[399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
*Hátát a falnak dönti és mélyen a srác szemeibe néz.* Mondj, amit akarsz. *Löki oda flegmán, mit sem törődve a finom beszéddel, ami eddig olyan jellemző volt rá. Amióta ismeri a srácot, teljesen megváltozott. Régen nyugodt és határozott ember volt, most pedig már inkább hasonlít egy lázadóra, mint egy együttműködőre. Fejét lehajtja. Zavarja a srác közelsége, valahol még is vonzza. Teljes zavar van a fejében. Szíve hevesen dobogni kezd a felismeréstől, hogy talán ő szeretett bele a férfiba és ezt próbálja levezetni az állandó számonkérésekkel. Szemeit összeszorítja, szíve mintha torkában dobogna.* |
*Ahogy hátra vágódna, felfogja az esést, majd Abbyvel párhuzamosan feláll, s hangosan felmordul. Elé lép, így megállítja a démon nőt, s messze fölé magasodik.* - Nekem nincsenek érzéseim. *Suttogja komolyan a leányzó arcába mondandóját. Forró, vér illatú lehelete perzseli a lányka hófehér, porcelán simaságú bőrét, majd előre görnyed, hogy közelebb legyen hozzá.* - Talán te nem tudod felfogni, hogy az van, amit mondok. *Utal arra, hogy nem érez semmit, soha, senki iránt. Majd lassan kiegyenesedik, de mind a két kezét, tenyerét Abigail mögött a világos színű falnak tapasztja, így satuba fogva a szépséget.* |
*Belemarkol a srác felsőjébe és odarántja magához, durván.* Azért jöttél, hogy elmond, megint megsérült egy testvérem? Ennyire nem elég az neked, hogy szenvedek? Mi kellene még? *Mélyen a srác szemeibe néz.* Vagy már ennyire nem bírod elviselni az érzéseidet irántam? *Durván ellöki magától a srácot és megpróbál felállni. Az előző adrenalin löket már kifutott ereiből, így gyengesége visszatért. Csak az ablak mellett tud felállni, mert az ablak szélébe kapaszkodva próbálja felhúzni magát.* |
*Lassan kinyitja szemeit, s semmitmondóan Abbyra néz. Valójában nem kezd el magyarázkodni, hogy a srác esett neki, és hagyta magát, majd azután kezdtek el verekedni, Csupán néhány szót nyög ki mély, búgó hangján.* - Nyugi, nem halt meg... *Mormogja, majd lassan, kezeire támaszkodva feltápászkodik, így automatikusan letolva magáról a leányzót. Karjain izmai megfeszülnek, tenyerei a jéghideg padlózatnak tapadnak. Az ablakon néz kifelé. Már javában este van, s kezd kitisztulni a csillagos ég, viszont nem mintha kifejezetten érdekelné.* - Feküdj vissza.* - Horkan fel, de nem mozdul. Szeme sarkából a démonnőre pillant, néhány másodpercig.* |
*Meglepődöttségében lassan elengedi a srác nyakát és értetlenül néz rá. Visszafordítja a fejét, akkor látja, hogy valószínűleg verekedett.* Bántottál egy együttműködőt? *Kérdi halkan. Szemeiben aggódás tükröződik. Nem akarná, hogy mé valaki meghaljon társai közül. Nem mozdul, még mindig a fiú felett támaszkodik. Haja nagy konytba van kötve, így nem lóg a srác arcába.* Válaszolj már.. *Nyögi fájdalmasan, amiért a fiú egy szót sem nyögött ki eddig.* |
*Szemei kipattannak, mikor a földre vágódnak, s hangosan nyekken is. ahogy Abigail fojtogatni kezdi, tekintetét oldalra fordítja, majd halk morgást ed ki magából, de nem ellenkezik. Olyan, mint egy élettelen bábi, vagy esetleg egy fadarab. Ajkai, álla még véresek az előzőektől, s minden egyes tagja vizes, ennek ellenére mintha nem érezne semmit. Lassan lehunyja szemeit, mint egy halott, majd visszafogja levegővételeit, fejét oldalra fordítja.* |
*Dühében felnyög, hangosan, majd eltűnik és megjelenik közvetlenül a srác előtt. A sötétben futott, így erős lendülettel vágódik neki a srácnak. Feldönti a kanapét és a fiú fölött támaszkodva érkezik meg. Elkapja a srác torkát és erősen szorítani kezdi.* Kérdeztem valamit. Mit akarsz te tőlem? *Kérdi gyilkos tekintettel és mély hanggal.* |
*Felvonja szemöldökét, mikor megjelenik előtte a leányzó, lassan hátradől, s végignéz rajta. Nem válaszol. Eléggé sejtelmesnek tűnhet, viszont nem túlzottan zavarja. Hátra hajtja fejét, azután lehunyja szemeit, s hangosan, gondterhelten felnyög, felsóhajt. Némán ül, karjait felemeli, s a kanapé háttámlájának tetejére támasztja, lábait elnyújtja. Lassan veszi a levegőt.* |
*Hallja, hogy valaki hirtelen megjelent és leült a kanapéra, de nem képes mozdulni, hogy megnézze. Halványan képes érzékelni Draket, ezért, ha meg is erőlteti, de nagyon gyorsan eltűnik a sötétben és a sráccal szembe, a szoba másik sarkában jelenik meg, egyik kezével a falat fogva. Izzadtság csepp folyik le arcán, hisz kimerítő felkellnie, saját biztonsága érdekében még sem maradhatott az ágyban. Most hangosan, zihálva veszi a levegőt.* Mit keresel itt? |
*Elég sokáig kínozza a fiút, mire ismét megjelenik néhány együttműködő, s lefogják mindkettejüket. Ismét kapott, de rendesen adott is vissza. Gyilkos tekintettel pillant a srác felé, közben letörli a vékony csíkban, ajkaiból, szájából csordogáló vért. Az együttműködők hirtelen eltűnnek, s követi a példájukat, köddé válik, ennek ellenére nem utánuk megy. Valamilyen szinten kiverte a démonból, hogy hol van most "Delia", s halványan érzi is jelenlétét, így hirtelen az apró lakásban jeleni meg. Az előszobában körbe pillant, majd a hálóban észreveszi az alig-alig szuszogó, kimerült lányt. A kisebb nappaliban teszi le fenekét a szakadt kanapéra, majd előre görnyed, homlokát tenyerein támasztja, karjait pedig térdein. Már nem zihál, ez kezd alábbhagyni.* |
*Úgy érzi, mintha a betonba döngölték volna. Egyszerűen képtelen arra, hogy megmozduljon. Jóideje próbál már elaludni, ez most sikerül is neki. Eddig félt elaludni, mert úgy érezte, fel sem fog tudni kelni többet. A lakás elég kicsi, egy szobás, de ebből és a környezetből nem észlelt semmit. Örül, hogy egyáltalán nyugiban feküdhet.* |
*Több percig is egy helyben áll. Mikor lecsendesednek a dolgok, s Abigail is a lakásba kerül, megjelenik előtte egy együttműködő démon. A srác azonnal ráront, ordítani kezd, s fenyegetően pillant rá. Ingerülten elordítja neki, hogy hogy jön a gyilkoláshoz, s egyáltalán ahhoz, hogy Abbyt bántani merte. A fiú emiatt tán jobban a padlón van, mint az emberiség kinyírása miatt. A démon nő lehet, hogy jobban érdekli a fiút, mint egy barát, bajtárs. Drakeről pedig már mesélhetett a leányzó, s egyébként is tudják, hogy ő az ellenállok egyik fejese. Halkan morogva, szó nélkül hallgatja a fiút, s hagyja, hogy néhány ütéssel a földre terítse. Viszont, mikor pofázni kezd a lányról olyan összefüggő dolgokat, melyek neki nem tetszenek, mint például az együttműködő srácról, s a leányzóról, így ennek hallatán azonnal elkezdi a földbe döngölni ellenfelét.* |
*Még azelőtt összeesik, hogy a démonok eltűnnének. Nem bírta már tovább. A kórházat lerombolták, így oda nem kerülhetett. Egy társa látta el és vitte el egy lakásba, ami még épen maradt, de a lakosai valószínűleg meghaltak. Egyedül és eszméletlenül fekszik az ágyon betakarva. Ezúttal nem csak pár óra lesz a gyógyulása. Mellkasa egyenletesen nő és süllyed vissza. Talán csak arca nincs bekötve, de még fejének hátsó részére is került egy kötés.* |
*Érzi elgyengülni a lányt. nem érdekli, viszont hirtelen mégis lázadó társai után küld néhány másikat, hogy hívják vissza őket. Most az egyszer. Ez az első, és utolsó alkalom, s ezt már le is zárta magában. A lerombolt városháza előtt áll, csupán egyedül, s mozdulatlanul, mint egy ócska szobor. Üres tekintettel bámul maga elé, majd hirtelen felkapja fejét. A démonok valóban kissé vonakodva, de eltűnnek az ösvényről, s a táj végleg elcsendesedik. Csatlósai a táborban vannak, szusszannak. Egyelőre nem engedi, hogy elinduljanak, s hogy nélküle cselekedjenek, ahogy ezt eddig sem, engedte. Nem mozdul. Tincseit, s fekete felsőjét rángatja az erős, jéghideg szél, de nem reagál rá. Gondolataiba mélyed.* |
*Csak áll egy helyben és nem csinál semmit. Nem állítja meg, nem néz után, sőt, nem is érdekli, mi fog ezután történni. Pár perc múlva megjelenik mögötte hirtelen egyik társa. Csak annyit kérdez, hogy minden rendben van-e. Megfordul és komoly tekintettel néz rá.* Semmi sincs rendben. *Ezután elmeséli, hogy baj van, mert az ösvényen az embereken kívül pár démon is felszokott és az emberekre támadtak. Hangosan felmordul, majd a démonnővel hirtelen eltűnik és megjelennek az ösvényen. A vér már így is folyik mindenfelé. A gyerekeket próbálja megmenteni, ahogy társaival nekiállnak leállítani a lázadó démoncsordát. Kimerültsége kezd a végletekbe nyúlni. Nem számított másra, tudta, hogy ma meg fog halni.* |
*Nem is várt más választ. Halkan felmordul, majd egy halvány, gúnyos mosoly húzódik ajkaira, kissé fájdalmas, viszont ez valószínűleg fellelhetetlen benne. Gyöngén odébb löki Abigailt, majd a párkányon jelenik meg. Szeme sarkából hátra pillant, s megrántja vállát.* - Ágyő. *Horkan fel halkan mély, rekedtes hangján, majd egy kisebb lendülettel leugrik a több tíz emeletes épület tetejéről. Szabadon esik, izmos karjait széttárja, tincsei az égnek állnak, bőrdzsekije majdhogynem felszakad a hatalmas légáramlattól. Közel van a házhoz, így lassítva a zuhanást a sarkával tompít, azt mélyíti bele a téglafalba, törmelékeket, s hatalmas port hagyva maga után. Ahogy a talajra érkezik, kissé előre görnyed, csontjai halkan ropognak meg. Majd kiegyenesedik, s előről saját, korom fekete, szögegyenes, kissé vizes tincsei közé túr, s zsebre tett kezekkel elindul. Van hogy eltűnik, s néhány méterrel odébb eltűnik. Úgy villódzik, mint egy rossz tévéadás.* |
*Felnyög, ahogy seggre vágódik és talán még fájdalmasabbat nyög, mikor a srác felrántja. Azthitte, végre elmegy és békén hagyja, de csak tovább kínozza a lányt. Talán nem is várt mást tőle. Leszorítja a szemeit, hogy ne kelljen a srác szemébe néznie, karjait pedig nem tartja egyáltalán. Ha a srác elengedné, csak lehullana teste mellé. Vesz egy mély levegőt és kinyitja szemeit. Mélyen a srác szemeibe néz.* Törd ki a nyakam. *Sziszegi halkan, belülről alig hallja, amit mond.* |
*Állatias hangon, viszont halkan morog fel. Felemeli fejét, így falfehér, véres arcára potyognak a kövér esőcseppek.* - Igen..? Szállj magadba, kölyök. *Szólal fel hangosan, azután elhalkul, majd összerántja szemöldökeit. Torkában akad a szó, hisz nem fogja tovább traktálni a leányzót, bár szemrehányást tenne a régi, kissé elvadult éjszakával kapcsolatban, és a többi. Lassan megfordul, majd végignéz Abigailen.* - A kibaszott ellenségem vagy...Ostobaság volt azt hinned, hogy majd pont én, megkíméllek. Ostobaság volt az érzelmekre alapozni, és a tőlem sosem hallott szavakra. *Rója fel a leányzónak gondolatait, majd azonnal megjelenik a démon nő előtt, így az fenékre esik, mert ez úgy érheti, mint egy hideg zuhany. Elkapja vékony, foltos felkarjait, majd felrántja magához, s hosszú ujjaival és hatalmas tenyerével átkarolja hátát, és azokat oldalának simítja. Másik kezüket pedig a levegőbe emeli, mintha egy komolyabb táncot lejtenének. Tudja, pontosan tudja, hogy undorodik tőle a lány, ezért egy kompromittáló kérdést tesz fel neki.* - Ki törjem a nyakad, vagy..megcsókoljalak...? *Susogja mély, rekedtes, férfias hangján, s kissé előre görnyed. halványan elvigyorodik.* |
*Letörli könnyeit. Talán a srácnak igaza van, de tudja, hogy valahol Abby sem hülye az üggyel kapcsolatban.* Gyáva féreg. *Mondja halkan, legalábbis ő úgy érzi, hogy suttogott, igazából viszont majdnem rákiabált a srácra. Nem mond egyebet. Nem állítja meg. Nem fog egy olyan srác után futni, akinek az egész zűrzavart köszönheti. Aki tönkrevágta az életét és a testét is. Csak áll egy helyben. Nem vágyik másra, mint egy forró fürdőre, mert egész teste, főleg meztelen talpai áznak az esőben és csak egyre sárosabb lesz mindene. Végülis leguggol, mert nem bír állni, de leülni sem akar. Összehúzza magát egy kis gömbbé, sarkai a földön vannak. Kezeit rátámasztja térdeire, karbatéve és beletemeti tekintetét és arcát.* |
*Nyel egyet a szavakra, s halkan felmordul, majd belemarkol a sötétkékes, ázott tincsekbe. Nem válaszol Abby feltételezésére, csupán elégedetlen tekintettel.* - Tévedsz. *Feleli kurtán, komolyan, majd lassan kiegyenesedik, s leengedi izmos, vastag karjait. Hagyja, hogy a démon leányzó hozzá bújjon, így nyugtassa magát.* - Te vagy az, aki érzel valamit...ennek ellenére hadakozol velem, és kérdőre vonsz. Viszont én ez vagyok. Ilyen vagyok. *Suttogja mély, búgó hangján, majd gyengén ellöki magától a lánykát, s hátat fordít neki, de szeme sarkából vissza pillant.* - Felejts el...Ez az egész halott ügy. *Mordul fel torokból, elégedetlenül, hangosan. Ezután a párkányra sétál, s előre billen, de még nem ugrik le, egyelőre nem indul.* |
[399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
