Új bejegyzés Frissítés

2010.08.12. 17:01 Devon

Halkan elneveti magát Razier elesettségén, majd könnyed mozgással sétál elé és ereszkedik guggolásba. Ujjaival a férfi tincsei közé szánt, majd belemarkol és ülésbe húzza vele a démon egész testét. - Helyes. - vigyorog rá elismerően, finom nőies vonásokkal, melyek még így is őszinte ártatlanságot tükröznek. Megemeli másik kezét, de a mozdulat egy pillanatra megdermed a levegőben. Őrülten cikáznak fejében a gondolatok. Ha most hisz neki és megmenti, akkor még az is lehet, hogy hirtelen támad, és a visszájára fordul minden. Neki sokkal sebezhetőbb, emberi a teste. Akaratlanul is elképzeli, ahogy holtan roskad össze a földön, majd egy sóhajtással küzdi le magában a kétségeket. Egész tenyerét a férfi arcára csúsztatja, majd lehunyja a szemeit, hogy visszaidézze magába a sötét méreg minden cseppjét. Kiszolgáltatva érzi magát éles látása nélkül, de ha már belevágott, nincs visszaút.

2010.08.12. 16:49 Razier

Hevesen kapkodja a levegőt, már sokkal inkább a régi, elfeledett emlékek viharától, tágra nyílt szemeivel immár a plafont bámulja. Azelőtt, hogy Devon fel nem idéztette vele, már nem is emlékezett ilyen mértékű mészárlásra, arra meg végképp nem, hogy ő is egyik szereplője lett volna ennek. Szájában érezte az akkori vérpatak ízét, teljesen más volt, mint az a vér, amit falba csapódásnál érzett. Félt beismerni, de az akkor valahogy… kellemes volt. Erős fájdalmat érez oldalában, mikor a lány a falhoz segíti, oldalára fordulva érkezik meg, ahonnan éppen csak látja támadója homályosan kirajzolódó alakját. Az ajánlaton hosszúnak tűnő másodpercekig mereng el, hiszen itt nem csak róla van szó, ha kitudódna, hogy feladta az elveit, minden lázadó démon felbátorodna. Ő pedig rég megesküdött, hogy ezt nem fogja hagyni. De, ha visszautasítja, biztosan nem éli ezt túl, és akkor úgy halna meg, hogy csak káosz marad utána. Nincs mit tenni. Már épp választ adott volna, mikor úgy érezte, mintha víz alatt próbálna beszélni. Érezte a torkából felfelé törő vért, ami hirtelen ömlött ki szájából, kisebb tócsát képezve maga mellett. A vörös folyadékra meredt félig lehunyt szemén át, egyáltalán nem tudott már megmozdulni, de újra megpróbálkozott a beszéddel. - K..Kell… - préselte ki magából ezt a rövid, mégis hatalmas jelentőséggel bíró szót.

2010.08.12. 15:59 Drake

*Képtelen türtőztetni magát. Hangosan felmordul, majd egy erőteljes lendület keretében, egy hatalmsat ugrik. Izmai keményen megfeszülnek, s sarka ismét felszántja a több emeletes téglafal másik oldalát. Hangosat csattan a betonon, ami méterekkel felszakadt körülötte. Guggolva ér földet, majd lassan kiegyenesedik. Kezdi elveszíteni az uralmát, viszont agyába nyilal a gondolat, miszerint mi a francért tenné. Emberfeletti sebességgel haladni kezd. Átvág a városon kisebb házakat, benzinkutakat, buszmegállókat lerombolva, s ezzel életeket elvéve tulajdonosaiktól. Egyre jobban kirajzolódik előtte a hófehér, ódon palota körvonala. Mikor közelebb ér, megáll a vaskapu előtt, mely résnyire nyitva van. Belöki, és az nyikorogva indul útnak. A macskaköves utat szeli végig, bakancsa hangosan kopog rajta. A boltíves, fa szerkezetű ajtóra néz, viszont egyelőre nem lép be. Komoly, férfias vonásai nem árulkodnak semmi érzelemről, ajkai egyetlen vonallá feszülnek, szemöldökeit összevonja.*

2010.08.12. 15:27 Devon

Mélyeket lélegzik, feje csordultig töltve az emlék utóhatásaival. Még orrában érzi a tömény vér szagát, hallja a sikolyokat és a tűz lobogását. Szinte érzi az este forró melegét, a vér jóleső selymességét, ami csillapította Razier szomját akkor és ott, azon a rémmesékbe illő, csodálatos helyen. Szemei elkerekedve merednek a férfi arcára, még csak észre sem veszi, de ajkaira akaratlanul is egy felszabadult mosoly költözött. Régen nem érezte ilyen izgatottnak magát; olyan ez mintha most először látott volna démont kegyetlenül ölni. Számára ez művészet, ezért is irigyelte Razier régi énjét és pillantásával szinte vissza kívánta azt a jelenbe. – Látod már Raz? Ez vagy te. Egy démon. Milyen erős voltál... - teszi hozzá évődő hangon - Kár volt elhagyni ezt a szenvedélyt, ahogyan gyilkoltál. Elgyengültél. Egy olcsó senki lettél. Semmi haszna annak, amit csinálsz, de ezt a lelked mélyén te is tudod. – egy kimért mozdulatot tesz, majd ahogy elengedi a férfit fel is áll és úgy lép át rajta, mint áldozatai jelentéktelen teteme felett. – Ritkán teszek ajánlatot. De mielőtt hánynál és az öntudatlanságba zuhannál ezután a kis érzelmi hullámvasút után, közlöm, hogy ha hajlandó vagy a fajtádhoz méltóan viselkedni, akkor visszafordítom a folyamatot. Ugyan nem bízom meg benned... de kár lenne egy ilyen tehetségért. – erőből rúg bele a démon testébe, ami a szemközti falig csúszik a kíméletlen lendülettől. – Mit mondasz Razier? Kell az életed vagy sem? Az igazi életed...

2010.08.12. 15:02 Razier

Ahogy Devon, minden ellenállás nélkül maga felé fordítja fejét, az ablakokon át beszűrődő halvány fények is csak elmosódott pontoknak látszanak. Arcán semmilyen érzelmet nem képes kimutatni, szája mindkét sarkából egy-egy vékonyan csorgó vérpatak buggyan elő. Érdekli, hogy a lány miért nem végez vele gyorsan, bár gondolja, biztos csak szórakozni szeretne még vele. Azonban az ártatlan arcon, most semmiféle mosolyt nem fedez fel, majd egyik pillanatról a másikra furcsa, fehér izzásba kezdenek a démon szemei, melyekkel egyenesen az ő sárga íriszébe bámul. Teste mintha küszködő szívverésével együtt dobbant volna meg, teljesen elveszett a vakító fényben, fejében pedig mintha ajtókat csapkodtak volna, miközben a lány egyre mélyebbre hatolt tudatában. Képeket látott felvillanni, volt miket teljes egészében felismert, ám ahogy egyre régebbre vezetődtek vissza olyan volt, mintha egy soha nem látott képeskönyvet nézegetne. Egy réges-régi emlék képe mintha kimerevedett volna, valószínűleg Devon megtalálhatta, amit keresett. Kellemes, őszi est, hegyekkel borított táj, talán Ázsiában történhetett, bár ebben nem volt teljesen biztos. A nyugodt, csendes sötétséget kiáltások, sikolyok, a tűz hangos ropogása töltötte be. Egy falu, vagy talán egy kisebb város teljesen romokban állt, mindent elleptek a lángok, az utolsó életben maradt emberekre épp harsány nevetés közepette csaptak le a démonok. Razier kissé távolabb volt ettől a csapattól, a hamu borította földön guggolt egy holttest mellet, kezeit és ruháit vastagon belepte a vér. Arcán egy hatalmas, kaján vigyor húzódott, szemei izzottak a látvány gyönyörűségében. Hirtelen pattant fel álló helyzetbe, kezében ott csüngött áldozatának feje, mit magasan maga fölé tartott, az abból kicsorgó vérzuhatagot pedig szájába engedte. Ezután elhajította a fehérre vált testrészt, ő maga pedig önfeledten nevetett. Ezt az undorító jelenetet látva, végre visszatért a palota sötét folyosójára, akármennyire is fájtak végtagjai, most reflexszerűen torkához kapott, homlokát és halántékát teljesen kiverte a víz, mintha egy rémálomból ébredt volna.

2010.08.12. 14:44 Drake

*Valóban vonzza minden egyes érzés, ami szívébe, s minden gondolat, ami agyába vág, mélyen, ennek ellenére egyelőre türtőzteti magát. Teljesen elcsendesedik mögötte az utca, eléggé messze kerülik ebben az órában az emberek, és a lények. Lassan előre ballag, és a ház lapos tetejének vékony párkányára áll. Kósza, egyenes, éjfekete tincseibe, néha belekap az egyre erősödő szél, viszont arcizma sem rezdül. Mereven bámulja a hófehér kastély tornyait. Érzi a démonok jelenlétét, erejét, s ha lehunyná szemeit talán még mozdulataikat is látná maga előtt. Razier szenved. Ördögien elvigyorordik, majd kissé unottan, viszont gúnyosan csillannak fel szemei. Az agresszió mélyen elvetette benne csíráját, ami most fellángolna, viszont kontrollálja magát. Mereven ökölbe szorított kezeit ellazítja, s ujjait kinyújtja, megnyújtóztatja.*

2010.08.12. 13:39 Devon

Minden hang nélkül olvad bele a falak sötétjébe. Támadó állásban, megfeszített izmokkal guggol, alacsony teste szinte elenyészik a földön elterült férfi mellett. Egy ideig még a sarokban kuporog, alig fél méterre Raziertől, mint egy támadóra váró macska, amelynek csak a szeme szór szikrát ellenségesen a sötétben. Hallgatózik mindaddig, amíg teljességgel meg nem bizonyosodik róla, hogy a két démon egy ideig még nem fogja meglátogatni őket. Vesz egy mély lélegzetet, majd ugyanolyan tartásban maradva mászik közelebb a férfi testéhez. Hosszú tincsei az arcába hullanak, ahogy a nagyfőnök arcára néz, amit csak profilból képes kivenni, mintha a fej esés közben teljesen kicsavarodott volna. Valószínűleg a fájdalom teszi, hogy Razier ilyen mereven és magatehetetlenül bámulja a szemközti falat. Egy pillanatig sem gondolkodik, ujjai közé veszi a férfi állát és maga felé fordítja a fejét, miközben hangtalanul fölé térdel. Razier szemeibe akar nézni, mert ahhoz, ami most következik, ez elengedhetetlennek bizonyul. Már nem fecskendez a bőrbe több mérget, még nem akarja teljesen kikészíteni; addig jó, amíg a démon eszméleténél van. – Hadd lássam, mit rejtegetsz... – suttogja neki alig hallhatóan, majd egy hirtelen villanással önti el szemeit a vakító, hófehér fény, hogy a démon legmélyebb tudatáig hatoljon, felhozva ezzel a legsötétebb, legkínzóbb és legvadabb emlékeket, amiket csak találhat benne.

2010.08.12. 11:50 Delia

*Nem szokták gyakran felhúzni, de az, hogy Damon ismét utána indul, kezdi kihozni a sodrából. Eddig erejének szokásos részét használta csak, nem akarta megölni, csak figyelmeztetni, hogy tűnjön el innen. Már érzi rajta a gyilkos szándékot, ahogy közeledik, de érez még egyet, amit Razier támadója bocsát ki magából. Nincs ideje Damonra, ha nem akarja, hogy Razier meghaljon. Érzi, hogy erőhátrányban vannak, ráadásul a gyilkos szándék minden lázadót ide fog vonzani, a környékről biztosan. Egy ideig tanácstalanul áll az egyik folyosón, majd még is Damon mellett dönt. Ha most Razierért megy, két támadóval és egy sérült társával kell elszámolnia. Abba ő is belehalna, meg a vezetőjük is. Az egyik sötét folyosón jelenik meg Damon mögött, de csak félig veszi fel emberi alakját. Teste körül fekete füst kering, hangja pedig mintha a sötétből szólna, nem közvetlenül a fiú mögül. Most közös nyelvükön beszél, még is nehéz kivenni.* Meg akarsz ölni.

2010.08.12. 10:38 Damon | Aya

Ellazított testtel élvezte Delia támadásait. Még szenvtelenül vigyorgott is a dolgon, ugyanis az egész aligha fájt neki jobban, mint amikor az ember futás közben elvágódik a betonon. Ezt annak köszönhette, hogy energiáját mindig oda sűrítette, ahol szükség volt rá. Képességének ezen részét már szinte mesterien tudta irányítani. Az évszázadok során sokan próbálták már megölni...  Mikor Delia furcsa, érthetetlen nyelven szólalt meg, Damon unottan csillogó szemekkel hallgatta végig, majd ugyanazon a nyelven válaszolt:  - Gyilkos vagyok, az voltam, és az leszek. Fogalma sem volt afelől, hogy a lány mit hadart össze neki, nem értette ezt a nyelvet. Viszont egyetlen egy mondatot sikerült megtanuljon: Gyilkos vagyok, az voltam, és az leszek. Számára a legfontosabb mondat. Aztán Delia áthurcolta magával az árnyékvilágba. Damon végre mutatott valamennyi érdeklődést: határozottan tetszett neki Delia képessége. Milyen hasznos is lehetne ez a lány, ha velem tartana...  Aztán már csak azt vette észre, hogy zuhan, majd hatalmas erővel becsapódik a földbe. Néhány iszonyatosan hosszú percig nem kapott levegőt; a tüdejéből minden levegő kiszorult. A lába, és jobb karja vérzett, de nem olyan erősen, mint az kellett volna. Valószínűleg egy ekkora esés után egy egyszerű démon aligha kelt volna fel ilyen hamar, mint Damon. De Damon nem tartozott az egyszerű kategóriába...  Eddig viccesnek találta a lány gyilkos szándékú játékát, de ezzel a húzással aláírta Damonnál a saját végrendeletét. Damon megtörölte a szája szélét, majd miután leporolta magát, Delia után indult. A palota ereszén kapaszkodott fel, egészen az erkélyig, ahonnan az előbb kidobták. Ott beugrott, vissza a palota folyosóira. Le se kellett hunyja a szemét, látta nem messze tőle Razier lelkét villódzni. A másik nem lehet ő, az méregzöld... és gyilkos szándékú. Meg akarta ölni Raziert, szét akarta tépni, de Delia túlságosan megsértette büszkeségét. Előbb vele kell leszámolni.

2010.08.12. 00:08 Razier

A lány szavai mélyen beékelődnek tudatába, dühös magára, amiért nem tud rögtön egy ellenérvvel válaszolni neki, fogait szorítja össze hol mérgében, hol fájdalmában olyan erővel, hogy azok akár ki is törhettek volna.  A saját fajtámat kergetem a halálba? Tényleg jobb lenne ha… meghalnék? Magába zuhanva ilyen gondolatok környékezik meg, mikor megérzi több démon jelenlétét a házban, ám mikor erre felkapja fejét, egyszerre a levegőben találja magát, ablakok sora halad el mellette, az előcsarnok képe egyre távolodik. Csupán akkor tudatosult benne, hogy ő suhan végig az egyik sötét folyosón, mikor az annak végében lévő falnak csapódik. Olyan erővel érkezett meg, hogy szinte lepattant a falról, az érkezés pillanatában egy jó adag vér hagyta el száját, majd elterült a földön. A méreg még mindig kínozta, ez a hatalmas fizikai csapás pedig csak rásegített fájdalmára. Nem bírja térdelő helyzetbe tornázni magát, végtagjai mintha feladták volna a szolgálatot, nem mozdulnak, hiába akarná, csak mellkasa emelkedik meg, mikor hevesen kapkodja a levegőt. Nem látja Devont, csupán az egyik fallal néz farkasszemet, de biztos benne, hogy nem menekült ettől még el, rövidesen pedig megjelenik előtte, hogy egy jóízűt nevessen kilátástalannak tűnő helyzetén.

2010.08.11. 18:48 Nikole

Nem kapcsolt villanyt a szobában, sem máshol. A lépcsőházat is sötétség szokta uralni, mikor ott jár, kel, csupán az utcai lámpák fénye szűrődik be a fakeretes ablakokon. Egy pillanatra valami furcsa, leírhatatlan érzése támad, amiről fogalma sincs, hogy mi az. Így hát azt látja jónak, ha levegőzik egyet. Hangtalan léptekkel az ablakhoz sétál, és kinyitja. Ügyes mozdulattal a párkányra szökken, majd hirtelen megragadja a fenti szomszéd párkányát, és nagy erőt véve, egy bravúros ugrással egyenesen a tetőn landol. Ott a ház szélén leguggol, összegömbölyödik. Csupán sárgás szemei árulhatják el kilétét, de ezt is csak egy démon számára, kinek látása igen kifinomult. Viszont, nem is olyan messze, pár háztömbbel odébb kiszúr egy tetőn ácsorgó alakot. Alaposan szemügyre veszi, majd szemeit összeszűkítve magában mormog egy sort. - Hű, de nagy forgalom van ma este...csak nem kimaradtam egy jó buliból?...

2010.08.11. 15:31 Drake

*Nem gyilkolt. Még nem. Megzavarta érzékeit egy sugallat, mely messziről, a kastély felől csapta meg. Hangosan morogva pillant el jobbra, szeme sarkából. Lábai a földbe gyökereznek, miközben mereven, éles tekintettel néz el a hófehér, omladozó palota egyik csücske felé, mely torony teteje kilátszik a dombok közül. Hirtelen, emberfeletti sebességgel rohanni kezd, majd hatalmasat ugrik az egyik ház oldalára. Kiszögellésekben, ablakpárkányokban, erkély szegélyekben kapaszkodik meg, azokról rugaszkodik el. Ahogy irdatlan erővel felfelé mászik, ugrál, sarka, lábfeje részeket szánt fel a téglafalból. Odalent por- és téglazápor rázza meg a közösséget, kik hangos ordítással, sikítással és üvöltéssel szélednek szét, már aki képes rá, és nem halt azonnal szörnyet. Hangosan felhorkan, mikor a ház tetejére ér. Kiegyenesedik, s előre lép néhányat, így már jobban rálát az ódon kastélyra. Lassan megtöri arca komolyságát egy kaján, féloldalas mosoly, majd ökölbe szorítja kezeit. Kezd elcsendesedni a részleg, ő maga pedig nyíl egyenesen bámulja a messzi épületet.*

2010.08.11. 14:30 Devon

Razier szavaira hófehér arcán megjelenik cinikus, nemtörődöm mosolya, ami szavak nélkül is elárulja, mekkora észveszejtő ostobaságnak tartja a démon fölösleges erőfeszítéseit, a hősködését, meg ezt a nyálas monológot, amit még úgy is kiküszködött magából, hogy valószínűleg úgy ég a torka és olyan módon szúr a szíve, hogy pillanatokon belül még a térdelésből is összeroskadhat. Pusztán azért akarta beszéltetni, hogy megtudja, bírja-e még; biztos volt benne, hogy ilyen választ fog kapni. – Ártatlan, naiv fiú vagy igaz-e? Talán fogalmad sincs róla mennyire híre ment ennek a dolognak. Talán te jó vagy, de kizártnak tartom, hogy a múltban nem követtél el egy-két apró hibát, ami a lelked mélyén ugyanolyan vérszomjassá tesz téged, mint engem. Nincs igazam, Razier? – kérdez rá mézédes hangon. – Az emberek mindig félni fognak a démonoktól. Tehetsz te, vagy bárki bármit. Akár létrehozhatod itt a saját póni paradicsomodat, és osztogathatsz pénzt, vagy cukorkát, nem fognak hinni neked. A félelem pedig gyűlöletet szül. A gyűlölet pedig egyszer majd támadáshoz vezet. Nem kell már sok, hogy együtt erősebbek legyenek nálunk. Mi pedig egyre inkább széthullunk. Egymás ellen harcolunk. Hát nem látod? Nem hagyhatom, hogy ezt tovább folytasd. Ezért kell megölnöm téged. – jelenti ki hamis dallamú hangján, a mondat vége azonban hirtelen halkul el, ahogy felkapja a fejét. Szívverése felgyorsul, hatalmas, méregszínű szemei még nagyobbra kerekednek, mikor megérzi a két démon közeledtét. Hirtelen ragadja meg Razier csuklóját, kemény, démoni erővel. Egy másodpercre erőt gyűjtve húzza végig a padlón maga mellett, majd egy hirtelen rántással lendíti meg a legyengült testet, hogy még mélyebbre hatoljon a ház sötétjében. Hallja, hogy a démon teste falt ér, így követve a hangot ő is arrébb húzódik és csendben vár, amíg a két alak egymást marva el nem távolodik. Nem vették észre őket. Még nem végeztem. Csak még egy kis időt... Még semmisem biztos.

2010.08.10. 20:45 Drake

*Mire a városközpontba ballag lomhán, emberi tempóval kilómétereket, addigra esteledni kezd. Egyáltalán nem fárdt, csupán nem siet sehová, hiszen éjjel, vagy nappal, neki édes mindegy, a bódító vér és a hulló végtagok látványa s az érzés, ami felszabadul benne, bármilyen napszkban tökéletes. Ismét több fiatal indult útnak a sötét utcákon, csapatban, vagy netalántán, szerencsétlenségére egyedül. Egy gúnyos félmosollyal, sápadt arcán ballag el mellettük, szeme sarkából végigmérve egy - egy csinosabb lányt, kiknek vonási élvezetesebbé tehetik a gyilkolást. A szél néha feltámad, viszont egyébként monoton ütemben fúj, gyengén. Koromfekete bőrdzsekijének cibzározatlan széleibe időnként belekap, s oldalra húzza.*

2010.08.10. 20:13 Stella Lamber

*Az egyik szobában nyomogatta mutató ujjával az ágyat, megnézte mennyire puha. Többször hallott hangokat, de nem igazán foglalkoztatta. Most az ággyal volt elfoglalva, Gyanúsan méregette, majd egy sóhaj közepette elhagyta a szobát. Kirúgta az ajtót, ami hangos csapódással a falnak ütközött s ketté tört. Elindult balra. Táskáját a vállára dobva fütyörészve sétálgatót fel alá. Azt se tudta, hogy éppen hol mászkál, nem zavartatta magát. Mindegyik szobába benyitott s körülnézett. Ahol talált valami értékes tárgyat elrakta. Bár nem találta a kijáratot nagyon is tetszett neki a helyzete. Hatalmas vigyorral az arcán pörgött össze-vissza.*

2010.08.10. 12:31 Drake

*Valahol a hatalmas erdő, s a zajongó város ütközeténél, az országút mellett ébred. Tán akkor ütötte ki magát, mikor a városközpont felé haladt, egyik éjjel. Nincs tisztában azzal, hogy mennyit üt az óra, vagy hogy milyen nap van. Csupán az tudtosul benne, amit szemeivel lát, tehát hajnalodik, az éjjeli szürkület átvág a reggelibe. Ezüstös, hűvös tekintete felvillan, majd szemeit résnyire húzza össze. Lassan kikászálódik az árokból, majd halkan morogva átballag a széles, kopott úton. Még nincs igzán forgalom. A város határához érve kiegyenesedik, álomittas tekintete tisztulni kezd, s elindul. Az élet még nem zsong, viszont ez számára csupán előnyt jelent.*

2010.08.09. 22:14 Delia

*A robbanás pillanatában éppen az ajtó előtt állt, de előre megérezte, hogy az ajtóval történni fog valami, így mielőtt egy darab is beléállhatott volna eggyé vállt a sötétséggel. Egy ideig ebben a formájában követte a démont, majd hirtelen megjelent előtte és lekevert neki egyet akkora erőből, hogy egy hosszú folyosó végéig repült, ott pedig tíz métert felszedett a fapadlóból. Ismét eltűnt a sötétben, majd megjelent a démon előtt és elkapja felsőjét a falnak csapta. Damon számára érthetetlen, kínai nyelven kezde mondani.* "Fogalmad sincs, kivel állsz szemben." *Megint eltűnt a sötétben, mivel fogta a férfit, így ő is átkerült ebbe a "birodalomba". Deliának ez a képessége, így számára nem okoz gondot, de mikor újra megjelennek, Damon biztosan elgyengül tőle. Az erkély szélénél tartja a férfit, majd még mindig rezzenéstelen arcon, kínaiül szólal meg.* Nem ajánlom, hogy visszagyere. Razier békéjét egyedül én zavarhatom meg. *Azzal kiugrott a fiúval az erkélyen, őt mélyen a betomba vágta, Delia pedig eltűnt az egyik fa árnyékában, mintha beleúszott volna, majd megjelent a kastély sötét falai között, hogy Razier segítségére siessen.*

2010.08.09. 21:18 Damon | Aya

Állatias pózba görnyedve követte Deliat, aki végül megint eltűnt a szeme elől. Már csak elégedetten elvigyorodott Delia tettén. Olyan kiszámítható... Szerette volna megtámadni, érezni vérének édeskés ízét, hallani a csontjainak ropogását. De ellenállt a kísértésnek. Nem, nem miatta jött ide, nem érdemes vesztegetni az időt.  Már nem is igen követte a lányt: lelassult, borostyán szemeivel valami kastély, vagy palota után kutatott. Hamarosan meg is találta a hatalmas, fehér palotát. Elégedetten felmordult, aztán ismét visszagörnyedve a háztetőre Razier rezidenciája felé vette az irányt.  Út közben Razier ezerféle haláláról fantáziált, az egyiket jobban élvezve, mint a másikat. Pár percnyi jóleső száguldozás után végre Razier palotájának cserépeire érkezett.   - Vigyáz Razier, itt jön Damon! - morogta magának sötéten vigyorogva, aztán egy könnyed szökkenéssel máris a hatalmas kapuk előtt állt.  Egy pillanatig félredöntött fejjel gondolkodott, aztán unottan megvonta a vállát. Két, kinyújtott tenyerei között fekete villámok cikáztak, amik pár pillanat múlva vibráló gömbökké alakultak. Damon mindkettőt ráküldte a kapura, ami a hatalmas energia hatására egész egyszerűen kinyílt, majdhogynem kiszakadt a helyéből.  - Kop, kop! - vigyorodott el Damon. Magabiztos, ruganyos léptekkel indult befelé, léptei visszhangoztak a hatalmas csarnokban, ahova belépett.  Ráérősen benézegetett az ajtókon, s mikor nem találta az alsó szinten Raziert, elindult a lépcső felé. Magában egy vidám, de elég vészjósló dallamot dúdolt: ő költötte, A féreg halála címmel.  - Merre bujkálsz, Razier? - kérdezte magában türelmetlenkedve, aztán hangosabban is megkérdezte, immár a néptelennek tűnő palotától.

2010.08.09. 19:24 Angela Hope

*Szinte félnapi folyamatos edzés után,már alig bír talpon maradni.Kezeival lábán támaszkodik,amik a megeröltetéstől már remegnek.Hangosan zihál,szinte már hörögve veszi a levegőt.Pár másodperc múlve kardja mellé rogy és köhögni kezd.Görcsösen a földbe markol,mikor tanára az állánál fogva felrántja a fejét,hogy egyensen a szemébe nézhessen.* -Nagyon eltunyultál Angela.Ilyen állóképességgel akár rögtön a domonok elé vethetnéd magad harc nélkül. -Mégis...mit vár ezután az edzés után.Még csak pihenni sem hagyott.-*zihál.A férfi ellőki magától.* -Az ellenfeled sem fog adni pihenőidőt.És egyébként is...-*teszi karba a kezét.*-Már egy deje ellógot az edzést.Így te se várd el tőlem,hogy ezek után kíméletes leszek. *Kardjára támaszkodva nagy nehezen feláll és némiképp már a légzése is helyreállt.Mestere dühös tekintettel méri végig,majd nagyot sóhajt a látványán.* -Adok egy kis pihenőt.Lásd el a sebed és sétálj egyet. *Így is tett.Lefertőtlenítette testén lévő vágásokat,bekötözte azok,majd miután kardját az oldalára közötte,elindult,hogy járjon egyet.*

2010.08.09. 15:25 Delia

*Még mindig érzi, hogy a démon a sarkában van, ezért bemegy az egyik sikátorba és ismét eggyé válik a sötétséggel. Ilyenkor látása kifinomultabb, mint valaha, ezért szinte sötét füstként halad a palota felé. Régen találkozott lázadóval és tudja, bármerre megy, meg fogja találni, ha ért hozzá, hogyan kell. Még sem bújdoshat a városban, ölni pedig nem Razier követőinek tulajdonsága, ezért sem bántotta igazán. Nyugodtan veszi fel alakját ismét a palota kapujában, majd belöki a két nagy ajtót és belép a koromsötét kastélyba.*

[399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]