[399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
*Hangosat nyekken az ágyon, majd felordít, mikor az árnvilágba kerülnek, viszont mire kinyitná résnyire ép szemét, a leányzó kissé sötét szobájában fekszik az ágyon. Halkan felmorog, majd az erőltetett vigyorgásból szóra nyitja ajkait.* - Azt hitted...hogy nyertél, igaz..? *Kérdi cinikus hangnemben majd oldalra fordítja fejét, s lehunyja szemeit. Nagyon lassan tisztulni kezd feje, viszont agyába fájdalom nyilal, mintha másnapos lenne. Kötései az érintetteb területen azonnal át is áznak, néhány foltban, viszont minden fizikai fájdalom ellenére büszkesége sajog a legjobban. Bal kezére támaszkodva lassan felül, halkan, férfias hangján nyög egyet, azután megremegnek izmai, s megfeszülnek. Nyíl egyenesen Deliara néz.* - Nem kell...a segítséged. *Jelenti ki, majd néhány hirtelen jövő fájdalom miatt visszadől az ágba. Most megadja nekik magát.* |
*Inkább meg sem szólal, a vigyorgás is csak azt mutatja számára, mennyire bolond is valójában az ellenfele. Amint a srác tiszta alakot ölt, elzárja a vizet és hátára veszi megint. A fürdőben van egy kórházi ágyhoz hasonló ágy, hisz mindig sérült valaki, legyen az ember, vagy jó démon, de itt látták el őket. Felfekteti rá ellenségét és bekötözi, lekezeli minden sebét. Fél órát biztosan elvesz a művelet. Majd ismét hátára kapja és akár mennyire is nem akar még több fájdalmat okozni, eltűnik a sötétben, a folyosón, hogy ne vegyék őket észre. Két másodperc sincs az egész, mire előkerül a szobájában és durván levágja ellenségét az ágyra. Bezárja szobájának ajtaját és leül az ablakhoz, sóhajtva.* |
*Valójában, ha csak külsejéről, fizikai állapotáról lenne szó, valószínűleg nem esne nehezére még harcolni, vagy netalántán eltűnni, viszont az a talán negyed óra, ami számára több órának vagy napnak tűnt az árny világban, agyát veszettül össze zavarta. Annyira van tudatánál, hogy eszeveszettül, erőltetetten, gyúnosan vigyorog, s néha felmorog, egyébként büszkesége is alább hagyott, azért hagyja, hogy Delia így hozzáérjen, viszont ha tudatánál lesz, valószínűleg ezt nem hagyja majd annyibban. Szemei lehunyva, mindene átázott a víztől, s a sáros vér a lefolyóban tűnik el. Sebei nem mind mélyek, kivéve arca egyik oldalán, és hasán. Szüksége van egy kis időre, amíg fejében minden rendeződik. Néha még sipol, és búg a füle, agyába pedig fájdalom nyilal.* |
*Szó nélkül felveszi hátára a sérült démont. Kedves nem lesz vele, de ő ragaszkodik az elveihez, miszerint nem öl, nem fog gyilkolni. Eléggé legyengítette ellenfelét ahhoz, hogy ne okozzon több gondot, még sem fogja csak úgy kidobni az utcára. A kastély tíz fürdőszobájának egyikébe bemegy, bedobja a démon a zuhanyfülkébe, hátát nekitámasztva falának és ráenged jéghideg vizet. Ágyba akarta tenni, de ilyen mocskosan biztosan nem fogja. Amíg a srác nem beszél, meg tud feledkezni arról, hogy ellenség és helyre tudja rázni. Persze nincs garanciája arra, hogy nem fogja letépni a fejét, ha felgyógyul, de nem érdekli. Lerántja a felsőt a srácról, majd a bakancsot is leveszi róla. Nem túl gyengéd, inkább tagadó mozdulatokkal mossa le róla a sarat a vért és minden mást, ami még a sötétségben tapadt rá. Delia maga is mocskos, neki természetes, ha a sötétségből szinte koromfeketén tűnik ismét elő. Még a srác nadrágját is lemeri venni, hiszen van rajta alsó. Sebeit is be kell kötni majd. Ha bárkire rábízná ezt a palotai személyzet közül, azonnal elterjedne, hogy lázadónak segített. A saját szobájában fogja elrejteni és csak egy bizalmas szolga segítségét kéri majd. A terv jónak tűnik, a kérdés az, hogy be is válik-e. A zuhanyrózsából szűrődő víz kezdi elmaszatolni a mocskot Delián, amíg Drake egyre tisztábbnak mondható.* |
*Most nincs kifejezetten a toppon. Ahogy Delia kiengedi az árnyvilágból, hangosan zihálni kezd, majd lihegése lelassul, s gyengén veszi magához a levegőt, olyan lassan, ahogy szíve ver. Arcának egyik oldala szét van metélve, azon oldalon szemét ki sem nyitja, másikat is csak résnyire, kivéve mikor fenneakadnak szemgolyói, azután magához tér. Egyik szeme világával, fátyolos tekintettel néz a kétségbe esett leányzóra, viszont nem érti szavait, nem jutnak el hozzá, nem is érdeklik. Ez a kombináció, a másvilág s a koromfekete méreg számára egyenlő a fizikai gyengüléssel. Erőltetetten, gúnyosan vigyorog, tincsei kószán hevernek mindenfelé, s tapadnak mindenre. Vére lassan szivárog s csorog ajkaiból, orrából és testrészeiból.* |
*Szemeit erősen lehunyja, hátha így gyorsabban túl lesz azon, hogy megölje az ellenséges démont, de ez képtelenség. A sötétben ő is erősebben hall mindent, csak már hozzászokott. Most még is hallja, ahogy a démon szíve kalimpál össze-vissza, majd gyengülten kezd lassulni. Hallja az erőltetett és nehézkes levegővételeket, minden izom megmozdulását és feszülését. Eddig bennt tartotta a levegőt, most pedig kiengedi.* Nem..*Hangjában hallani, mennyire bánja, amit most tett. Kiengedi a fiú a sötétből, az árnyékokat pedig visszaszívja magába. Elfekteti a démont a földön és mellette sarkaira ül. Véres kezével felköti haját, konytba, hogy ne legyen útban.* Én erre nem vagyok képes. *Nyögi zaklatottan, még könnyeit is letörli, amik kibuggyantak.* |
*Hangosan felmorog, majd felordít. Ellenkezik, vag csupán ellenkezni próbál. Félrelöki a leányzót, viszont az nem tágít. Egre jobban bénítja, s gyengíti a méreg, mely testében, ereiben halad egyre gyorsabban, kitűzve célul hevesen dobogó szívét. Viszont az utolsó percekben, mikor Delia suttogni kezd, csak hátrhjtja fejét, s a számára ordítás szerű mondandót fájdalmasan veszi. Erőltetetten, gúnyosan elvigyorodik, ajkaiból vér csorog, szemei lassan fennakdnak, viszont még magánál van. Már nem kalimpál, csupán mozdulatlanul, mereven ül, miközben a leánzó egre több mérget lövell belé.* |
*Sokkal jobban, természetesebben tájékozódik a sötétben, így simán nekivágja megint a fiút a falnak, kényszeríti arra, hogy leüljön. Felé magasodik és ismét kegyetlenül elindítja az árnyékot a férfi szíve felé, ujjait mellkasába állítva. Közben végig szemébe néz.* Sajnálom. *Suttogja, de ez a fiú számára biztosan kiabálásnak hat. Sakkban tartja, ráadásul egyre jobban gyengül a srác. Abban viszont nem biztos, hogy végig tudja csinálni.* |
*Arckifejezése komollyá válik, mikor Delia a földre esik, ajkai egy vonallá feszülnek, s határozott, férfias vonásai meg sem mozdulnak. Viszont egyik szempillantásról a másikra, azonnal a sötétségbe kerül. Először csupán néma csend, majd megindul felé a koromfekete méreg. Hangosn felordít, s teljes erejéből eltszítja magától a leányzót, még ha akarata ellenére engedte is el most. Iszonyatosan nehéz megszoknia ezt a világot, ezt a dimenziót. Ha halad, az ezerszer gyorsabb, s minden fény, és hang felerősödik. Odébb lép, mikor sikeresen eltaszítja magától Deliát, s így is több méter hald. A démon gögése is felerősödik, s fejébe nyilal a fájdalom, így összeszorítja szemeit, és fogait egaránt. Kénytelen megszokni a helyzetet, ha túl akarja élni ezt a kis kirándulást.* |
*Több helyen nagyon csúnyán felszántja arcát a márványból kiálló darabok. Hangosan felüvölt, majd szinte azonnal talpra is áll. Dühös arccal néz fel a férfire. Arcának bal részéből nem látszik semmi, ugyanis az egészet vér borítja. Ezzel nagyon felhúzta, még jó, hogy bal szemének nem esett semmi baja, de azon kívül szinte egész bal oldala felszakadt. Hirtelen megjelenik a démon előtt. Ezzel most nagyon felhúzta.* Ezt akartad?! *Kiállt rá, majd öt ujjbegyét beleállítja a démon mellkasába és a falnak löki, ott pedig eltűnik vele a sötétben. Most nem fogja kiengedni innen, magától pedig sehogysem tudna kijutni. Kezéból egy fekete massza indul a démon szívéig. Most nem fogja elengedni.* |
*Ahogy Delia a szerelemről beszél, felső ajka bal oldalát kissé felhúzza, s úgy mozog, mint egy állat. Viszont szó nélkül hagyja, tűri, ahogy a szépség simogatja, majd megcsókolja. Fejét elrántaná, viszont azonnal a sötétségben találja magát. ahogy szenvedni kezdene, kikerül onnan, s lefelé gurul a lépcsőn. Szerencsétlenül esik, így átszúrja vállát, kulcscsontját egy kiálló rész, mely felszakdt a márvány talpzatból. Hangosn felmorog, s feltápászkodik, nem foglalkozik a szilánkkal.* - Rám nem vagy képes ezzel hatni, akárhogy is próbálod. Nem kell hogy elgyengítsen akármely érzés is ebben az életben. *Vigorodik el gúnyosan, majd lenyalja a vért saját ajkairól. Ő lent áll, Delia pedig a lépcsők tetején. Ismét megropogtatja vállait, így a márvány darab lyukat vág húsába, még nagyobbat. Hangosan felmorog, majd kitépi onnan. Volt része szerelemben, több száz éve, élete hajnalán, mikor valóban fiatal volt, viszont arra már nem emlékszik. Az évszázadok mindent kiöltek belőle, s úgy tartja, nincs is szüksége rá.* - Egyedül, amit érezni akarok, az a csontjaid ropogás, a véred íze...és a gyilkolási vágyad. El sem tudod képzelni, milyen energiával tölt fel. *Vigyorogja kajánul, majd megjelenik a leányzó mögött, s nyakába csókolva lerúgja a lépcsőről, de nem esik a fokokra, egyenesen, arccal a felszántott földbe puffan.* |
*A fiú mögött jelenik meg hirtelen. Szembefordítja magával, majd lekever neki teljes erejéből egy pofont, amitől hátravágódik az oldalt húzódó két lépcső közé, a falnak. Odasétál elé. Ideges ráncba szökik szemöldöke meg homloka is.* Neked fogalmad sincs ezekről mi? Voltál már valaha szerelmes? *Kérdi hitetlenül, mostmár mindkét szemöldöke összeugrott. Lágyan végigsimít először a fiú haján.* Ennél erősebb érzelem. *Kezdi halkan, majd végigsimít a srác arcán, lassan és gyengéden.* Nincs a világon. *Majd végigvezeti kezét a srác mellkasán is, ahogy ajkaikat összeérinti, hogy röviden megcsókolja. Mindkettejük szájának véríze keveredik, mást nem is érez.* Majd egyszer talán megérted. *Vigyorodik el, majd eltűnik a fiúval a sötétben és a lépcső tetején jelennek meg.* Aki ezt nem képes érezni, az a szánalmas. Nem mi. *Azzal ledobja a fiút a lépcsőn.* |
*Felvonja egyik szemöldökét, majd felmordul.* - Jobb is... *Vigyorodik el gúnyosan, s arréb löki a lányt, mikor közel kerül hozzá, s megsimítja mellksát, viszont közben tincsei közé túr.* - Hiába próbálsz bevonni a piszkos kis játékodba... *Mosolyodik el kajánul, majd halkan felmordul* - Biztos... *Suttogja Delia füléhez hajolva, majd lassan hátat fordít neki.* - Eltunyult démon lett belőletek. Ölj meg, minthogy ezzel kínozz. *Morogja lelketlenül, érdes hangján, majd megáll, s szeme sarkából vissza pillant.* |
Fogalmad sincs róla, mennyire gyengéd tudok lenni. De azthiszem, nem is fog kiderülni. *Próbálna nevetni, de nem sikerül neki, csak vér köhög. Felül, majd sikeresen, néhány roppanó csonttal és szenvedő nyögéssel sikerül neki. Megáll a démon előtt. Ha már meghal, legalább szórakozzon előtte egy kicsit. Közel simul hozzá és két kezével végigsimít a mellkasán.* Biztos, hogy te ennyire gonosz vagy? *Kérdi, miközben kezei lefagynak és határozottan néz a férfi szemeibe.* |
*Hangosan, démonian felröhög, majd kissé előre görnyed, de így is messze Delia felett magsodik. Egyenesen szemeibe néz.* - Egy gyengéd nővel...talán. *Válaszolja mély, búgó hangján, majd topogni kezd, hogy ébenfekete bakancsairól lerázza a hófehér port, mely a plafonból hullott, mikor nekivágta a démont.* - Rossz helyen keresed. *Jelenti ki ironikus hangjeltéssel, majd tincsei közé túr hosszú ujjaival. Mindenüket beborította a hófehér por, s darabok. Szintén ő is sérült, gyomra remeg a szúró fájdlomtól, amit a rönk okozott neki. Arca egyik oldala szintén felszántott a szilánkok által, még a harc kezdetekor, mikor a vázák darajaira esett, így majdhogynem mindene szét van vagdosva, orr, s ajkai is véreznek. Ezt tetézi, hog mindkettejük szarrá ázott.* - Ejnye... *Morogja halkan, majd felvonja szemöldökeit. Kíváncsi a démon hölgyemény következő lépésére.* |
*Mindig, mikor nekivágódik valaminek, hangosan felkiállt. Az ő teste sincs titánból, megviseli, ha sokszor vágódik neki oda valaminek, ami keményebb, mint a démoni teste. Mindenhol összezúzza a célt, aminek sikerült nekivágódnia, mikor leesik a plafonról, annak darabkái hullanak rájuk. Megfordul, hogy lássa a démon arcát. Szemöldöke felszakadt, szája tele lett vérrel, ezért azt oldalra köpi. Egyik szemét alig tudja kinyitni, mintha monoklija lenne, mikor valakinek erősen behúznak. Arcának bal oldala pedig vérzik, a bőr felszakadt rajta. Vállain hol vérző seb, hogy lila fog éktelenkedik, ez kezeire is vonatkozik. Hosszú farmer van rajta, ezért nem látni, lábaival mi történt, de a toppnak hála minden lila folt látszódik a karján. Próbálna felüllni, de ez a pár ütközés erősen betett neki. Meg tud támaszkodni könyökein, hogy közelebb legyen a démonhoz.* A nőkkel gyengéden bánnak. Nem is tudtad? *Vigyorog a fiúra. Minden porcikája fáj.* |
*Hangosan morogni kezd, mikor Delia eltűnik, s még hangosabban, mikor a sötétbe kerül, azután pedig felordít, mint egy veszett állat. Térdre esik, s fejéhez kap. Erre kifejezetten érzékeny, viszont megpróbálja leküzdeni. Ahogy a kastély padlójára esik, lassan négykézlábra áll, s liheg, zihál. Fejét felemelve a lányra néz, és vért köpve lassan feltápászkodik. Hasa még mindig vérzik, így előre görnedve oda húzza kezét.* - Hagyj csak...Ölj meg, ha tetszik. *Vigyorodik el fájdalmai, feje zsongásának ellenére, már ingerlően cinikusan. Lassan felemeli kezét, s kiegenesedik. Kezei mozgatásával eléggé hatékonyan tudja mozgatni a lányt, így néhányszor a falnak, s a lépcsősornak vágja erősen, majd maga elé húzza, s egyenesen arcába beszél.* - Miért, mégis mit akarsz, hogy bánjak veled, szépségem..? *Kérdi gúnyosan, s halkan. Ezután csak vérző orra szipogása hallatszik. A plafonból is kap a lány, majd több méterről a márván padlóra ejti, maga elé. Messze fölé magsodik, s csak szemei sarkából néz a földön hason fekvő démonra.* |
*Mikor a srác mellkasára lép, hirtelen eltűnik alól a sötétség miatt. Majd mögötte jelenik meg.* Cöhh. *Kezdi halkan, majd elkapja a srác tarkóját és eltűnik vele a sötétben. Nem jön elő, egyszerűen hagyja, hogy a fiút megőrítse minden őt érő inger a százszorosára erősödve. Ahogy a szívverése iszonyat hangosan kattog, a szél, ami a fákat rázza szinte sikít a fülében. Beszéde pedig átrázza a démon testét, amennyire csak képes rá.* Nem tanítottak meg, hogy illik bánni egy nővel. *Előjön a sötétből, de a démont egyszerűen otthagyja. A fiú láthat mindent, ami körülötte történik, de mozgása Delia mozgásához idomul, őt követi. De Drake még sem mozdul meg. Mikor Delia visszaér a kastélyba, beérve a sötétbe elengedi a fiút, aki a padlóra vágódik.* Kell még? Bennt hagyhatlak, amíg szörnyet nem halsz tőle. |
*Most ő köhög fel vért, majd kiköpi, s hangosan röhögni kezd, ördögien. Végre bekapcsolódott a leányzó is. Tudta, hogy ezzel felébreszti érzékeit. Lassan, hangosan, s férfiasan nyögve kihúzza magából a rönköt, majd előre görnyed. Lassan kiegyenesedve jelenik meg a futó Delia előtt, s lendületből oldalba csapja. Ez az ütés érte fejét, vállát, derekát, s amit kell, mindent. A leányzó hangos nyekkenéssel ér földet. A sárból nyakánál fogva emeli ki, majd hirtelen erővel egy széles fának nyomja hátát. Egyre erősebben nyomja oda, így nyakát is szorítja, s a fa is egyre fátrébb kezd hajlani, dőlni. Szintén folyamatosan szemeibe néz.* - Te tévedsz, ostoba...Nem csak nekünk van sötét oldalunk. *Vigyorodik el gúnyosan. Elsősorban nem ezt akarta a démonnőnek mutatni, de az sem lenne utolsó.* - A szívem azt súgja, hogy öljelek meg...de az eszem tudja, hogy utólag megbánnám. Akkor hol maradna az élvezet, igazam van? De talán egyszer arra is sor kerül... *Mormogja, azután féloldalasan elvigyorodik, s végignéz a hölgyeményen, ahogy testrészeiből folyik a vér. Ez bódítja meg, kissé eszement lesz tőle, viszont a harcnak így is tudatában van. Mikor elhajlik a fa, ő odébb dobja Deliat, s mellkasára lép, mikor mellé ér.* - Nem adod fel könnyen...végre. *Suttogja mély hangján.* |
*Ahogy az erdőbe érnek, ahol sötét van és a fák miatt rengeteg árnyék, érzi testét energiával feltöltődni. Most a dolga annyi, hogy a palotában maradjon, hogy bevédje Razier hátát, amiért elment. Ha Delia is eltűnik, akkor tényleg kitör a káosz. Mikor elhaladnak egy fa mellett, hirtelen eltűnik a démon kezéből a lány. Eltűnt a fa árnyékában. Egy fénycsóvában jelenik meg, a srác előtt. Neki löki a mögötte lévő fának, majd felkap egy méretesebb ágat, ami jó vastag és átszúrja vele a srác hasát úgy, hogy az ágy rendesen a fába fúródjon és feltűzze vele a démont rá. Közel beszél hozzá, mélyen szemeibe néz.* Amit csinálunk az emberek védelmét szolgálja. Tőletek. *Letörli a a vért szájából és visszanyeli, amit eddig nem volt képes. Megcsavarja a faágat, vagy inkább kisebb tuskót a srác hasában és erősebben a fának nyomja.* Ennek van értelme. Amíg ti válogatás és érzelmek nélkül öltök, az embereknek vannak érzései. Bele tudsz gondolni abba, hogy amíg te csak szórakozásból letéped valaki fejét, legalább 2 ember siratja majd egy életen keresztül? Ha nem több. *Mondja cinikusan.* Nem viszel te engem sehova. Tudom mit akarsz mutatni. A társaidat, ahogyan ölnek. Azthiszed, ez majd felcsigáz? *Lekever egy pofont a srácnak.* Nagyon tévedsz..*Hátralép egyet. Draket otthagyja a fához szegezve, ő pedig eltűnik az egyik árnyékban. Nem messze, a fiú mögött jön elő ismét, majd futásnak ered.* |
[399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
