[399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
*Nyel egyet, miután Delia hirtelen eltűnik. Az ablaknál jelenik meg, így arra fordítja tekintetét. Lassan felül az ágyban, majd kifordul a matrac szélére, s leteszi lábait a földre, talpait a padlóra tapasztja. Halkan, férfias hangján nyögve feltápászkodik, majd lassan kiegyenesedik. Az ágyon ülve kissé kirázta magából az álomittasságot. Lassan a leányzó mögé ballag, s mély, búgó hangján megszólal, ami az alvás után még rekedtesebbnek tűnik.* - Ezt mire véljem...? *Kérdi halkan, kissé közömbösen, majd megdörzsöli ép szemét. Ekkor fordul meg fejében, hogy majdhognem meztelen, de nem teszi szóvá, tudja, hog az ápolás része volt, így nem igazán foglalkozik vele.* |
*Hosszan csókolja a férfit, valahogy a vér íze miatt nehezére esik elszakadni tőle. Még is mikor megteszi, látja, hogy a férfi felébredt. Ahogy szemébe néz, rájön, hogy mit művelt, ezért hirtelen eltűnik a sötétben és az ablaknál jön elő ismét. Egy szét sem szól. Szándékosan háttal van a srácnak, mert totál elvörösödött, talán szégyenében. De a kíváncsiság még mindig fúrja oldalát. Kibámul az ablakon, a függöny kis részén, oldalt. Nagyot nyel.* |
*Még mindig adja az alvót. Érzi, ahogy tincsei kiegyenesednek, mikor Delia beletúr hajába, a kósza, koromfekete fürtök közé. Viszont, mikor megcsókolja, szemei résnyire nyílnak ki. Nem mozdul, egyáltalán. Tekintete álomittas, mégha néhány perce fent is van, még félálomban lebeg az esze. A szépséges démon lehunyt szemeire néz, majd végig pásztázza arcát. Amíg a lányka nem nyitja ki szemeit, nem tudatosulhat benne, hogy a fiú ébren van. A sötét színű tincsek arcába hullanak, ez kellemesen érinti.* |
*Amíg a férfi fel nem ébred, biztosan nem esik ki a transzból. Óvatosan Drake hajába túr, majd arccal egyre inkább közelít Drake arca felé. Szíve hevesen kezd dobogni. A sötétben egyre jobban ki tudja veni a srác vonásait, mindig jobban tájékozódott, ha elmerülhetett a sötétben anélkül, hogy eltűnt volna a sötétségben. Lágyan összeérinti ajkaikat, ahogy megcsókolja. Érzi a vér ízét a férfi szájában, az övében is csak a vér ízét lehet érezni.* |
*Lassan, vagy talán hirtelen felébred, viszont nem nyitja ki reflexből a szemeit, tán azért, mert megérzi a forró, édes leheletet, mely az arcára csapódik ki, ahogy Delia közel hajolva hozzá kémleli arcát. Halkan felhorkan, mintha álmodna, viszont nem mozdul. Kíváncsi, hog mire képes a leánzó, mikor azt hiszi, hogy ő nincs magánál. Kíváncsi, hogy mire megy ki a játék. Tovább szuszog halkan, fenntartva a látszatot.* |
*Tudja, tudatalattiban nagyon jól tudja, hogy fel fogja ébreszteni a férfit, ha így folytatja. Nincs teljesen tisztában vele, de ez a célja, hogy a puha simogatástól felébredjen. Eddig nagyon odafigyelt arra, hogy semmilyen kontaktust ne hozzon létre rossz démonokkal, de mostmár nem érdekli, hajtja a kíváncsiság és a tiltott dolgok édes íze, amit a szájában érez. Kicsit közelebb hajol a démonhoz, de nem elég közel.* |
*Nem álmodik semmit alvás közben, ahhoz túl mélyen van tudatalttijában. Nem érzékeli, ahogy Delia belép a szobába, viszont azt már igen, hogy hosszú, vékony, nőies ujjaival, ujjbegyeivel megsimítja. Halkan felmordul, viszont nem kel fel, de már csak félálomban van. Egyelőre nem ébred fel, viszont ha a szépség így folytatja, akkor talán felébred érintéseire. Nem gondolná, hogy Delia ennyire vágyik arra, vagy talán csak a kíváncsiság hajtja azért, hog megérinthesse a démon férfit.* |
*Amíg a srác aludt, meg sem mozdult. Gondolkozott. Szokásához híven annyira mélyen elragadták a gondolatai és az érzései, hogy nem bírta abbahagyni a képek elemzését, amik elméjét töltötték meg. Valamiért nem tud másra gondolni, csak megérintse a démont. Sosem gondolt még ilyesmire, arcán az izmok és mimikák pedig nem változnak semmit, gondolkozás közben. Talán csak gonosz és kegyetlen aurájának hatása, ami ezt kihozta a lányból. Csak gondolkozik rajta, sosem tenné meg. Majd gondolatai Razierre vándorolnak. Ismét elfogja a keserűség, majd úgydönt, elég ebből. Nem akar tovább gondolkozni. Feláll és ekkor veszi észre, hogy besötétedett. Kinyitja az ajtót és bemegy rajta, majd ismét bezárja kulccsal, de ezúttal benne is hagyja azt. Óvatosan, akár egy macska, rámászik az ágyra, a fiú mellé. Ott sarkaira ül és hosszú, vékony ujjaival végigsimít arcán. A kíváncsiság olyan mértékben urrá lett rajta, hogy nem bír csak kinnt ülni és arra várni, mikor támad a személyzetre, vagy rá.* |
*A személyzetre támadás valójában eszébe jutott, viszont csupán magában akar szenvedni, egyelőre, Elfekszik az ágyon, és gondolkozni kezd. Talán egy óra múlva, ha még nem jön be a leányzó, akkor meglóg innen, s majd akkor csap le, ha a legjobbnak találja, hiszen Razier sincs a kastélyban. A gondolatok, események össze vissza suhannak agyában, s a nagy gondolkozás közepette elalszik a vörös vér színezte hófehér ágyon. Több óráig szunnyad, az óra délutánt, majd estét üt. Balra fordult, az ablak felé, szemei lehunyva, a levegőt egyeletesen veszi, koromfekete tincsei élesen kirajzolódnak a világos párnából, ahogy kószán hevernek rajta. Nem észlel semmit a külvilágból, régen aludt már mélyen, s most lehetősége van rá, viszont eg kívülálló számára ez nem biztos, hogy éppen optimális lenne, az ellensége hálószobályában mélen aludni. Viszont perpillanat az sem zavarná, ha álmában ölné meg Delia.* |
*Felvont szemöldökkel néz hátra.* Szar lehet ilyen kiszolgáltatottnak lenni. Látszik, milyen ideges vagy tőle. *Elvigyorodik, majd felölti póker arcát és feláll az ágyról.* Ahogy akarod. *Válaszolja flegmán. Kinyitja a szoba ajtaját és kilép rajta, majd bezárja maga mögött és ruhájának két kis zsebe közül az egyikbe mélyeszti a kulcsot. Lecsúszik a fal mellett és ottmarad. Ha a szobában nincs, teljesen nem fogja egyedül hagyni, mert a végén a személyzetre támad, vagy még rosszabb.* |
*Ahogy Delia eltűnik, azzal párhuzamban erős fájdalom nyilal fejébe, pontosabban halántékába. Hangosan felmorog, mint egy ingerült állat, s megmarkolja maga mellett a takarót. Lehet, hogy ez a lánykához vonatkoztatható, de lehet, hogy nem. Mikor visszatér a démon, s megszólal, felhorkan, felemelve fejét, gyilkos tekintettel.* - Fogd be a szádat...mert még mást vágok a fejedhez.... *Ripakodik rá ingerülten, majd visszadől az ágyba. Szemei tágra nyílnak, úgy mered a plafonra.* - Nem hagynál..inkább egyedül...? *Mormogja mély, búgó hangján, vonásai kissé elkomolyodnak.* |
*A kertben a szolgák még az előző harc maradványait kezdik el takarítani, ezért becsukja az ablakot. Most nem akarna a személyzettel társalogni. Elhúzza ismét a függönyt és eltűnik a sötétben. Össze van zavarodva, nem tudja elkülöníteni a jót és a rosszat. Kell neki egy kis idő, amíg magához tér. Pár percre eltűnt, hogy elgondolkozhasson elmerenghessen a dolgokon, amiket keresztül ment pár nap alatt és hogy eldöntse, mi lenne most a helyes döntés. Végül a fiú mellett, az ágyon jelenik meg, neki háttal ülve.* Senki sem kérte, hogy kímélj meg a harc során. Úgyhogy ezt ne vágd a fejemhez. |
- Ugyan. Mi lenne a legrosszabb? Ha meghalnék? Az ugyan kinek ártana? *Gúnyolódik, majd felmorog.* - Hogy kinyílt a csippád, kölyök. Ha nem kíméltelek volna meg az első harc folyamán, most nem lett volna esélyed rámtámadni. *Jelenti ki határozott, mély, s férfias hangján. Kicsit feljebb húzódik, így fejét, s tarkóját megtámasztja az ágy mögötti falban. Szeme sarkából a démonra pillant. Ahogy Delia kinyitja az ablakot, a hűvös szellő elkapja ruháját, s hátra fújja, így kirajzolódik alakja. Inkább elhúzza tekintetét, majd felül, s hangosan nyögve előre görnyed. Tincsei előre szakadnak, és maga elé bámul.* |
Lassan rendbe jösz. Remélem ezek után eszedbe sem jut rámtámadni. A vége ugyan ez lenne, csak nem lennék ennyire irgalmas. *Morogja a fiúnak elégedetlenül. Sejti, hogy amint magához tér, majd támadni fog. Nem fog egyszerűen csak lelépni. Ez a tény perverz és sekélyes gondolatait kicsit háttérbe szorítja. Elítélte Raziert, de valahol a lelke mélyén Delia sem egy szent. Feláll zavartan és hirtelen az ágyról. Egyre sötétebb gondolatok gyötrik, amiket nem tud leküzdeni. Ez csak a Drakkel együtt töltött idő következménye lehet. Az ablakhoz sétál, elhúzza a függöny és kitárja az ablakot, hogy vegyen egy mély levegőt a friss, reggeli levegőből.* |
*Fogalma sincs, hogy Delia miket gondol, s feltételez, vagy egyáltalán érez. Érzi, ahogy az ágy kissé behorpad lába mellett. Résnyire nyitja szemeit. Szemöldökei felszaldnak a látványra. Igaz, hogy a ruha fehér, s könnyű, mégsem áttetsző, viszont látja a mell kecses formáját, váll óvatos esését, ahogy lágyan tartja a leányzó, az egyenes, magabiztos ülés, a sötét szín, zöldeskék tincsek kósza villódzása, ahogy kiemelkednek a holtfehér bőrből. A szoknya alja megmutatja a vékony lábakat, erre nyel egyet, majd felmorog, s a plafonra húzza takintetét, ami kissé fátyolos, pupillái kitágultak. Agya kezd tisztulni, minden perccel egyre jobban.* |
*Egy egyszerű fehér, pánt nélküli nyári ruhát vesz fel, ami combközépig ér. Visszafordul. Kissé hirtelen érintette a démon lehellete, ami ajkát perzselte, ezért utólag többször is beleborzong. Nem tanácsos vele egy szobában maradni, legalábbis így érzi. Furcsa vágyódást érez. Talán szíve mélyén igenis vonzza, hogy tiltott személy fekszik az ágyában, hogy tiltott lenne a vele való kapcsolat. Tudja, hogy rosszakat gondol és feltételez. Mindezt talán azért, mert a sok idő, amit a sötétben töltött, kicsit megzavarta elméjét, azt az állandó nyugodtságot, ami eddig körülvette és magáénak tudta. Leül az ágy szélére. Lehet, hogy a srác gúnyos viselkedése miatt, de olyan dolgok fordulnak meg a fejében, ahogy véletlenül a sráchoz ér, hogy szinte beleremeg. Rémület fogja el az arcát, amiért hasonlókat csak gondolni mer.* |
*Gúnyosan elvigorodik.* - Ha halott lennék, már nem érdekelne semmi, és senki. *Böki oda a leánzónak mély, s kissé rekedtes hangján, majd mikor közel kerül hozzá a démon, suttogni kezd, egyenesen az arcába. Forró, vérszagú lehelete Delia ajkait perzselik.* - Azt hiszed, hog nem látnád kárát annak, hogy idehozol a hálószobádba egy ellenséges démont, és ápolod, aztán még rá is mászol? *Csipkelődik cinikusan, majd hátradől. Elcsendesedik a szoba, s csak a szekrény nyikorgó hangja hallatszik, amint a hölgyemény tiszta ruhákat húz ki onnan. Szeme srkából a lány felé pillant, Delia háttal van neki, s mikor levetkőzik előtte, halkan felmorog. Látja hátának, vállainak, tarkójának, s fenekének puha vonásait, kósza tincseinek lágy esését. Majd hirtelen hallja a ruha anyagának suhanását, s hirtelen lehunyja szemeit. Egyik kezét lassan tarkója alá csúsztatja.* |
*Hátravágódik az ágyon, de lendületből csinál egy bukfencet és az ágy előtt érkezik meg, szemben a fiúval. Megroppantja nyakát, kissé hirtelen érte a bukfenc.* Téged kinyírnának, engem nem. Nem kapnék büntetést sem. *Macskás mozdulattal felugrik az ágyra, a fiúra érkezve. Befogja a száját.* Úgyhogy pofa be, vagy megkóstoltatlak pár árnyékommal. Elég szar halál lenne egy ilyen büszke démonnak. Mit szólnának a többiek, ha kiderülne, hogy egy nő ölt meg, ráadásul a jó oldalról? *Végig idegesen beszélt. A napokban olyasmiket hoz ki belőle a fiú, amiket még senki. Delia alapvetően egy nyugodt és érzékeny démon, de mostanában ideges és könnyen fenyegetőzik. Leugrik a fiúról és a szoba közepére érkezik meg. Kinyitja a szekrényét és elkezdi levenni a mocskos ruhákat magáról, átöltözik.* |
*Hangosan felmordul. Egyelőre nem mozdul, csak mereven, mozdulatlanul fekszik az ágyban, mint egy farönk.* - Nem. Nem győztél. *Morogja, majd kinyitja szemeit, s lassan pislog, néha eget-egyet.* - Érthetetlen..amit művelsz. Ostoba. *Nyögi mély, férfias hangján, majd lassan, erőltetetten ismét felül, s elkapja a lán vállát, hátra rántja, mire Delia hátra esik, a matracra.* - Ha kiderülne...hogy én ittvagyok, kit nyírnának ki előbb..? *Vigyorodik el gúnyosan. Mozdulati már nem annir erőltetettek, viszont nem könnyű számára, hiszen eléggé megerőltette agát az árnyék-világ. Csak a mostani dolgok kötül forog agya, semmi máson. Büszkesége nem hagyja csendben, s nyugton maradni.* |
*Fél szemmel a srácra pillant.* Igen. Győztem. *Válaszolja szándékosan röviden, hogy ne kelljen társalgásba bonyolódniuk. Azt nem szeretné. Csak ül az ablak előtt, a fényben. Most védtelen, ezért elhúzza a függönyt, hogy még sötétebb legyen. Leül az ágy szélére, hogy ha valamivel próbálkozna ellensége, meg tudja állítani. Megrázza a fejét.* Jól mondod, nem kéne segítenem. De ezt te úgyse érted. *Vonja meg vállát flegmán. Eddig is hiába ecsetelte, miért csinálja mindezt, a fiú le se bagózta. Így most sem fog magyarázkodni.* |
[399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
