[399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
*Mikor Delia eltűnik, s néhány perc múlva hallani kezdi a víz csobogását, homlokát a mellette álló hófehér falnak dönti, és felmorog. Gondolkozni kezd, lehunyt szemekkel. Elgondolkozik a napokban történteken, és azon, hogy mi lesz a jövőben. Lassan becsúsznak afféle dolgok is, amik tegnap a leányzónak, mégpedig ő most Deliara gondol, ahogy fent hófehér, puha bőrét érik a vízcseppek, ahogy ellazul tőlük. Majd felmorog, s ökle puha részével, oldalával belevág a falba. Kiegyenesedik, s az üveges szekrény alsó részéből előhúzza az elsősegél dobozt, majd felballag a lépcsőn. Nem kopog, benyit, hisz hallja még mindig a forró vizet, így bedobja a dobozt a földre, ha most nem, a démon nő úgyis észre veszi, megbotlik benne. Egy pillanatra a torzított üvegre néz, viszont azzal párhuzamban ki is lép onnan, s becsukja az ajtót.* |
Értem. *Válaszolja úgy, mintha csak a gazdájához beszélne, a ház urához, ő pedig egy cseléd, egy szolga lenne. Lassan feláll, de a sok lila folttól, a zúzódásoktól fáj minden porcikája, ezért lassan áll fel, mintha nagyobb fájdalmai lennének. Elmegy a férfi mellett, szó nélkül és anélkül, hogy ránézne, majd lassan felsétál a lépcsőn. A fürdőszoba ajtaja nyitva van, ezért hamar megtalálja, hisz belát a helységbe. Becsukja, de nem zárja maga után az ajtót. Melltartó nincs rajta, ezért mikor lekapja a ruhát, bugyiban marad. Leveszi azt is, majd beáll a zuhany alá. Arcát égeti a meleg víz, alig sérült. Démon, de annyira mély arcán a seb, hogy valszeg meg fog maradni egész életében a mély, morzsolásra hasonlító vágásnyomok az arcán. Lassan zuhanyzik, mert arcától eltekintve, nagyon jólesik neki a melegvíz.* |
*Végigpásztázza az alsó szintet, s nem történt semmi, nem tűnt el semmi.* - Elmehetsz, ha nem vagyok itt. Viszont ha eltűnsz, vagy megtudom, hogy a kastély felé jársz, megöllek, és az egész fajtádat is. *Morogja hangosan a konyhából, majd lassan beballag a nappaliba, s végignéz Delian.* - Rádfér eg zuhany. Menj az emeletre. Megtalálod. *Jelenti ki mél, komoly hangján, majd a félcsősorra mutat, ami felfelé vezet. Aztán előről beletúr koromfekete tincsei közé, s fúj egyet.* |
*Nagyot nyekken a kanapén. Amint levegőhöz jut, félig meddig felül és nyakához kap. Nem tört el, hálistennek, de csúnya, lilás folt maradt nyaka körül a szorítástól, meg a korábbiaktól. Drakenek mániája, hogy szorítja a nő nyakát, talán ez valamit kivált a démonból legbelül, csak nem tudja, hogy mit. Nem beszél vissza, hiszen most ő itt az a személy, aki a szorult helyzetben van, nem pedig a férfi. Ha megtámadná, ráugrana az egész tábor. Sóhajtva fordítja el a fejét a férfiról, ahogy a kanapé felseját kezdi fikszírozni. Nem érdekli, ha kilátszik a bugyija, törökülésben ül, mert most így kényelmes. Nyakát masszírozza, bőre még ég a fájdalomtól, az erős szorításra. Örül a gondolatnak, hogy nem fog éhezni, amíg ittvan, de abban is biztos, hogy nem léphet majd ki a házból és nagyon ügyelnie kell arra, hogy önmaga maradjon. Azzal is tisztában van, hogy nem fognak vele szépen bánni, hiszen ő itt ellenség.* |
*Valójában nem törődik a lánnyal, nem érdeklik szavi. Már csak akkor pillant rá, mikor befejezi mondandóját a lány. Lassan nyakához nyúl, először lágyan megsimítja, majd szorítani kezdi, s végül úgy fogja, és emeli fel, hogy ropogni kezd a kecses testrész.* - Ha megölnél, itt nem érnéd meg a másnapot. Ha meghalnék, már nem érdekelném őket, az lenne maximum, hog az emlékem fenntrtják. Nem szépítem a veszett fajtám. *Vigyorodik el.* - Te se szépíts, és ne vágj fel, gyönörűségem. Nem vagy te olyan nagylegény. Nem tudnál megölni. *Komolyodik el, s egenesen az ellensége arcába beszél, majd a knpéra dobja, ami kissé oldalra billen, de nem dől el.* - Ne aggódj, nem fogsz éhenhalni. *Böki oda a lánkának. Nem fogja kínozni ittléte alatt Deliat, ha nem szegül ellene. S majd arra is figyel, hogy ne tudjon meg semmit a lány róluk, semmi bizalmasat.* |
*Némán tűri, hogy amint lábra állítota a férfi, a többiek rögtön szexuális utalásokat tesznek, van, aki csak morog rá, vagy fegyvert, esetleg képességet villant felé. Ideje sincs körbenézni, mert a férfi a fához nyomja. Amíg beszél, két-három démon próbálja megkörnyékezni, ő meg persze mozdulni sem tud. Simán eltűnhetne a sötétben, de nem azért vállalkozott rá, hogy idejöjjön, hogy egyszerűen vissza is menjen. Jött, mert Drake veszélyt jelentett volna a palotára. Ha az ott élőknek van esze, úgy is eltűnnek még az éjjel. Mikor megérkeznek a házban és a fiú előre löki, megbotlik saját lábában, mert egyik kicsit keresztben volt és előrébb, mint a másik. Térdét felhorzsolja az ápolatlan fapadló. Lassan fel is áll. Mocskos és véres, fehér ruhája is piszkos. Megfordul, gyilkos tekintetet vetve a férfire.* Bármikor megölhettelek volna. A sötétség olyan dolog, amivel ti, lázadók sem bírtok. *Megvető szavai közben egyre közelebb sétál a férfihez.* Ápoltalak, hogy életben maradj. Ajánlom, hogy add meg a módját az áldozatomnak, amit a sajátjaimért tettem, vagy az embereid előtt mutatom meg, mennyire tehetetlen egy senki leszel néhány sötétben töltött pillanatok és árnyéktól! *Már nem önmaga és ezt jól tudja. Fel kell vennie a kesztyűt, ha életben akar maradni, ezért beszél sötéten és fenyegetőzően.* Nekem köszönheted, hogy életben maradtál. |
*Deliaval ide oda cikázik, nem is látni, s nem is érezni őket, ahogy közelednek. Az erdő, város széléhez legközelebbi sarkában, a külvárosban, kifejezetten a velejéig romlott démonok részlegében jelenik meg. Nagy tekintéllyel rendelkezik itt, akár csak Delia, vagy Razier az együttműködő oldalon. Egy rombolt kertvárosi részben telepednek le. Mivel az éj közepén járnak, kissé hűvös van. Vérszag terjeng mindenfelé, ami füst szaggal vegyül, hiszen több helen is tábortüzek égnek. Van akik sátrakban, van akik a házakban telepedtek le. Az ő szálláshelye az egyik utca legvégén, az egyik legjobb állapotban lévő ház. Mikor megérkeznek, talpra állítja a leányzót. Sokan üdvözlik, s a szépségre perverzen reagálnak, vagy ingerülten morognak. Hirtelen felemeli karját, így az egyik messzebb álló fa vstag törzsének nyomja a leányzót erejével, így az ellenséges démon kénytelen ott maradni, s ő közben beszélhet a többi fejessel.* - Oka van, hogy ide hoztam. Megnyerhetjük magunknak a kastélyt. Razier eltűnt, elgyengültek. Még nem, de nemsokára támadunk. Erről még essen szó, mikor itt leszek. Maradunk, amíg nem tudok meg többet. Mindent jelentsetek. *Beszéli át a többiekkel, majd megjelenik Delia előtt, s karon ragadja.* - Itt fogsz élni. Ajánlom, hogy eg rossz mozdulatot se tégy. *Vigyorodik el ördögien, majd eltűnik a szépséggel, s saját háza kellős közepén jelennek meg. Kissé előre löki a démont. Eléggé rendezett a hely, már amennyire az lehet, ebben a korzsakban.* - Egyelőre nem öllek meg. Kellessz nekünk. Kellessz nekem. *Jelenti ki, majd szeme sarkából körbe pillant, hogy akármi változott e, míg nem volt itt.* |
Nem kap választ a kérdésére, ugyanis mire Nerina újból visszafordul már csak annyit lát, hogy a démon, ölében a tiltakozni próbáló Deliával eltűnik. Rina egy cifrát káromkodik. Legszívesebben Delia után indulna, de úgy érzi tanácsosabb lenne itt maradnia, most, hogy se Razier se Delia. El sem tudja képzelni, micsoda világ lesz itt, ha kitudódik, hogy a két legnagyobb tekintéllyel rendelkező démon, akik eddig igazgatták a város sorsát, eltűnt. Jobban mondva Nerina igen is eltudta képzelni, csak nem akarta... Nerina megropogtatta a nyakát, majd kezében a véres tőrökkel elindult a palotában. Egyenlőre csak egy szobát keresett, ahol lefürödhet és lemosshatja magáról a mocskot. Útközben odaszólt az egyik rémült szolgának, hogy takarítsák el a törmelékeket.
|
*Továbbra is elborzasztja a látvány, ahogy társát bántja az ellenséges démon, de nem tud közéjük állni, csak ha bántja Draket. Azzal pedig még több harcot vonna maga után. Megint döntésképtelenül, ami rá kevésbé jellemző áll a márvány padlón. Mikor a démon közeledik, egészen a falig hátrál. Nem akarja, hogy vért kenjen az arcára, ez mégis megtörténik. Undorodva fordítja el fejét, majd Nerinára néz.* Nem akarok elmenni! *Kiállt oda hozzá, de ekkor a férfi felkapja és el is tűnnek. Túl hirtelen jött és nem tudott tiltakozni. Ha Nerina bízik a lányban, tudja, hogy amint lehet, visszatér.* |
*Továbbra is elborzasztja a látvány, ahogy társát bántja az ellenséges démon, de nem tud közéjük állni, csak ha bántja Draket. Azzal pedig még több harcot vonna maga után. Megint döntésképtelenül, ami rá kevésbé jellemző áll a márvány padlón. Mikor a démon közeledik, egészen a falig hátrál. Nem akarja, hogy vért kenjen az arcára, ez mégis megtörténik. Undorodva fordítja el fejét, de már fel is kapták és el is tűntek. Nem tudja követni az eseményeket, hogy mi történik éppen, vagy hova került. Épp tiltakozott volna.* Arra várha..*De nem tudta befejezni.* |
Ez már erősebben fájt, mint az előző támadása Drake-nek. Nerina már tiszta vér, és pár pillanatig úgy tűnt számára, mintha a saját vérében fullna meg. Azonban miután felállt, s épp visszatámadott volna Delia eléje állt. A szavak alig jutottak el az agyába, de abból, ahogyan a démonnő ott állt előtte, védve a gyilkost megértette Delia mondandóját. - Igazad van. - Csak ennyit mond, majd letörli szájáról a vért és elfordult Drake-től meg Deliától. Ilyen mocskos gyillkosokat pedig kész lennék lelkiismeret nélkül megölni. Még jól is esne... Kezeiben még mindig ott szorongatja a két tőrt, és félő, hogy megfordult és megint Drake-nek esik, de végül sikerül lekűzdeni az ez iránti késztetést. - Delia, ha te elmész tudod mi lesz itt? - teszi végül fel a kérdést. Hangja érzelemmentes, de szemeiben ott csillog a komor nyugtalanság. |
*Nem okoznak számára túlzott fájdalmatNerina csapásai, s szúrásai. Mielőtt Delia megszólalna, elkapja a lányt nyakánál fogja, erősen megszorongatja, és saját mellkasából kihúzva tőrt felszántja vele Nerina mellksát, egészen nyakáig, majd Delia elrántja onan, s így kizökken a gyilkolásból. Hangosan felhorkan.* - Nincs szükségem a védelmedre... *Mordul fel, s hátrébb löki a démonnőt, majd a vele harcoló, éppen a földön fetrengő démonra néz, s mielőtt az felállna, mellksára lépve szól hozzá.* - Hatalmas szerencséd, hogy megvédett téged. Hatalms szerencséd, hogy dolgom akdt. *Ismétli meg mondatok kezdetét kétszer, vérfagyasztó, mély hangján. Aztán Deliahoz lép, s közelebb hajol hozzá. Véres ujjaival megsimítja arcát, így ujjbegyei vérvörös csíkot hagynak maguk után.* - Te most velem jössz, szépségem. *Morogja kijelentően, majd elkapja, ölébe veszi, s eltűnik vele.* |
Dühödten mordul fel a démon könnyelműen rosszindulatú modorán, de a további negatív hullámait képes visszatartani. Vesz egy mély lélegzetet, most Devon meggyógyítása az elsődleges, nem szabad hagynia, hogy elragadják az indulatok.
- Ha a véres ruháim nem elegendő indokok a beengedésemre, akkor sem lesz semmi probléma. – mosolyodik el hatalmas magabiztossággal, szeme fenyegetően villan fel mikor tekintete találkozik Damonével - Egyenlőre még egyszerűen bejuthatok bárhová, szóval próbálj meg nyugton maradni, különben hamar elveszik ez az előny. – Szorosabban karolja fel a lányt, hogy léptein gyorsítani tudjon, minél előbb kell belépnie a kórházba, úgy kevesebb lehet a félreértés, ha őt látják meg először. Szinte már a hatalmas, automata üvegajtó előtt állnak, mikor még egyszer hátrapillant a fiúra, reménykedve, hogy talán nem jön be utánuk. Belátta erre kevés az esély, hisz makacs természetű démonról van szó, nem hezitált tovább, az ajtók kitárultak előtte, ahogy megközelítette. Nem volt nagy tömeg odabent, többségük feladatát végző démon volt, akiket egyáltalán nem lehetett megkülönböztetni az átlagos kórházi dolgozóktól, egyedül a démoni energiák kavargása végett lehetett tudni, kik is dolgoznak itt. A csodálkozó tekintetek kereszttüzében megrendíthetetlenül haladt előre, majd egy szigorú pillantást vetett az egyik gyógyítóra, aki egyetlen szó nélkül sietett oda mellé és kalauzolta egy hosszú,fehér folyosóra, melyről számokkal ellátott kórtermek nyíltak. A 166-os szobánál álltak meg végül, ahol a nő intett neki, még mindig szótlanul, hogy adja át neki Devont, hogy bent megvizsgálhassa.
- Itt leszek kint, biztos nem tart majd sokáig, de figyelnem kell az ördögfiókára. – mosolyodott el, tekintete viszont továbbra is komoly volt, mintha csak azt üzenné velük a lánynak ’ Csak semmi meggondolatlanság’. |
*Elborzadva nézi, ahogy ölik egymást. Hirtelen megjelenik Drake előtt, arca Nerina felé néz. Mintha védené a démont, pedig csak az eszmét védi, amit képviselnek.* Nerina. Mi nem ölünk. Békét fogadtunk. Még ha ellenség is, a harcnak itt vége. Nem ölheted meg és nem bánthatod a továbbiakban. Az úr távozik, mi pedig hagyjuk elmenni. *Razier után Deliának van a legnagyobb szava a városban, ezért engedi meg magának ezt a hangsúlyt, miközben szinte ráparancsol a lányra és egyben társára is, ahogy előtte áll.* Nem kell, hogy vér tapadjon a te kezedhez is. |
Látja, hogy saját tőrje a mellkasába hatol, de a fájdalmat csak alig érzi; a düh, amit érez a démon iránt felbőszíti, és arra készteti, hogy előbb megölje az ellenséges démont, s csak aztán foglalkozzon a sebeivel. Mielőtt viszagávhatnak, Drake már el is kapja, és hatalmas reccsenéssel eltöri a lány nyakát. Rina felüvölt a fájdalomtól, de még feleszmélni sincs ideje, mikor újból és újból nekivágják az egyik falnak. Nerina szinte azonal feláll. Neki nincs képessége, viszont fizikailag sokkal jobb formában van, mint a legtöbb démon. Egy rántással kihúzza a tőrt a mellkasából, majd a párját is előrántja, aztán a helyére roppantja a nyakát. - Kösz, hogy visszaszolgáltattad a tőröm! - Köpi a szavakat vicsorogva.
Hirtelen eltűnik a démon szemei elől, s csak pár pillanatra tűnik fel ismét, olyankor, amikor a tőrt épp Drake-be vágja. Egy ideig ezt játsza a férfivel, de mikor úgy véli, elég sokszor megvagdosta újra megjelenik. Ezúttal felülről érkezik, felborítva és magával sodorva ezzel a démont. Ahogy csúsznak a padlón még egyszer beledöfi a tőrt a démon mellkasába, de rögtön ki is rántja. - Ki rendez el kit? - kérdi, aztán ellöki magát Drake-től, aki nekicsapódik a falnak.
|
*Ahogy Nerina utána ered, s megtámadja, nem érez nagyobb fájdalmat, csupán a tőrt esik kissé nehezére kihúznia egyébként is sérült hasából. Mikor megtette, elvigyorodik, veszettül ördögien, tekintetében látszik hogy veleéig romlott lelkületű. A tört belehasítja a leányzó mellkasába, majd lábait köré fonja, s ledönti a sáros földre.* - Azt, aki elég rondán elrendez téged. *Mosolodik el szélesen, állkapcsa majdhognem kiszakad, annyira vigyorog, amiből a játékos gúny sugárzik. Ismét egy harc kezdődik el, egy hasonló partnerrel mint Delia, így kezdi kedvét lelni benne, még ha aligha kezdték is el. Leszállva a sáros ellenségről, egy hatlmsat rúg Nerinaba, viszont mielőtt messze repülne, s nekicsapódna valaminek, mögötte terem, és elkapja. Most szintén azt teszi, amit a démonnő vele tegnap; kitöri a lenyzó nyakát, majd többszor a téglafalnak vágja, a nyugati torony ódon falának. Sajnálná, ha a nyaktörésbe belehalna az együttműködő, ellenséges fajzat, hiszen úgy nem lenne számára túl élvezetes az egész harc kimenetele.* |
*Egyedül marad egy csapat szolgálóval és a holttestekkel az előszobában. Nem fog a démon után menni, majd Nerina elintézi. Vesz egy mélyebb levegőt és egy pillanatra az egész hall sötétségbe fonódik. Most nem ő tűnik el benne, hanem a sötétséget hívja elő. Mire ismét rendeződik a tér, a holttestek eltűnnek, a vért mintha felmosták volna és a szag sem észlelhető. Aki életben volt, vagy haldoklott, most mindd jólvannak. Delia ezután térdre esik, saját energiájával gyógyította meg a többieket és tüntette el a holtakat, ez pedig lefárasztotta. Elküldi a szolgákat, hogy bújjanak el, ő pedig feláll és ismét eltűnik a sötétben, hogy új erőre kapjon. Mire megjelenik Nerina és Drake mögött, a falnak dőlve, bőre és ruhája már foltokban kormos a sok sötétségtől.* |
Kezdi összeszedni magát. Röviden bólint Deliának, hogy persze, segít. Az, hogy Razier elment, kicsit megretentette, de most nem volt ideje ezzel foglalkozni. Mielőtt bármit tehetett volna, Delia magával ragadta a sötétségben, s a következő pillanatban már a palotában voltak. Rina kissé megszédült az ilyesfajta utazástól, de különösképp nem gyengült el. Delia odaállt az öldöklő démon elé, de az csakhamar félrállította az útból. Nerina ezt utálta a legjobban; mikor a barátait bántják. Dühödt kiáltást hallatt, és máris a démon után veti magát. Könnyen rátalál. Egy könnyed ugrással a démon háta mögött terem, kezeivel erősen megmarkolja a nyakánál fogva és hatalmas erővel az egyik márványfalnak vágja.
- Halihó, én lennék Nerina. - sziszegi a démon fülébe. Egy pillanatra elvigyorodik, aztán a torkánál fogva felemeli a démont. - Benned kit tisztelhetek?
Szavait megtoldja egy tőrszúrással a hasba. Zöld szemei szinte izzanak a dühtől és a megvetéstől, ahogy a másikra néz. |
*Ahogy Delia megjelenik előtte, hirtelen lendületből elkapja vékony nakát, majd megszorítja, felemeli, s a falhoz csapja.* - Végre megjött az eszed. De mit mondassz akkor, ha zt mondom, hog már késő...? *Kérdi gúnyosan, s nem okoz fájdalmat fojtáson kívül a szépségnek, csupán a földre állítja, majd szeme sarkából Nerinara pillant.* - Chh. Talán erősítés...? Ugyan miért. *Vigyorodik el kajánul, majd feltűnik az egyik sarokban kuporgó, az ijedségtől halálán lévő, veszettül remegő szolgáló mögött, s elkapja, és hirtelen ujjai meghosszabodását, karmait nyomja nyakának.* - Nem tudtátok, mit vállaltok, mikor ide jöttetek dolgozni. *Suttogja mély, búgó hangján a szolgának, majd elvágja torkát, s a földre dobja, azután eltűnik, s feltűnik az udvar keleti felében. Hasához kap, hiszen belenyilal fájdalom, viszont ha Deliaval ismét harcolnia kell, akkor sem adj fel. Kiegyenesedik, s játékba száll, így hagyja, hogy utána jöjjenek.* |
*Döbbenten néz a palotára. Hallja az öldöklés hangját, a kiáltásokat, szinte még a vér fröccsenését is. Idegesen néz Nerinára.* Razier elment és nem tudok egyedül mit csinálni ezzel a démonnal! *Kiabálja, mert feldúlta, hogy a démonnal akart menni, az ezt még sem érezte és öldöklésbe kezdett.* Segítenünk kell nekik..*Suttogja, azzal el is tűnik a sötétben, Nerinával együtt, majd az öldöklés helyszínén jön elő ismét. Most a lány nélkül tűnik el a sötétben és megjelenik Drake előtt.* Veled megyek! *Kiabál rá az egész palota és a megmaradt személyzet, valamint Nerina előtt. Arca aggódó és kétségbeesett. Most, ahogy végignéz a haldokló, illetve már legyilkolt személyzeten rájön, hogy nincs más választása. Nem magyarázza meg, nem tesz olyasmi utalást, hogy "csak hagyd ezt abba", csak azért, hogy kimagyarázza magát. Csak rákiállt, hogy vele megy, de a démon nyílván tudja, miért teszi ezt.* |
[399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
