Új bejegyzés Frissítés

2010.08.09. 15:16 Damon / Aya

A lány támadására fel volt készülve, tulajdonképpen egyenesen erre számított. Mikor a lány bevezeti egy sikátorba gunyorosan elvigyorodik. Már szólalna meg, mikor a lány eltünik a szeme elöl. Ez cseppet sem lepte meg, ellentétben az öt érö ütés erejétöl. Meglepte, hogy a gyenge lányok is képesek ekkora eröt kimutatni. Mielött frontálisan ütközött volna a betonnal, magaelé tette kezeit, így felfogva az esést, aztán mintha mi sem történt volna felállt, és keresve a lány nyomait kisétált az utcából. Furcsállta, hogy a lány eggyé tud válni a sötétséggel, mikor ö maga valószínüleg Razier talpnyalója. Tehát ezt a furcsa ellentétet éreztem nála.  Kisétálva az utcára egy pillanatra lehunyja a szemét: egy fehéres-szürkés lelket keresett, amit viszonylag gyorsan meg is talált, 3-4 utcányira töle. Mikor kiszúrta Deliát, egész egyszerüen felugrott az egyik háztetöre, s mint egy hatalmas ragadozó a vadászaton, úgy indult meg zsákmánya felé.

2010.08.09. 15:12 Razier

Heves zihálása közben már mindkét tenyerével a földet támasztotta, arcára pedig hitetlenkedő kifejezés ült ki. Megmérgezték? Szinte el sem tudta hinni. Megannyi évszázad alatt, csak ennek, ennek az ártatlan küllemű teremtésnek volt ehhez bátorsága. Nem is tudott most Devonra koncentrálni, érezte a méreg minden egyes cseppjét véráramában keringeni, csupán akkor eszmélt fel rá, hogy a lány még a közelében van, mikor egy kéz érintését érezte arcán. Legszívesebben ellökte volna magától, de most a nagyobb probléma jobban lekötötte a figyelmét. Pár pillanat után szólalt csak meg reszelős hangon. - Finom hölggyel? Mikor először oltottál ki emberi életet, már akkor kiestél eme meghatározás alól…Kedvesem.. – tette hozzá gúnyos hanglejtéssel, ezután újra köhögés szorította össze a torkát. – És, hogy mi értelme ennek az egésznek? Pont az, hogy elkerüljük az olyan barbár létformát… mint amit te képviselsz. Persze, a démonok természetéhez hozzá tartozik az erőszak, de amennyire erősnek érzi ettől magát valaki, annyival gyengébb lesz. Akaraterő. Csak ennyit várok el az itt élőktől. Persze vannak olyanok, akik már túlságosan is beleélték magukat a felsőbbrendűségbe.. – erőt véve magán nézett fel a lányra, amit egy magabiztos mosoly követett, rögtön ezzel egy időben szemei méz árnyalatban villantak fel, tudatával egy áthatolhatatlan, szemnek láthatatlan falat képezve közvetlenül Devon keze és saját arca közé, hirtelen lepattintva ezzel az apró kezet. Azonban már ettől az apró erő felvillnástól érezte, hogy ha ez sokáig elhúzódik még, nem fog tudni kitartani, s ha ő meghal, itt kitör a káosz.

2010.08.09. 14:52 Delia

*A kérdésre szinte észrevétlenül irányt váltott, mintha céltudatosan be akart volna kanyarodni az egyik utcába a főútról. Nem fogja elvezetni Razierhez az egyik lázadót, de azt sem fogja hagyni, hogy rátapadjon. Az egyik szűkebb sikátorban hirtelen eltűnik a fiú mellől a sötétbe és már csak akkor jön elő a fiú mögött, mikor készül támadni. Démoni erejét használva tarkón vágja a fiút, hogy arca megismerkedjen a szemközti betonnal, majd ismét, szinte füst szerűen eltűnik a sötétben, minden szó nélkül. Utcákkal arrébb tűnik elő ismét, teljes nyugodtsággal, azt tettetve, hogy az egyik utcából lép elő. Bíztató mosoly ül arcán, hogy semmilyen feltűnést ne keltsen.*

2010.08.09. 14:46 Damon / Aya

Damon elvigyorodott a lány reakcióján. Nincs félnivalója? Milyen magabiztos leányka... S a lány félreérthetettlen utalását arra, hogy nem kívánja Damon társaságát, semmibe véve, könnyed léptekkel kísérte tovább. Még mindig zavarbaejtöen bámulta a lányt, feltehetöleg azzal a szándékkal, hogy megfejtse annak különleges ellentéteit. Egy ideig csendben lépkedett mellette, de aztán egész egyszerüen megkérdezte:  - Mond csak, ismered az itteni nagyfönököt? A kérdés kimondásával szemei furcsán megvillantak, és úgy tünhetett a lánynak, hogy a nagyfönök megszólításnál Damon hangja gúnyossá, és gyülölködövé vált volna...

2010.08.09. 13:33 Delia

*Épp hazafelé tartott a palotába, egy könyvesboltban járt, hogy kicsit felfrissíthesse a mandarin nyelvel kapcsolatos ismereteit, ráadásul több mint tíz dokumentumot kéne megfejtenie. Kissé el van havazva, ezért a lustaság lett rajta urrá, ezért maradt le ennyire. Az egyik jól kivilágított utcán halad a hatalmas kastély felé. Már messziről érezte, hogy egy démon közeledik felé, de természetes viselkedéséből ezt észre sem lehetett venni. Némán lép előre egyet, majd szembefordul az idegennel. Pár másodperc hallgatás és merengés után furcsa és kivehetetlen akcentusával csak ennyit mond.* Nincs mitől félnem. *Azzal sarkon is fordul és megy tovább az éjszakában. Félelme tényleg nincsen, hiszen az éjszaka hazai terep, ahol nincs mitől tartania.*

2010.08.09. 13:22 Damon | Aya

Égszinkék lélekenergia. Az emberekéhez képest túl nagy, a démonokéhoz képest viszont túl kicsi. Mi ez a lány?   Érdeklődve villanó tekintet, egy villámgyors mozdulat, s máris a lány előtt áll. Nem szól, csak nézi az előtt állót, de olyan átható tekintettel, mintha csupán a nézésével lehámozna a lányról mindent, hogy tisztán láthassa a lelkét. Aztán Damon enyhén oldalra billenti fejét, sötéten elmosolyodik, és a következő pillanatban már a szorosan a szőke mögött áll. Állát kicsit előrenyújtva, a lány vállára fekteti a fejét.  - Üdvözletem szép hölgy! Mit keres errefelé teljesen egyedül, ilyen későn? – hangzik Damon sajátos, egyszerre lusta és kellemes hangja. – Nem fél az erre kószáló vérszomjas démonoktól?

2010.08.09. 13:06 Nerina | Aya

Hazafelé sétálva elbűvölten nézegette az égboltot. Csodás éjszaka volt, az égen csak úgy ragyogtak a csillagok, a holdról nem is beszélve. Hiába, ez a legszebb látvány az egész világon. Rina csillagképeket keresgélve, lassan sétált a kanyargós utcákon. Nem nézett a lába elé, de olyan jól tudta a járást, hogy meg sem botlott: amit kell, kikerült egy légies pördüléssel. Ahogy a csillagokat figyelte hirtelen suhogó hangot hallott, olyat, mint amikor valaki fut. Nerina gyorsan odakapta a tekintetét a háztetők gerincére, ahol még pont elkapott egy vadmacskaként ugráló alakot. Csak is démon lehet az illető... Összpontosítva még az energiáját is megérezte, úgyhogy nem volt kétsége a dolog felől. Viszont az illatáról nem ismerte fel.  A rejtélyes árnyról rögtön Razier figyelmeztetése jutott eszébe, és magában megfogadta, hogy a holnapi nap folyamán valamikor ellátogat Razier palotájába jelenteni az esetet. Addig is jobbnak látta, ha kicsit megszaporázza lépteit, hogy végre hazaérjen már. 5-10 percnyi sétálás után végre aztán elérkezett aprócska házához. Kicsit messze volt a főutcától, nem is beszélve Razier palotájáról, de nagyon takaros kis lakás volt. Nerina saját kezűleg rendezte be, úgyhogy igen fiatalos stílusú az egész, csupa erős színekkel, amik érdekes módon mégis harmonizálnak egymással.   Beérve a nappaliba Nerina levetette magát narancssárga foteljába, kezébe vett egy könyvet, amit még tegnap kezdett olvasni, és egyik kezében a könyvvel, maszirozni kezdte a nyakát.

2010.08.08. 12:40 Devon

Szelíden mosolyog a földön térdelő férfira. Tenyerét a kanapé támlájára tapasztja, így lendül át felette, hogy a férfi előtt érjen földet. Lassan leguggol, majd törökülésbe ereszkedik, akár egy kisgyerek felolvasás előtt. Gyengéden megérinti Razier arcát, mintha vigasztalni akarná. – Razier. Ugye te is tudod, hogy így nem illik bánni egy finom hölggyel. De sebaj, én majd megtanítalak. – szól hozzá bájos hangon. – Úgy volt, hogy beszélgetünk, nem igaz? Hát mesélj nekem egy kicsit. Miért van szükség arra, hogy démonok a pornéppel elegyedjenek? Hm?

2010.08.07. 21:50 Razier

A vörös köd fejében teljesen elhomályosítja gondolkodását, normális esetben ügyelne minden mozdulatra, amit egy ilyen kaliberű démon megtenne. Látva a könnyekkel telt szemeket, úgy érzi, mintha nem tudna megmozdulni, tudta, hogy az ártatlannak mutatkozó tekintet nagy valószínűséggel hamis, azonban abban a pillanatban olyan gyámoltalannak tűnt a lány, hogy erre nem tudott ésszerűen mit lépni. Dermedtségéből a lány szorítása józanítja ki, hallja az esdeklő szavakat, mire eléri tudatát Devon mentegetőzése, a tudatában tomboló düh már arcán is meglátszott, majd mikor hűvös arcán valami meleg folyadék csorgását érezte, tekintete inkább meglepetté vált. Erőszakosan tolta el magát a lánytól, lehámozva nyakáról az apró kezeket, a lendület így jó néhány lépéssel hátrasegítette. Arcához kapta tenyerét, ám a folyadéknak addigra mintha már nem is lett volna nyoma. - Te meg mégis mit képze…! - dühödt felszólalása torkán akad, mikor egy mélyről jövő köhögés állja a szavak útját. Szinte már enyhe pánik jeleit mutatta, mialatt a köhögés közben fél térdre rogyott. Mióta él, sosem volt beteg, így ezt az érzést nagyon újnak találja, de, hogy ilyen hirtelen törjön ez rá? Képtelenség. Gyanakodva, közben levegő után kapkodva pillantott fel a lányra, bár látása is mintha időnként elhomályosult volna.

2010.08.07. 21:11 Devon

Testébe hasít az éles fájdalom. Érzi, hogy a hatalmas kezek, melyek szinte teljesen befedik vállait összepasszírozzák és kis híján szilánkosra törik sérülékeny, emberi csontjait. Ez a szerencsétlen női test már sok fájdalmat átvészelt; normális esetben meg sem nyikkanna, de most önfeledten ad hangot a tömény fájdalomnak, átadva magát annak az emberi kirohanásnak, amely egy sikoltást csal elő torkának mélyéről. A lányból eltörő magas hang keserű és vérfagyasztó, mintha egy gyereket kínoznának. Devon alig habozik, egy mozdulattal előreveti magát és tenyerein támaszkodva a térdére zuhan, mint egy ártatlan áldozat, akit épp most készülnek agyonverni. Tudja, hogy ez még semmi nem volt, de szerepet kell játszania, így remegő kézzel és könnyes szemekkel fordul vissza a nagy erejű démon felé. Néhány pillanatig akadozva lélegzik, majd erőtlen mozdulatokkal a kanapéra lép és felmagasodik. Még így is alacsonyabb Raziernél, de így már könnyebben tud a szemeibe nézni. – Félek.. – suttogja remegő ajkakkal, majd könnyeivel küszködve karolja át a férfi nyakát, állát nekitámasztja az erős vállnak. – Én voltam... De nem szándékosan. – némán nyel egy hatalmasat, alsó ajkába harap, majd hagyja, hogy szája Razier arcát érje. – Megszállt egy démon. – súgja elesett hangon, majd kicsit elhajol, hogy mélyzöld szemeivel végigkövethesse, ahogy ajkainak sötétszínű nyomából apró méregcsíkok bontakoznak ki a bőrbe ivódva, elérve egészen a véráramig. Kezei, amikkel a férfi nyakát érinti ugyanilyen hatást váltanak ki Razier bőrének felületén. Egy apró mosoly suhan át az arcán, mikor homlokát a férfi vállának dönti és szorosabbra fogja az ölelést. - Kérlek. Kérlek ne bánts... - könyörög esdeklően, arcát Razier felsőrészébe temeti, így lágy hangját csak tompán hallani.

2010.08.07. 00:49 Razier

Enyhe, alig érezhető légáramlat érintését érzi arcán, mikor a látogató mosolyogva elsuhan mellette, ez pedig egy új, baljós illatot hagy maga után. Szemöldöke megremegett egy pillanatra, mialatt a lány után belépve gondosan bezárta maga mögött a bejáratot. Micsoda hirtelen hangnemváltozás. Ujjait mintha pár pillanatra áram rázta volna meg, felöltött udvarias mosolyát ösztönszerűen cserélte volna egy érdeklődő, mégis furcsán zavart vigyorra, azonban a helyzetre való tekintettel vissza kellett tartania ezt a kirohanást. Megvárta, amíg Devon kényelmesen elhelyezkedik az előtér egyik kanapéján, majd lassú, zavartalan léptekkel megindult felé. - Jól van, akkor nem is tartanálak fel sokáig. Biztos kimerült vagy az izgalmaktól és nem szívesen hallgatnád az unalmas fecsegésem. – a lány háttal ült neki, ilyenkor volt hálás annak a szokásának, hogy csak a dolgozó szobájában szereti a bútorokat szigorú rendben a fal mellé rendezni. Ahogy közvetlenül mögé ért, mindkét kezével erősen Devon vállait szorította meg, karjai szinte remegtek a vágytól, hogy letéphesse a vékony karok egyikét, majd ezt visszatartva inkább csak szája sarkát emelte meg és maga elé bámult.   - A ruháidat átvetted, ez okos dolog, főleg ha az utcán járkálsz. De tényleg azt hitted, hogy nem fogom észrevenni a bőrödből áradó friss vér bűzét? Elég vakmerő dolog, ilyen ’tapasztalt’ lénytől nem várnék ilyesmit. – szorítása egyre erősödött, szinte már lefelé nyomta a lányt a kanapén.

2010.08.07. 00:03 Devon

Apró tenyereivel hajába szánt két oldalról, egy pillanatra lófarokba fogja szőkés vörös, fénylő tincseit, majd mosolyogva engedi, hogy dús hajszálai újra arcát keretezzék. Balettcipői tompán kopognak, mikor légies lépteivel elhalad a férfi mellett és belép a ház előterébe. Észrevétlenül futtatja körbe pillantását, mielőtt megpördülve újra Razierre nézne. – Nem kell ahhoz őslakosnak lenni, hogy tudjam ki itt a főnök. Mellesleg a kiállásodból mérföldekről is megismerném, hogy nem vagy hétköznapi. – apró, kislányos fintor fut át az arcán, akár egy gyerek vonásain, aki mélyen elgondolkodik valami olyasmin, amihez semmit sem ért. Próbál komoly képet vágni, de sugárzó, gyengéd mosolya újra eluralja ajkait. – Ugyan.. Kérdezz csak. – válaszolja csilingelő, derűs hangon, majd újra elfordul és lép még néhányat, hogy a helyiségben lévő kanapéra huppanjon. Háta merev, lábait kecsesen keresztezi egymáson, karja olyan hófehér mintha bársonykesztyű takarná, apró kezei pedig úgy pihennek ölében, mint egy 19. századi úrhölgyé. Így, ott ülve pontosan úgy nézki mintha csupán Razier szobra, vagy porcelánbábja lenne. Pusztán egy dísze, egy kelléke a hatalmas háznak.

2010.08.06. 11:26 Razier

Ahogy a lány megfordul és hosszú tincsei meglibbennek, ismerősnek véli ezt a mozdulatot, majd mikor a hatalmas, üres, zöld szemekbe nézett szinte transzba esett. Számtalan különös teremtmény, másabbnál másabb íriszét látta már, de ehhez hasonlóval még nem találkozott. Ez a félénknek mutatkozó arc és a kiolvashatatlan tekintet… valahogy furcsának találta ezt az összképet. A fiatal külső ellenére nem tudta volna megmondani a lány korát, mozdulatai és megjelenése fiatalos ártatlanságról árulkodtak, azonban beszédében lehetett érezni, hogy váltogatja a régi udvarias, és a mai kor szavait. Nem tudta eldönteni, hogy ez szándékos vagy véletlen. - Szóval már felfedezték az áldozatot… jól sejtettem. – mormogta miközben az utcák felé fordította fejét, szeme sarkából gyanakvóan az idegent nézte- Találékony lehetsz, ha új létedre máris tudtad, kihez kell fordulnod. – pár pillanatig csak hallgatott, majd alig észrevehetően emelkedett meg mellkasa, mikor egy mély lélegzetet vett. Elsétált a lány mellett, majd egy gyors mozdulattal kitárta neki a bejárat mindkét vas szárnyát, minek még nyikorogni sem volt ideje. - Gyere be.  Ha nem zaklat fel nagyon, kérdeznék pár dolgot az üggyel kapcsolatban.- hangjából semmilyen érzelmet nem lehetett kivenni, az arcán lévő bizalmas mosoly fenntartására azonban alaposan ügyelt.

2010.08.05. 22:59 Devon

Egy laza fordulatot vesz, kezeit összekulcsolja a dereka mögött, majd állát megemeli, hogy könnyedén a nyugalmat sugárzó férfi szemeibe tudjon nézni. Színlelt meglepettség suhan át az arcán, majd mézédes mosolygásba kezd. – Elnézést uram, hogy ilyenkor zavarok, de még új vagyok a városban. Olyan turista-féle. Tudom, hogy szemét dolog meghívatni magam, de ma este nagyobb biztonságban érezném magam itt... - elhalkul a hangja, majd aggódást mímelve elpillant Razier válla fölött, afelé az utca felé, ahonnan érkezett. – Épp az imént tört ki a pánik. Megöltek egy embert. – vékony hangja egy pillanatra megremeg, majd fanyarul elmosolyodik, mintha zavarban lenne. – Csak egy kis időre. Mire felkel a nap már itt sem vagyok.

2010.08.05. 21:15 Razier

Hosszan szívja tele tüdejét levegővel, hátát nekidönti a kanapé háttámlájának, majd gondterhelten fújja ki száján a levegőt. Többféle düh gyötri, amit kicsit furcsáll is magán, hisz olyan ritkán jön ki a béketűréséből, hogy néha már el is felejti, milyen érzés is ez. Neheztel Stellára a hihetetlenül rossz időzítése miatt, másrészt viszont a felé a különös személy felé olyan haragot táplál, amit annak idején a társa legyilkolása előtt érzett. A szobában mintha az a tömény vérszag keringene, mint ott, az utcán, ettől újra előtör belőle az az émelyítő érzés. A további vergődés helyett, inkább lendületet véve felpattant, erősen megdörzsölte szemeit, majd egy másik ajtó felé vette az irányt, mely szinte az ablak mellett vezetett ki egy nagyobb teraszra. Vajon ki lehet az az alak..? Mi értelme volt egy forgalmas utca mellett ilyet művelnie? Ha meglátták volna, egyből nekiugranak. Könyökével nekitámaszkodott a régi fa korlátnak, baljós előérzete azonban így sem hagyta nyugodni. A vér szaga mostanra már elterjedhetett. Mit kellene majd mondanom az embereknek, hogy ne akarjanak kitoloncolni bennünket? Ahogy merengés közben a ház udvarát kémleli, egy bejáratnál várakozó alakot pillant meg, abból a magaslatból csupán egy vöröslő hajkoronát tud kivenni. Kíváncsiság fogta el, hisz ilyen késői órában nem szoktak hozzá csak úgy bekopogtatni. A korábbi zaklatottság miatt nem volt türelme végig haladni az egész épületen, épp ezért úgy döntött, hogy a szokásostól eltérően inkább egy rövidebb utat választ. Fáradtan ugyan, de átmászott a korlát túloldalán folytatódó keskeny párkányra, és mintha csak sétálni indulna, egy lépéssel megkezdte útját a pár emeletnyivel lejjebb folytatódó föld felé. Cipője halkan érkezett a kövezett udvarra, majd zsebre dugta kezét, így a kezén lévő bőrfelületet, bő szabású ruhái teljesen eltakarták, így lépett teljes csöndben a várakozó lány mögé. - Jó estét. Mi szél hozott így, az éjjel közepén? - hangja kedves volt, azonban a furcsa érzés, ami gyötörte még mindig benne maradt.

2010.08.05. 16:12 Devon

Megérzi a sikátorból kiáramló energiát, amely valószínűleg őt kutatja. Ez felkelti az érdeklődését, és széles mosolyt csal az arcára. Nem hitte volna, hogy ilyen könnyű dolga lesz. A démon, aki miatt a városba jött, még el is árulja magát. Már most sokkal erősebben érzi a jelenlétét, mint néhány röpke perccel ezelőtt. Nyugalom nagyfőnök, nyugalom. Megyek már. – kacagott magában, majd lábujjhegyre állva ereszkedett guggolásba és szökkent fel a mellette lévő épület tetejére, kiválva ezzel az emberek tömegéből, akik ebből már semmit sem láthattak. Folytonos mosoly ül az arcán, érzi testében saját vérének pezsgését, mely egyre inkább előre hajtja, miközben úgy mozog a háztető gerincén, mint egy nagymacska, beleolvadva az ottani sötétségbe. Csendben lélegzik, mellkasa viszont vadul jár fel-alá a hirtelen rázúduló adrenalintól. Tudja, hogy Razier erős, és amilyen szerencsétlenek ezek a seggnyaló démonok, még segítséget is kér a kis barátaitól. Hangtalanul érkezik talpra a következő ház tetején, majd elégedetlenül ciccent egyet, ahogy felmagasodik és letekint a vezető démon házára. Többen vannak. Kockázatosnak kockázatos, de ezt le kell rendeznie. Különbenis, ilyen jó buliban bármikor benne lenne, főleg hívatlanul, kérés nélkül. Csak egy másodperc telik el és máris az itteni nagykutya ajtaján kopogtat, arcára véve azt a bájos, gyermeteg mosolyt, ami már ezreket megtévesztett Razier előtt.

2010.08.05. 15:44 Razier

Közvetlenül a hatalmas ablak előtt, az íróasztala mögött ül, a szobába belépőnek úgy tűnhet, mintha az éjjeli tájat bámulná. Kezeit karba téve épp, hogy csak lélegzik, szemhéjai félig lecsukódtak, olyan akár egy nyitott szemmel alvó. Ilyen az általános procedúra mikor a várost figyeli. Újra azon a sétáló utcán ’járt’, ahol nem több mint egy órája. Mintha semmi sem változott volna, az éjszakai életet élők továbbra is ott nyüzsögtek az árusok között, a fények ugyan úgy kellemesen világították be a forgalmas utat. Úgy jár-kel az emberek között, mint valami szellem, senki sem veszi észre, néhány démontól azonban egy elfojtott felmordulást hall, ezek valószínűleg érezhetik valamennyire a jelenlétét mikor elhalad mellettük. Az igazat megvallva azon kívül, hogy ez kötelessége is, már eléggé élvezi ezeket a sétákat, mikor ő mindent lát, de alig tudnak róla mások. Elégedetten haladt tovább, majd mikor egy sötét utcarészhez ért egy erős szag csapta meg az orrát, amitől érezte, hogy felkavarodik a gyomra. A hirtelen rosszullétet megzabolázva gyorsabban kezdte kapkodni a lábát, majd amilyen hirtelenjében gyorsítani kezdett, úgy le is lassult, majd végül megállt, mikor a sötétben egy testhez hasonlító árnyat látott körvonalazódni a hideg talajon. Volt még mellette valaki, hosszú hajkoronát látott lobogni, és mintha táncolna, úgy perdült a holttest mellett, az arcát azonban a sötétben nem látta. || Hallod… Cica…|| Visszhangzott fel Stella hangja a néma csöndben, amire hirtelen összerezzent. Szemhéjai megremegtek, ahogy újra a szobában találta magát, hirtelen mozdulatokat téve az ajtó felé fordult székével és nyugtalanul kezdett kotorászni kezdett az asztal egyik fiókjában. Nem szólt egy szót sem, közben előkerült egy apró, fehér gyógyszeres doboz, aminek zörgése jelezte, hogy még van benne néhány szem orvosság. Szinte már idegesen pattant fel, egyik kezét a lány vállára tette, a másikkal a kezébe nyomta a fájdalomcsillapítót és határozott mozdulatokkal kitessékelte a lányt az irodából. - Most egy kicsit ne zavarj.. rendben?- a választ meg sem várva fordította el a kilincset, majd sietve lehuppant a fal melletti kanapéra, és újra arra a helyre koncentrált, ahol az imént járt. Semmi. Az a lány, már nem volt ott. Csupán a vérben úszó áldozatot hagyta maga után. Elvesztettem.

2010.08.05. 13:46 Devon

Hatalmas téglafal; az egész vérvörös és csatakos. Durva mintákat rajzolnak ki rajta a vastag cseppek, mintha maga a kő vérezne, és ezzel siratná a földön elterült, darabjaira cincált alakot, aki valaha talán egy fiatalabb férfi volt, de a test már olyan módon eltorzult, hogy csak egy valaki tudja az igazságot minderről: Devon. A lány arcán gyengéd, könnyed mosoly bujkál, miközben ujjai köré tekeri vörös árnyalatú tincseit. Csupán néhány másodpercig időzik el ezzel a kis játékkal, majd vérfoltos, szürke pólójával törli le az arcára száradt, alvadásnak indult vért. Csak ez a hatalmas, térdig érő, elnyűtt póló takarja a testét, de ettől is megszabadul, hogy magára öltse új szerzeményét. A sikátor sötét, kihalt és csendes, így senki sem zavarhatja meg; kényelmesen szívhatja magába a tömény vérszagot és a halotti csendet. Különleges a ruhadarab, amit játszi könnyedséggel magára ölt. Puha selyem, ízléses csipke, és eleganciáról suttogó gyöngysorok díszítik, mintha ez az ártalmatlan, porcelánjátéknak tűnő kislány egy táncestre vagy bálba készülne – egy cafatokra szabdalt holttest mellett. Lábára balettcipőt húz, ami hangtalan, ráadásul könnyű benne mozogni. Párszor megpördül, hagyja, hogy a ruha anyaga élvezettel suhogjon az éjszakai levegőben, majd vidáman, átszökellve a vérét ontott holttest felett, elindul a népesebb utcák felé. Menet közben kezével többször is lesimítja a rövid szoknya anyagát. Micsoda gyönyörű darab. Remélem a vér nem hagy majd túl mély foltot benne. Ezt megtartom. Angyalian mosolyogva futtatja gondolatait menet közben, nem figyelve arra, hogy többen is megnézik üres, méregzöld szemei, és rikítóan sápadt bőre miatt.

2010.08.05. 13:00 Stella Lamber

* - Ahhamm.... Fogalmam sincs, hogy kiről prédikálsz. - Húzta el a száját. A csirkecombokat egy perc alatt felzabálta s még mielőtt a férfi elment volna körbetáncolta és adott egy pici puszit az arcára. - Kösziiii...- Evvel felment a 2. emeletre, balra fordult és már meg is találta a fürdőszobát. Az ajtót nem zárta magára, feleslegesnek tartotta, szimplán csak becsukta, vagyis hangosan becsapta. Ledobálta magáról a ruhákat és beleült a kádba. Megengedte a meleg csapot, aztán a hideget. Egy ideig folyatta, ám mikor már megunta a víz zaját elzárta. Pár percig némán elgondolkodva ült egy helyben. Mélyen felsóhajtva merült el a forró vízben. Még párszor  elmerült. Megmosta a haját s testét. Mikor kész lett kikászálódott a vízből, bár megszédült és eldőlt oldalra. - Óóó, hogy az a...áhh. A padló is visszamehet az anyja seggébe a szőnyeggel együtt. - Morgolódott. Felkelt. Az egyik törölközőt a teste a másikat meg a hajára csavarta. Összeszedte cuccait és kiment. Megkereste a férfit. - Hallod. Cica. Van még neked olyan izéd, ami enyhíti a fájdalmakat? - Kérdő pillantással megy közelebb hozzá. Többször, sőt, mindig a férfihoz jön mikor kell fájdalom csillapító gyógyszer számára, mert Razi szinte az egyetlen, aki szembesült már Stella egyik hülyeségével;kulcscsontján lévő felirat. Amit még régebben véset fel magára. Az írás még most is olyan, mintha 5 percel ezelőtt véste volna fel magára. - Naaaaaaaaaa?-*

2010.08.05. 03:52 Razier

Besétált a lány után, az ajtó hangos nyikorgással zárult mögötte, ami az épület hosszú folyosóin kis ideig még visszhangzott. Nem volt kifejezetten világos odabent, a régies fali lámpák halványan világítottak, nem is emlékezett rá, hogy így hagyta őket. - Delia? Régi barátom, bár néha úgy fest, kicsit idegesítem, nem is értem…- elkalandozó beszédét egy hangos moraj szakította félbe, amit egy halkabb morgás követett, mindkettő Stella irányából. Fejét rázva, arcára halvány mosolyt öltve lépett a lány mellé, majd kezébe nyomta a magánál tartott dobozt, ami annak a két húsnak kivételével, amit ő és Nerina evett meg, teljesen hiánytalan volt. - Edd csak meg, nekem úgysincs szükségem ennyi ételre. – mondta, majd a lépcső felé indult – A fürdő itt van jobbra a második ajtónál, de ha fürdőkádra vágysz, az a második emeleten van rögtön a bal oldali folyosó elején. Tiszta törülközőt mindegyikben találsz, ha végeztél nyugodtan lepihenhetsz az egyik szobában, Deliaval a napokban megbeszélem a dolgot, addig kezeskedem érted. Szóval csak óvatosan a táncokkal. – mondandója végén a komoly házigazda hangneme fellazult. Intett egyet a lánynak, és elindult felfelé. Már a harmadik lépcsőfordulónál járt, sok sötét folyosót elhagyva, mikor hangosan kifújta a levegőt és a falnak támaszkodott. Azt hiszem az ellenőrzés után ma az irodában alszom.

[399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]