[399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
*Felvonja szemöldökét, majd ismét elvigyorodik.* - Meg sem fordult a fejemben. De add csak az ötleteket... *Vigyorogja, s imét felemeli kezét, és megint meg fogja tenni, még ha a leányzó folyton el is üti magától a férfi karját. Vonásai lassan komolyodnak, először szemöldökeit vonja össze, majd a vigyor fagy le ajkairól Hatalmas kezét Abby dereka köré fonja, másikkal pedig elkezdi letörölgetni a krokodil könnyeket.* - Fejezd be, kölyök... *Morogja, majd behúzza a korlátról Abigailt, s maga mellé állítja, ő pedig kikönyököl a sötétzöldes, az éjben feketének tűnő korlátra. Joggal hívja a lányt így, hisz észázadokkal fiatalabb nála, ha jól gondolja. Márpedig jól gondolja.* |
*Nem néz a démonra, mikor karjaiba veszi, csak nyög egyet, hangján tisztán ki lehet venni, hogy sír. A nevetés nem zavarja, hisz elég szerencsétlenül ért földet és ha ő látta volna kívülről, ő is biztos nevetett volna. Ahogy megérkezik a korlátra, összezárja lábait, mert kicsit feljebb csúszott az ing, de nem akarja, hogy a srác még ezért is nevessen rajta vagy kigúnyolja. Nem is néz rá egy ideig, de mikor sebéhez nyúl, hirtelen elüti onnan a démon kezét, mintha a fájdalomtól félne, hogyha elkezdi tapogatni, belenyilal egész arcába a fájdalom. Ekkor néz először rá, mérgesen, még egy-két könnycsepp le is folyik az arcán.* Le akarsz lökni innen? *Kérdi szúrós tekintettel, szavaiban érezni a csípős vádat, ahogy a srác felé intézi a szavakat.* |
*Valóban látni Abbyn azt a veszett izgatottságot, viszont ez megtörik, mikor leesik a földre. Egy gúnyos morgás szakad fel tüdejéből, majd vigyorogni kezd. Bánja, hogy Abigail elhúzta a lábát, így nem látott semmit - s erre a gondolatra röhögni kezd. Aztán lassan kimászik az ágyból, s néhány, könnyebb mozdulattal felveszi ölébe a földön kuporgó, síró, csöppnyi szépséget.* - Abby...nem hagysz aludni. *Morogja, majd felvonja egyik szemöldökét, s szélesen, kajánul elmosolyodik. A szoba sarkában áll, majd néhány perc múlva elindul, s a résnyire nyitott terasz ajtón kilép az erkélyre. A korlátra lteti a démont, maga felé fordítva a szépséges arcot, mely általa sebesült meg. Lassan, hosszú ujjai végét, ujjbegyeit a beforrandó hegekre csúsztatja, amik kissé felszakadtak. Végigsimít rajtuk, majd alsó ajkába harap, s kiegyenesedik.* Ennek nyoma marad. *Gondolkozik magában, közben kissé torzulnak vonásai. Viszont erre a tényre már Abby is rájöhetett.* |
*Mikor a srác felül és ölébe kerül, hirtelen hatalmasat dobban a szíve és látszik arcán, hogy a düb, amit előtt érzett, hirtelen eltűnt és a férfi közelségétől izgatottság tölti meg a levegőt, szinte vibrál a lányból. Még is határozottan válaszol arra, amit felé intéz.* Meglehet. *Bólint, majd elkezd lemászni, de mikor húzná a lábát is, azt a démon visszatartja. Ettől elveszti egyensúlyát és nem túl gyengéden megfejelve a padlót érkezik a földre, lábát pedig közben kirántja a férfi kezéből, hogy ne tudjon az ing feljebb csúszni, ugynis még mindig csak az ing van rajta. Arcának sérült oldalára esett.* Aú. *Nyögi már szinte nyűgösen, ahogy összekuporodik a padlón. Nem a fájdalom miatt, csak kezd rajta kijönni, mennyire nem akar ittlenni és ez a szerencsétlen baleset is csak azt érezteti vele, mennyire béna. Könnyek folynak le arcán, ha nem fogná magát vissza, hangos, kiabálós hisztibe kezdene. Nem áll fel, ugyan ott fekszik a földön, ahol összekuporodott.* |
*Mikor a leányzó eltűnik a sötétben, csak annyit reagál, hogy szeme sarkából hült helyére néz, majd mikor hasán jelenik meg, kissé megfeszíti azon a területen izmait, mégha Abby pille könnyű is, nem akarja hogy hosszabb ideig sérülését nyomja. A késtől nem rendül meg igazán. Lassan felül, így Abigail az ölébe csúszik.* - Akkor minig is undorodni fogsz tőlem.. *Jelenti ki mély, búgó hangján, majd halkan felmorog, s szélesen elvigyorodik.* - Tehát...ha nem csinálnám ezt, még szerethető is lennék, igaz...? *Vigyora szélesedik, s egyre kajánabb. Mikor Abby lemászna róla, nem akadályozza meg, viszont mikor elhúzná lábát, elkapja vékony kis bokáját.* |
*Nem néz a férfire, miközben felül, hogy mit csinál, lehunyva tartja a szemét. Mikor céloz az undorodásra, hirtelen eltűnik a sötétben a lány, ezzel talán a frászt hozva a démonra, hisz eddig nem ellenkezett, erejét sem használta, most pedig, mikor hirtelen előkerül, a férfi hasán ül és egy kést tart a nyakához.* És te miért engeded, hogy befeküdjek csak úgy melléd? *Kérdi cinikusan, de nem bántja a férfit, nem célja. A kést oldalra eldobja, az pedig nyíl egyenesen a falba vágódik.* Nem undorodom Tőled. Attól undorodom, amit csinálsz. Nem ugyan az. *Mondja nyugodtan, már már lemondó hangon és elfekszik a férfi mellett.* |
*Lehunyt szemekkel hallgatja végig Abigail mondandóját, majd résnyire nyitja azokat, s a leányzó felé fordul.* - Majd kialakul. *Érti a névváltásra, azután lassan felül. Akaratlanul is hasához húzza kezét. Igaz, nem fáj már neki igazán, csupán mint egy embernek eg szimpla gyomorrontás, de már reflexből csinálja. Lassan átgondolja, amit Abby mesélt, mert az előbb felületesen hallgatt a mondandóját.* - Miért jöttél fel? Úgy tűnt, undorodsz tőlem. *Vigyorogja, majd ismét lehunyja szemeit, azután bal kazét elhúzza tarkója alól, mert zsibbadni kezdett. Viszont bal oldalán fekszik a démon. Nem nyomja félr a lánt, csupán hasára teszi kezét.* |
*Halkan sóhajt egyet. Nem akarta elmesélni, hogy hirtelen hogy lett Deliából Abigail, de ha már érdekli a srácot, elmeséli. A srác felé fordul, majd megtámaszkodik könyökén és kitámasztja fejét. A fiúra néz.* Anyukám belehalt a szülésbe. Apa adta nekem az Abigail nevet. Azért változtattam meg, mert folyton vert és kínzott, hogy olyan kemény démon legyek, mint amilyen tevagy. Ahogy te sem vagy képes felfogni, hogy miért nem akarok ölni, így ő sem tudta, ezért csak még többször megvert és nem volt ott senki, hogy megvédjen. Egy nap, mikor megint bántott, elragadtam a sötétségbe és otthagytam. Valószínűleg meghalt. Akkor vettem fel a Delia nevet. Azért hagyom, hogy Abbynek szólíts, mert a dolgok megváltoztak és a környezet ugyan az, mint régen. Most ismét Abby vagyok és ha lehet, hanyagold az Abygailt mert rühellem. *Mondja végig kissé sértődötten, akár egy kislány, majd visszafordul, háttal a fiúnak és lehunyja a szemét.* |
*Hallja, ahogy halkan nyikorog az ajtó, majd hallja a puha lépteket is. Mikor elcsendesedik a szoba, a leányzó is betakarózott, lassan résnyire nyitja szemeit, s tarkója alá teszi mindkét izmos karját. Már csak egy alsógatya van rajta, a többi ruháját a földre, vagy a szekrény kilincsére aggadta, mielőtt lefeküdt volna.* - Abigail...? *Kérdi halkan a leányzót. Úgy tűnhet a hangnemből, mintha nem tudná, hogy ki az, aki mellé feküdt. Viszont csak a rendes nevére kíváncsi. A Delia a rendes neve, így Abby az eredeti, vagy netalántán fordítva. Mivel kizökkentette a démon a gondolkozásból, így erre tévedt esze, s nem hagyta szó nélkül, ha az illetékes mellette fekszik.* |
*Lassan sétál fel a lépcsőn, majd onnan benyit a hálóba, a fürdőszobán kívüli egyetlen szobába. Látja, hogy a fiú alszik az ágyon, a falhoz bújva, így van elég helye melléfeküdni. Háttal a fiúnak befekszik a holdfényes részére az ágynak, majd magára húzza a takarót. Elég hűvös van a viharoknak köszönhetően, az ablak is nyitva van. Nem szól egy szót sem, hisz azthiszi, hogy a férfi már alszik és amúgy sem akarja zavarni. Megígérte magának, hogy amennyire lehet, alkalmazkodó és együttműködő lesz. Nem aludni jött fel, csak ledőlni mert félt, hogy amíg a férfi alszik, bárki bejön a házba és mivel alul van öltözve és úgytűnt ez a démonoknak tetszik, még a végén zaklatnák. Meg tudná védeni magát, de nincs kedve zaklatottnak lenni egy esetleges nyomulás miatt.* |
*Az ágyában fekszik. Nem frencia ágy, viszont nagobb az átlagosnál, melyek egy személyesek, majdhognem ez is két személynek felel meg. Az ajtó felöli oldalán fekszik, a hátán, s a kissé repedezett plafont bámulja. Szemeit néha forgatja, majd lehunyja, s ismét gondolkozik, viszont régi, több száz éves emlékein. Harcokon, s embereken, és azokhoz fűződő érzelmein, és a képeken, melyek előjönnek fejében. Ebben a pillanatban lehunyt szemekkel fekszik a sötétben. A függöny nincsen elhúzva, így a Hold gyenge, fehér fénye kissé bevilágítja a szobát, de ez az ő testére nem terjed ki, csupán az ágy másik oldalára. Halkan szuszog, mintha aludna. Perpillanat nyugodtnak tűnik.* |
Jóéjt. *Szól oda elmerengve az írásban. Nincs sok kedve aludni, ő éjjeli bagoly, éjjelének nagy részét kódfejtéssel tölti, nem alvással. Nappal szokott aludni, legalább nem varrnak semmi teendőt a nyakába. A kódfejtői ösztönei előbújnak, mikor a könyvet olvassa. Egy rövid még is véres horrornak tűnő történelmi könyv, amiben nincsen szerelem. Még is észreveszi, hogy bizonyos oldalakon ugyan úgy kezdődnek bekezdések, de a másik szó mindig más a mondatban. Csak a második. Elővesz egy papírt és egy ceruzát, majd elkezdi kiírni, ezeknek a szavaknak a kezdőbetűjét majd összeolvassa: 'I will always love you' angolul, tehát örökké szeretni foglak. A betűket be is karikázza a könyvben az oldalszámokkal együtt. Elmosolyodik. Talán még is csak van szerelem benne, csak rejtve. A papírt és a ceruzát otthagyja az asztalon a könyvvel, majd felmegy a lépcsőn a férfi után.* |
*Nem tudja mit érez a leányzó, de nem is gondolkozik különösebben ezen. Int a démon férfinek, majd köszön neki. Érzi, ahogy Delia bámulja, de nem pillant le rá, mereven a tábort figyeli, s gondolkozik, majd a csengő hangra kapja fel fejét, ahogy a leányzó megszólitja. Felvonja egyik szemöldökét. Átverve érzi magát, hisz ha Abby a neve, miért hívták Delianak? De ez eg kis csekélység, így csak elvigyorodik. Nem válaszol, s meg sem szólal egyelőre. Egy ideig még az utcát bámulja, majd hangos csattanással berántja az ajtót. Szeme sarkából a kanapén leledző szépségre pillant, azután a lépcsősoron elindul felfelé.* - Fent leszek. Jóéjt...Abby. *Nögi mély hangján, s úgy tűnik, nem sok érzelem van a lejtésben. Maga elé pillant, majd elindul. Delia, vagy talán Abby eldönti, hol alszik, ha egyáltalán alszik.* |
*Meglepődik, mikor a férfi marasztalja, de nem különösebben azon, hogy szeretné, ha körülnézne. A mozdulaton lepődik meg leginkább, ahogy tarkóját gyengéden megfogva visszatartja és megfordítja testét. Egy ideig csak a férfi arcát bámulja, majd körbenéz. Számára a látvány nem szokatlan, ilyen körülmények között nőtt fel. Nem az fogja zavarni, hogy kosz van, vagy esetleg vérszag terjeng a levegőben. Apjával ilyen környéken laktak több száz évig. A démonok rosszallása fogja zavarni, azt pedig nem fogja tudni megszokni. Számára fontos a démontársak tisztele, a szép beszéd, de itt biztos benne, hogy senki sem fogja tisztelni, még Drake sem. Hallja, ahogy egy démon odakiállt a fiúnak, hogy "hé, Drake!", de csak integet, köszön neki. Elmosolyodik, majd a fiúval szembe fordul és szemeibe néz, mikor az rápillant, oldalra.* Nem Delia. A nevem Abby. *Még egy ideig nézi a srácot, aztán sarkon fordul és besétál a házba. Elővesz egy könyvet és elkezdi olvasni a kanapén.* |
*Mielőtt Delia bemenne, lágyan elkapja tarkóját, így marasztalja, majd átveti válla felett izmos karját.* - Barátkozz meg a látvánnyal, Delia. *Suttogja mély, búgó hangján a mondatot, s a leányzó nevét még elmélyültebben. Igaz, hogy úgy tűnhet, mintha a démon a fogja lenne, de nem kezeli tulajdonaként. Csupán sakkban tartja. A fütyülő démonokra ingerülten pillant, így azok tisztelettudóan inkább elhúzódnak onnan. Ha még egy ilyen előfordul, valószínűleg tenni fog az ügy érdekében. Lepillant az aprócska szépségre.* - Gondolom éjjeli bagoly vagy. Láttam tetszenek a könyvek. Merülj csak bele. *Válaszolja komolyan. Kissé máshogy viselkedik otthonában, mint a harc közepette. Elengedi Deliat, mert az fészkelődni kezd, majd zsebébe csúsztatja kezét. * |
*Mikor elkapja az inget a könyv kiesik a kezéből, mert váratlanul érte, hogy amint fordult már el is kellett kapnia az inget. A férfi kimegy az ajtóhoz, nem látja, hogy figyeli, de azért hátat fordít neki. Engedi, hogy a törülköző leessen melléről, ahogy kicsit behúzza mellkasát. A könyvért leguggol, majd felteszi a polcra és végül felveszi magára az inget, ami mindenféleképpen lóg rajta, combjának közepéig érve a feneke sincs kinnt belőle. Sóhajt egyet. Valószínűleg egy ideig a fiú ingjei fogják jelenteni számára a ruhákat. Begombolja, hogy mellét is eltakarja, majd odasétál a fiú mellé. Egy ideig csak körbenéz, de amint néhány démon odafütyül, kissé zavartan, néz rájuk, majd ajkai közül kiprésel egy adag levegőt.* Inkább bemegyek. *Mondja lekezelő hangnemben, ezt a többi démonnak szánta. Visszasétál a házba. A könyveknek nagyon örül, legalább el tudja magát foglalnia későbbiekben.* |
*Valóban vannak könyvei. Rengeteg. Régen, még a lázadás előtt szabadideje egy részét ezzel foglalta le, s ez a ház hagyatéka is. Több faltól falig polc tele van lexikonokkal, főleg angol nyelvűekkel, de találhatóak ott más nyelvezetűek is, s olyanokkal, melyek az emberi test biológiájával foglalkoznak. Ezen kívül regények, főleg krimik, s történelmiek. Ő ezekben a pillanatokban végez a zuhanyzással, majd átkötözi seperc alatt hasát, s magára húz egy tiszta alsónadrágot, egy fekete inget, szintén koromfekete nadrággal, s bakancsával. Hangos csattanással közlekedik, hiszen a bakancs így reagál a márvány padlózatra. Leballag a lépcsőn, kezében egy sötét kékes inggel, talán hasonul Delia zöldes-kékes tincseivel. Fütyül egyet, s erre a démonnő odakapja fejét, így odadobja neki a ruhadarabot. ez bőven nagy a lányra.* - Nesze. Vedd fel. Nehogy lecsússzon a törölköző, mert nem kívánlak meztelenül látni. *Mordul fel, füllentve egyet. Arckifejezése komoly. Majd a bejárati ajtóhoz lépked, s kinyitja. Kissé elcsendesedett a tábor, viszont néhány sérült, fájdalmas, halálos ordítása visszhangzik a tájon. Kilép a gangra, viszont az ajtót nem csukja be, fél szeme a leányzón van. Ismét elgondolkozik ebben a szabad percében, sok feldolgozni valója van.* |
*Szúrós tekintettel néz a férfire.* Majd alszok a kanapén. *Válaszolja határozottan. Ezen a helyen talán sosem fog feloldódni, ráadásul érzi, hogy nem holnap lesz a nap, amikor kiszabadul innen. Arca nem érdekli, mert felületesen már begyógyult, nem valószínű, hogy elfertőződik, mert kimosta az előbb rendesen. Amúgy sem akarja, hogy a démon foglalkozzon, vagy törődjön vele, mert nem lesz az adósa, azok után, hogy most vele kell élnie. Amint Drake eltűnik, elgondolkozik azon, hogy azt tudja, hogy mi Delia neve, de a lánynak még fogalma sincs róla. Megvonja vállát a gondolatra, majd feláll, hogy körülnézzen. Amíg Drake nincs vele, kicsit szabadabban tud járkálni a házban. Az egyik sarokban talál egy könyves polcot. Furcsának találja, hogy egy ellenséges démon szobájában ilyesmit talál. Elkezd nézelődni a könyvek között. Pár napja még kódokat és titkos üzeneteket fordított, ma meg itt van egy ellenséges démon házában. Ettől el kell mosolyodnia. Levesz egy könyvet és még a könyvespolc előtt állva elkezdi olvasni.* |
*Hangosan felmorog, amint végignéz a leányzón. Látja, hogy nem vette igénybe a segítségét. Lassan elé ballag.* - Kösd be az arcod. Ha elfertőződik, téphetem le újra. *Vigyorodik el gúnyosan, majd leguggol Delia elé.* - A szobád szintén az emeleten van. Ott, ahol az enyém. Pontosan ott. *Érti arra, hogy egy szobában fognak aludni, mivel nincs több a házban.* - Nem foglak rabként tartani, ne aggódj. De itt királykisasszony sem leszel. Majd kiszolgálod magad. *Morogja, azután feltápászkodik, s szó nélkül felballag a lépcsőn. Lehajol az elsősegély dobozért, majd felfekteti a mosdókagylóra, s elkezd vetkőzni. Az ajtó félig nyitva van, nem csukta be maga után. Levéve dzsekijét, majd ingjét, a földre dobja azokat, azután a többi ruhadarabbal is végez, miután lecsavarta magáról a kötéseket. Beáll a zuhany alá, s jéghideg vizet ereszt magára. A sötét folyosót egyedül a fürdőszoba félig nyitott ajtaja miatt kiszűrődő fény világítja be.* |
*Meghalja, hogy a fiú bejön, de nem foglalkozik vele. Nem is gondolná, hogy bármi olyasmi akarna tőle. Az elsősegélyt dobozt hidegen hagyva megtörülközik, majd magára teker egy törülközőt és lemegy a férfi után. Arcán már nem javíthat semmi, a lila foltokat pedig leragaszthatja, de semmi értelme nem lenne. Ezzel talán arra is utal, hogy nem érdekli a férfi segítsége, jelleme pedig hidegen hagyja, de komolyan. Egy ideig bámulja az előtte alló férfit, ruhája kezében, csak gondolta kimossa, ezért mielőtt lejött, kiöblítette a csapban, most ki akarja teríteni, ezért miután a bámulást befejezte, odasétált egy konyhaszékhez és ruháját ráterítette, hiszen most csak ez az egy ruhája van. Fehérneműit is kiöblítette, ezért van törülközőben, hogy takarja valami. Leül a kanapéra és nem néz a férfira.* |
[399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
