jobb vállát, s hátának ezen részét az ajtófélfának dönti, így féloldalasan áll, és egyik lábán támaszkodik. Karba fonja izmos végtagjait, majd lábait is keresztezi, s semmitmondó tekintettel néz végig a leányzón. Egy röpke pillanatban végignyal saját ajkain, tán az előbbiek miatt, talán a kiszáradás miatt, vagy esetlen az alvadt vér eltávolítása érdekében. Talán végleg el kellene tűnnie, viszont ha meg is teszi, utoljára emlékezetébe akarja vésni a gyönyörűséget. Hosszú percekig időzik így, majd kiegyenesedik, mert ellökte magát egy lendület segítségével. De még nem indul el.* |
*Hagyja, hogy a srác feltápászkodjon róla és elinduljon kifelé. Már így is eleget beszélt és megint olyan helyzetbe keveredtek, ami nem volt helyes. Befordul a fal felé az ágyon és összehúzza magát egyetlen gömböccé. Magára húzza a takarót és lehunyja a szemét. Reméli, hogy nem látja majd többet Draket, de ezt nem mondja ki. Nem tudja már kezelni, ami lejátszódik benne, így ez a legegyszerűbb megoldás.* |
*Nem tudja, hogy Abigail mire számít. Talán hol erre, hol arra. rettenetesen nehéz vissza zökkennie a valóságba, s két lábbal megállnia a földön, de muszáj - legalábbis ő így gondolja. Ahogy a hálóba ér, lassan ledől az ágyra a szépséggel, s maga alá gyűri. közel vannak egymáshoz, homlokuk és orraik majdhogynem teljesen összeérnek, össze koccannak. Sötét, kósza tincsei a démon leányzó arcába lógnak. Hosszú másodpercekig csak bámulja, majd lassan kiegyenesedik, és feltápászkodik. Hátra lép egyet, így pillant utoljára Abbyre, kinek szüksége van a lábadozásra. Lassan elindul a nyitott ajtó felé. Bakancsa talpa hangosan kopog a parkettán.* |
*Felnyög, amint a falban találja magát. Azthitte a srác majd egyszerűen elhúzza arcát és a csók megszakad, de nem így történik. Egészen addig lágyan csókolja, amíg ajkaik el nem vállnak. Nem igazán tudja már írányítani az eseményeket. Erősen kapaszkodik a fiúba, amint az elindul, szemeit lehunyja és fejét a srác vállára hajtja.* |
*Mikor Abby megcsókolja, hirtelen erősebben a falnak nyomja, s elfojtva, halkan felmordul. Szemeit résnyire húzza össze. Egyik kezével támasztja a démon testét, másikkal pedig vállát simítja, majd ujjbegyeit a bőrbe mélyeszti, így az kissé behorpad, már majdhogynem fájó érzést válthat ki. Tudja, látja és érzi, hogy a gyönyörűség nincs túl jó állapotban, így nem fogja megkínozni fizikailag. Viszont még nem engedi el, semmiképpen sem. Erősen a falhoz paszírozza Abigailt, majd hirtelen eltávolodik a tégla szerkezettől, s könnyedén tartva a lányt, elindul vele a háló irányába, lomha léptekkel. A csók így megszakadt, de a szemkontaktus nem.* |
*Örlődik saját bizonytalanságában. Farkasszemet néz a sráccal. Hol egyik szemébe néz, hol a másikba, ettől sajátja vad cikázásba kezd. Egyik kezével óvatosan és gyengéden végigsimít a srác arcán, végighúzza rajta ujjait. Végül odahajol hozzá és beletúrva oldalt hajába lágyan megcsókolja. Szemeit időközben lehunyja. Hatalmas levegőt vesz és szíve ismételten vad zakatolásba kezd.* |
*Lassan kinyitja szemeit, így a sötét, leárnyékolt falszerkezettel néz szembe. Halkan nagyobb levegőt vesz, de nem fújja ki. lassan kiegyenesedik, majd lejjebb csúsztatja Abbyt, így szemmagasságban vannak egymásnak. Fürkészni kezdi a szemeket, viszont nem akar kiolvasni belőlük semmit. Mert mindent tud. Viszont most nem lép. A leányzóra bízza magát, magukat. Már így is elég mélyen belekeveredett a történésekbe.* |
*Halkan felnyög, ahogy a srác a falnak nyomja. Lábaival körbeöleli a srác derekát. Mostmár mindkét kezével hajába túr, ajkaival halántékát éri, ahogy kicsit oldalra fordul. Szemeit ismét leszorítja, mint akinek fáj ez az egész. Csak a ki nem mondott szavak fájnak neki. Szíve mostmár mélyen és egyenletesen dobog, kissé megnyugodott. Nem kérleli tovább Draket, hogy beszéljen, hisz látja a kutya is, hogy nehezére esik.* |
*A kérlelésre nem válaszol, szóban nem. Viszont tettei nem cáfolják meg. Tenyerét lassan Abigail fenekére, majd combjára csúsztatja, s hirtelen felkapja, felemeli. Hátát a függőleges falnak nyomja, majd nyakához hajol. A démon nő ebben a pillanatban tán egy fél fejjel magasabb, mint Drake maga. a vékony, kecses vonalú nyakhoz hajolva lehunyja szemeit, homlokát a falnak dönti. Lassan szuszogni kezd, s könnyedén tartja a pille könnyű leányzót. Tincsei már nem vizesek, csupán nyirkosak, ajkai kissé véresek, dzsekije pedig teljesen száraz.* |
*Szemeit végig összeszorítja, de lelki szemeivel szinte látja a srácot, egész jellemét, gesztusait, mimikáit, arckifejezését. A mondatra kinyitja a szemét. A hideg is kirázta a férfi hangjától, szinte simogatóan ért hozzá és futott végig egész testén. Észre sem vette, mennyire...el tudja gyengíteni Drake, de talán csak azért, mert csak egyszer kerültek olyan helyzetbe, hogy ennek jelentősége lett volna. Hangosan sóhajt.* Légy őszinte...*Kéri a srácot, még ha tudja is, hogy úgy sem lesz az.* |
*Meglepi, hogy egyik pillanatban még hadakoznak, majd hirtelen lenyugszanak köztük a kedélyek. Viszont ezzel nem képes foglalkozni. Fejében leperegnek a néhány nap eseményei, s a régebbiek is, mikor olyan pozitúrába keveredtek, ami félreérthetetlen, kimagyarázhatatlan. Ismét gyengéden simogatva öleli át a karcsú csípőt, majd kissé kidugja nyelvét, és kínzó lassúsággal végignyal az eperszínű ajkakon. Azután csupán száját nyomja éppen hogy oda, de kissé el is távolodik.* - Nem gondolok semmire... *Hazudja higgadtan a leányzó szemeibe, de mindent felmérve, még így is kissé gyanús lehet a leányzó számára ez az egyetlen mondat. Lehunyja szemeit.* |
*A szavakra összeszorítja szemeit, hisz nehezére esik, hogy elengedje a srácot. Viszont mikor eltávolodik, rájön, hogy a szívverése zökkenthette ki Draket a kissé bódult állapotból. Nem képes mit mondani. Ismét adrenalin fut végig erein. Lehúzza magához a fiút, nagyon közel, már ajkaik is súrolják egymást. Szemeit mostmár lehunyja, ebben a közelségben már nem tud a srác szemeibe nézni.* Bárcsak tudnám, mit gondolsz.. *Suttogja a srác ajkaira. Habozását csak a bizonytalanság tartja fent.* |
*Ahogy Abby enged a szorításon, ő halkan felmordul, majd lassan szóra nyitja ajkait.* - Ne hagyd abba...ha abba hagyod, inkább ölj meg. *Morogja komolyan, majd hatalmas tenyereit a démon nő derekára csúsztatja, s mellkasát az övének nyomja. Valóban érzi az eszeveszett dobogást, a kis remegést, és a zavartságot. Szavai ellenére viszont ő egyenesedik ki. Vonásai komolyak, és nem változnak. Karjait maga mellé engedi. Nem fog belefutni semmibe, így mindenképp Abigail fog dönteni. Nincs lelki ereje ahhoz, hogy ismét kérdőre vonja a démon, hisz ez az előbb is látszott. Úgy áll ott, mint egy értetlen kölyök.* |
*Szavak akarnak előtörni torkából, de erősen visszatartja őket. Tudja, hogy ez az egész csak játék a srác részéről, hiszen nem hülye, már több mint hatszáz éve ismeri a démonok természetét, még ha a lázadókat annyira nem is. Egyik kezével érzékien a srác hajába túr, másikkal belemarkol pólójába hátának közepén. Karjaival jobban átöleli a srácot, ezzel húzva őt még közelebb, a szemkontaktust meg sem szakítva. Eszébe jut, hogy talán megint őrültséget csinál, ezért szemeit leszorítja és a szorítás enyhül, hogy Drake eltávolodhasson. Amíg viszont erősen átölelte, már érezhette szívének vad zakatolását.* |
*Egyelőre valóban nem tesz semmit. Szintén fürkészi a gyönyörű, csillogó szemeket, de nem csipán a tekintetbe mélyed bele, hanem a test minden egyes látható porcikáját is, néhány másodperc alatt. Halkan felhörög, hangja mély, s kissé érdes. Közelebb simul Abigailhez, viszont így még nem érzi heves szívverését, csupán kissé zavart tekintetén látja, hogy valami nincs rendben. Ha Abby valóban érez valamit a fiú után, teljesen úgy sem tudja eltitkolni, az lehetetlen. Ahogy ajkaik közel kerülne egymáshoz, megérzi a friss, forró lehelet illatát, s bőrének kellemes érzetét. Lassan résnyire húzza szemeit, és kissé felemeli a fejét, így összeérinti hirtelen orrukat, majd ismét vissza hajtja fejét. halványan elmosolyodik.* |
*Mélyen a férfi szemeibe néz, mert nem gyáva, nem kerüli a tekintetét. Előbb csak lesúlytotta a felismerés, amit most nem képes elnyomni. Nem fogja bevallani, vagy olyan gesztust tenni, amiből rájön, hogy mi zajlik a lányban. Legalábbis így szeretné. Kezei még is átkarolják a srác nyakát, így ajkaik egészen közel kerülnek egymáshoz, szemei viszont még mindig a srác szemeire vannak tapadva. Nem szólal meg, szándékosan. Tudja, hogy Drake nem fog tenni semmit, csak a lányt akarta mindezzel ingerelni.* |
*Természetesen feltűnik neki a leányzó folytonos hangulatváltozása. Van, hogy lázad ellene, s van, hogy benne reked a szó, és zavartan, feldúltan, vagy dühösen elnémul. Most is ezek váltják egymást. Nem hagyja annyiban. Lassan elhúzza egyik kezét, majd hosszú, férfias ujjaival Abigail kerek álla alá nyúl, s kivételesen óvatos mozdulatokat intéz hozzá. Maga felé fordítja a zavart lány buksiját, így kényszerítve arra, hogy rá pillantson. Nem szól semmit, nem töri meg a csendet. A levegő és az idő megáll ebben a pillanatban. Lejjebb hajol.* |
[399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
