* - Az meg ki? - Pislogott rá megdöbbenve. Bement és várta a srácot. Most erősen gondolkozott, hogy ki az a Delia, de nem jutott eszébe, pedig Ő mindent megpróbált ennek kiderítésében. Ám nagy gondolkodása közepette megjelent előtte a finom hús, amit nemrég evett. Tehát Delia ide, Delia oda Stella-t már egyáltalán nem érdekelte a nőszemély. Hasa hangosabban megkordult, mire csak morgott egyet. Elölről beletúrt hajába.*
2010.08.04. 21:58
Razier
-Ez nem csak rajtam múlik. Delia is itt él, még megbeszélem vele. De addig is, ezen a háztetőn elidőzhetsz, én biztosan nem perellek be. – mosolyodott el, és finoman oldalba bökte a lányt könyökével. – A félelemről beszélve, lehet, hogy kicsit kiszámíthatatlannak tartanak, de ehhez idővel képesek lesznek hozzászokni. Addig is el kell nézni nekik. - a főbejárat előtt álltak, majd újra nyikorgások közepette kitárta az ajtó egyik szárnyát és intett a lánynak, hogy mennyen be, addig ő tartotta neki az ajtót, nehogy az hangos recsegéssel becsapódjon.
2010.08.04. 21:33
Stella Lamber
*Nyugodtan haladt Razier mellett s csöndben végighallgatta. Felnevetett, jó hangosan, de most nem gúnyosan, sokkal inkább jóízűen. Mikor leküzdte folytonos nevetését picit komolyabb arcot vágott.
- Csak nem aggódsz miattam? Nem kell. Azok a mocskos kis démonok nem tudnak legyőzni...- Pár perc csönd.- ... asszem. - Erre megint csak elvigyorodott.
- Ha annyira nem szeretnéd, hogy bepereljenek akkor alszok nálad. A padló is megteszi. - Esze ágában se kérdezte volna meg udvariasan, hogy ott aludhatna-e esetleg. Neeeeem, Stella nem ilyen. Ezt inkább közölte a fiúval. Utána meg csak ártatlanul mosolygott.
- A feltűnést illetően... Engem a démonok nem, de az emberek szeretnek. Persze a fele fél Tőlem. Bár, fogalmam sincs, hogy mért. Én egy ártatlan kedves nőszemély vagyok! - Gondolkozott el.*
2010.08.04. 21:19
Razier
Rina búcsúszavaira csak némán bólintott egyet. Azt én is nagyon remélem. Miközben haladtak előre, nem nézett a lányra, csak talpának apró csattanásait hallotta a betonon. A szúrós szemű démonokra higgadt, mégis fenyegető pillantást vetett, narancsszínű szemei szinte világítottak a sötétben, mire a lények morgolódva, de továbbálltak. Ezután megkönnyebbülve tapasztalta, hogy Stella most már feltűnésmentesen halad mellette.
- Érdekesen mondasz köszönetet. Ugyanakkor ezzel a szabadszelleműségeddel folyton kitűnsz. Nem félsz, hogy egyszer valakinek szemet szúrsz?- ekkor az imént a lányt bámuló démonokra gondolt- Már az is elég… egyedi szokásod, hogy a háztetőkön pihensz le. Félő, hogy egyszer beperelnek ezért. – mondandója végén már szinte önmagán kezdett nevetni, teljesen úgy érezte, mintha valami aggódó apa szerepébe lépett volna. Eközben már lassan a központi épület kapujához értek.
2010.08.04. 20:58
Stella Lamber
*Nagyban integetve, széles vigyorral köszönt el a lánytól. Ment a férfi után. Akrobatikus ugrásokkal, mozdulatokkal haladt előre. Életereje még bőven volt, és még lesz is Razier nagy bánatára. Az emberek csodálattal, míg a démonok gyilkos pillantásokkal jutalmazták a lányt. A végén már rendesen ment a férfi mellett. Út közben valahogyan a kezébe akadt kis háti táskája, melyben sok mindent nem volt.
- Nagyon, de nagyon aranyos vagy. Cica. - Mosolygott Razi-ra, s eme mondatával megköszönte azt, hogy nála fürödhet.*
2010.08.04. 20:49
Nerina | Aya
Razier megjegyzéséhez nem szól hozzá, csupán egyetértően bólint egy aprót. Észrevette, hogy a férfi keresi a menekülő útvonalat, de még mielőtt leléphetett volna, Stella még ráakaszkodott. Ezen muszáj volt vigyorognia egyet. Stella előbb-utóbb úgyis kihozza a sodrából. Mikor aztán úgy látta, hogy azok ketten visszaindulnak, már épp sarkon akart fordulni, hogy sétálgasson még egy kicsit, mikor Razier váratlanul odalépett hozzá. Az elsuttogot szavakra Nerina magabiztosan elvigyorodott, kezével pedig megpaskolta Razier vállát.
- Kösz a figyelmeztetést, de jól tudod, hogy engem nem kell félteni. Tudok magamra vigyázni - szavaiban némi egoistaság csengett, de ettől függetlenűl amit mondott, teljes mértékig igaz volt. Rina nem az a fajta lány volt, aki nem tudná magát megvédeni.
Mielőtt még Razier hallótávolságon kívülre ért volna Stellával, még utánuk kiáltott:
- Remélem holnap reggel még nem találom porig égve a kis rezidenciádat!
2010.08.04. 20:17
Razier
Raz baba.. Tényleg ideje lenne indulni.
- Hírességnek.. Annyi szent, hogy az indulatosabb tömegben hamarabb kitűnök. – szinte suttogott, közben ide-oda pillantgatott és néha találkozott a tekintete néhány rosszalló szempárral. Már éppen sarkon fordult volna, mikor a hebrencs lány kérelme csapta meg a fülét. Megtorpant, jobb kezének ujjaival homlokát támasztotta, és kissé gondterhelt lett az arckifejezése.
- Rendben. Gyere velem. De aztán viselkedj rendesen, nem csak én lakom a központban. – intett Stella felé, majd pár lépéssel közelebb lépett Nerinához úgy, hogy majdnem mellette állt. – Tartsd nyitva a szemed, valamiért rossz érzésem van ma este. – súgta oda Rinának, majd tovább indult.
2010.08.04. 19:48
Stella Lamber
- Elmennél és engem itt hagynál? - Pislog a férfira meglepődve, bár csak tetteti. Oldalra billenti fejét..
- Valakinél megkell majd fürödnöm. - Jelenti ki vigyorogva. Nerina-n látta, hogy most inkább a férfival beszélgetne, ez még jobban fellelkesítette. Mivel tudja, hogy nem kívánt személy felveszi kiskutya szemeit, amik megállásnál nélkül csillognak.
- Cica. Nálad? Utána eltűnök. Úgyse szeretek nagyon házakban maradni. - Pillant az említettre. És amit mondott az valóban igaz volt, már amennyire.*
2010.08.04. 19:42
Nerina | Aya
Próbált csak Razierre és a férfi válaszára koncentrálni, de ez elég nehéz feladat volt miközben Stella körbetáncikálta őket. Mikor aztán a lány megállt, hogy figyelmeztesse, csak ő szólíthatja RaziertRazi cicának Nerina végleg felhagyott a Razierre való koncentrálással. Úgy döntött, előbb válaszol Stellának, utána következik majd Razier.
- Oké, akkor ezentúl én Raz babának fogom szólítani - hagyta rá lopva a férfire pillantva, hátha az kijön végre a béketűrésből. Aztán mikor a lány megkérdezte, hogy van, vállatvont. - Kitűnően.
Végül aztán egész testével Razier felé fordult, hogy vele is beszélgessen egy kicsit.
- Hát igen... errefelé te valódi hírességnek számítasz - bólintott nagy komolyan Rina, de zöld szemeinek csillogása elárulta, hogy csak viccelődik.
2010.08.04. 18:26
Razier
Nerina kuncogására és arra, hogy elemelt egy húst a dobozból, csak mélyet sóhajtott alig észrevehetően, hiszen tudta, hogy a lány csak a türelmét teszi próbára, az ilyesfajta ’játékban’ pedig már volt tapasztalata. Közben csak elnézően nyugtázta Stella mozdulatait, majd újra Rinához fordult.
- Egy kis kikapcsolódás kerestem, de hát tudod, hogy van ez, ha tele a város régi arcokkal. – félmosolyra húzta száját, látszott rajta, hogy nem egészen ilyenre tervezte az esti sétáját. – Lassan talán vissza is kellene mennem.- gondterhelten pillantott az otthonába vezető út felé.
2010.08.04. 18:15
Kayla
Caprice
Egy hosszú kék hajú, zöld szemű, alacsony leányzó sétálgat az utcákon Jázminnal, a görénnyel. Jázminon nincs se póráz, sem semmi, csak sétál Cap mellett. - Na, Jázmin. Mi legyen a mai program? A házimmal már rég készen vagyok, Koemi néni pedig azt mondta, ma azt csinálok, amit akarok. Mi legyen?
Körbenéz és meglát egy fagyiskocsit. Rákacsint Jázminra. - Kérsz egy fagyit? Mert én igeeen~.
Odasiet és vesz magának fagyit.
2010.08.04. 18:11
Stella Lamber
*A haj borzolásra csak vidáman elmosolyodott. Körbetáncikálta őket egyszer-kétszer, mivel jobb dolga nem volt. Razier háta mögött a vállaira rakta a kezét. Kicsit megemelkedett és álla már a férfi vállán is volt.
- Nana, csak én hívhatom cicának cukorfalat. - Mosolygott bájosan. Jól végigmérte az előtte állót, Rina-t. Közben még mindig arcán virított az az angyali kis mosoly, ami már idegesítő is lehetett.
- Hm. Hogy van az én kis cukorfalatom? - Kérdi csevegő hangnemben. Ellépet a férfitól és mellé állt. Ingét, ami mellesleg most férfi volt, igazgatta.*
2010.08.04. 17:59
Nerina | Aya
Rina már meg sem lepődött Stella kirohanásán és szoros ölelésén, csupán mosolyogva viszonozta a gesztust, aztán kicsit távolabb tolta magától a lányt, mielőtt még megfújtotta volna. Stella válaszára elvigyorodott, aztán Razierhez fordult.
- Ugyan, nagyon cuki ez a név... - kuncogott fel Nerina, miután ő is üdvözölte Raziert. - Nagyon illik hozzád, Razi cica.
Ezután végignézhette Stella kúltúráltnak aligha nevezhető étkezését. Bámulatosan sokat tud magába tömni ilyen rövid idő alatt. Ismerte el magában somolyogva.
- Remélem, nem nagy gond, ha elveszek egy csikecombot! - nyúlt át Razier kezei között tartott papírdobozkához, hogy kiválasszon egy szép combot. Aztán angyali mosollyal az arcán hozzátette: - Te mondtad, hogy nekünk nehezebben mondasz nemet.
Hacsak Razier nem nyúl az "ellopott" étel után, akkor egy rövid köszönetmondás után Nira lassan eszegetni kezdi azt, miközben végig hol Raziert, hol Stellát figyeli.
- És mondjátok csak, mi járatban erre? - tudakolta.
2010.08.04. 12:49
Razier
A háta mögül jövő jól ismert hangra egy pillanatra megrezzent, kissé kínosan érezte magát ebben a helyzetben, de ezt az érzést egyáltalán nem mutatta ki. Csupa régi ismerősök arcai. Gondolta mikor hátra fordult, és Nerina alakját vélte felfedezni. Üdvözlésképpen aprót előrehajolt, hosszú, szürke összefogott haja válla elé esett, közben ügyelt, hogy a kezében tartott ételt el ne ejtse.
- Jó estét Nerina.- szólította meg a lányt a tőle már általánossá vált udvariassággal- Te is tudod, hogy régi jó ismerősemnek nehezebben mondok nemet. Viszont ha ez a kis vadóc még sokáig ezzel a névvel fog illetni, nem biztos, hogy sok ingyen csirkét tartogat számára a jövő. – szemével, amiben továbbra is higgadtság ült, Stellára pillantott, majd jobbját a lány fejére emelte és enyhén összeborzolta haját.
2010.08.04. 12:22
Stella Lamber
*Mosolya egyre nagyobb lett, már-már füléig ért. Egy kisebb szellő bele-bele kapott fekete rakoncátlan tincsei közé. Szemeiben egy percre a gyilkolási vágy csillant meg, de ezt a férfi nem láthatta, mert háttal volt neki.
- Jejjj, Úgy szeretlek cica!! - Ölelte meg jó szorosan és elvette tőle a csirkecombot, ami már a szájában landolt. A felét már magába tömte mikor egy ismerős illatra lett figyelmes. Vérfagyasztóan világító szemeit ráemelte a lányra.
- Ohh, megjött a cukorfalat is. - Táncikált oda és a leányzót is nagy ölelésben részesítette.
- Tudod nekem minden ingyen van, főleg, ha Razi cica mellettem van. - Vonta meg vigyorogva a vállát. Miután nem mondott semmit a maradékot és magába tömte, mint egy két éves gyerek. Arcán kaja maradékok voltak, miket az ingébe törölt bele.*
2010.08.04. 10:39
Nerina | Aya
Apró, szűk utcákon sétálgatott, amik kacskaringózva futottak a sétáló utca felé. Nem sietett: ráérős tempóban haladt a házak között, néhol még meg is állt nézelődni, de nem sok újat látott. Jól ismerte már a város ezen részét. Viszonylag hamar megjegyezte, hogy melyik apró út hova vezet, melyik házban ki lakik, és ezek mellett még ezernyi apró részletet is emlékezetébe vésett. Sokan démoni erőnek nyilvánították megfigyelőképességét, de Rina nem talált benne semmi különöset. Ráadásul úgy érezte, vannak emberek, akik nála sokkal jobb megfigyelők.
Néha egy-egy ház ablakában leskelődő emberek alakját vélte felfedezni, akik függönyeik mögé bújva figyelték az utcán elhaladó lányt. Nerina nem zavartatta magát, mikor észrevett egy ilyen alakot, igyekezett barátságosan mosolyogni. Néhányan bátortalanul viszonyozták a mosolyt, néhányan pedig dühösen elléptek az ablakból. Nerinát ez a reagálás sem zavarta, folytatta sétáját. Idővel úgyis megbarátkoznak a ténnyel, hogy démonok élnek körülöttük. Futott át az agyán és ezzel lezártnak tekintette az ügyet. Egy apró utcán lefelé haladva végül elérkezett a sétáló utcára, ahol késő estig nyüzsögni szokott az élet. Ahogy visszanézett a keskeny utcára, amit elhagyott maga mögött, az a hasonlat jutott eszébe, hogy az utcák is épp úgy egyesülnek a sétáló utcában, mint az apró mellékfolyók a hatalmas folyamban. Maga körül ismerős alakokat vélt felfedezni, sokat közülük démont. Azonban egyikkel se áll le beszélgetni. Ahogy tovább halad a bódék előtt álldogálók között megpillant két ismerős alakot. Az egyikben felismerte Stellát, a másikban pedig Raziert. Pár pillanatnyi tétovázás után úgy dönt, odaköszön nekik. Hosszú léptekkel átszelve az utcát máris a két démon mögött termett, akik épp csirkecombokat vásároltak. Nerina elvigyorodott. - Csak nem ingyen csirkecombot osztogat valaki? – kérdezte köszönés nélkül.
2010.08.04. 10:20
Nikole D'Eyre
Az autósokkal cseppet sem törődve megy át az úton, így a sofőrök az utolsó pillanatban tapossák földig a féket, majd szitkozódva kiabálnak a lány után, természetesen a "kislány" jelzőt használva. Szívesen megállna, és párnak a fejéhez vágná, hogy őt már "üknagymamának" nevezik, de ekkor eszébe jut, hogy ez csak egy kitalált, helytelenül rávarrt megszólítás, így hát minden balhé nélkül megőrzi hidegvérét, és nyugalmát. Így ér el ahhoz a négy emeletes háztömbhöz, aminek egyik lakásában ő lakik. Szokásos. Megint valamelyik eszetlen nem csukta be az ajtót. Gondolja magában, miközben a bejárati ajtót egy könnyed rántással nyitja ki, majd hagyja maga után becsapódni. Hangtalan léptekkel caflat fel a lépcsőkön, végül kúlccsomóját előkotorva benyit a szerény kis lakásba. Hanyagul ledobja a táskáját a kanapére, mondván, pakolja el, aki akarja. A hatalmas akváriumhoz lép.
- Szervusztok halacskák, hát hogy vagytok? - hatás szünet - Mi jót csináltatok ma? - teszi fel a második olyan kérdést, amire úgysem fog feleletet kapni.
Ekkor megrázza a fejét, és felegyenesedik. Atya Világ, azért ennyi okot ne adjak arra, hogy dilisnek nézzenek...
2010.08.04. 09:30
Lorelei
Szapora léptekkel ment a városban, halkan dúdolt valami dalt, ami épp a fülében ragadhatott, pár órával ezelőtt. Bakancsa kemény kopogása hallatszik a földön. Arca még akkor sem rezdül meg, mikor innen-onnan különös hangokat vél felfedezni. Mintha nem is érdekelné az egész, elég hangot hallott ma már. Hullámos tejfölszőke tincseit kócolja a hűs szél. Ruházata nyárias. Szoknya, fűző, de a bakancs azért még ott van. Így egy kicsit hűvösnek érzi a levegőt. Hirtelen megáll egyhelyben. Olyan kisugárzást érez, ami eddig vonzotta. Valószínűleg valamely démonét. Egészen kijött a város végéig. Megrázza a fejét. Ezt nem ő akarta így. Gyorsan meg is fordulna, de nem tud. Nem hagyja nyugodni valami. Szemei meg-megcsillannak, bakancsát megkopoktatja a földön. Lázadó.. De most nem akar egy démonnal sem összefutni. Nem ment tovább.. egyhelyben maradt.
2010.08.04. 02:26
Razier
Milyen jó is, ha valakinek gondtalan. Maga sem tudja miért, de Stella Lamber megjelenése mindig egyfajta nosztalgikus érzéssel tölti el. Emlékezteti a régi, felelőtlen napokra, amik számára már régen véget értek. Figyelte ahogy a lány szimatol a levegőbe a finom illat után, ezt követően még észbe kapni sem volt ideje, Stella máris karon ragadta és szélsebesen maga után húzta. Mint egy trópusi ciklon, ha ételről van szó. A nagy rohanás után végre megálltak, a bódénál pedig frissen sült csirkecombok fogadták a vásárlókat. Az ételre pillantott, onnan pedig a lány kérlelő szemeibe, majd mélyet sóhajtott.
- Jól van. Legyen. De ne hidd, hogy ez sűrűn elő fog fordulni…- mondta változatlan arckifejezéssel, zsebéből közben előszedte a kopott bőr pénztálcát és az standhoz sétált. – Két adag csirke combot kérek. – letette a pultra a pénzt, miközben az eladó már nyújtotta is felé a két papírdobozt. Az egyiket átnyújtotta a lánynak, a másikból pedig ő vett ki egy combot, és jóízűen beleharapott.
- Van az utcai árusok főztjében valami, ami miatt képtelenség megunni az ilyen ételeket. – mondta jókedvűen, majd újra nekilátott az evésnek. Persze, ehhez mérten az áraik is megvannak.
2010.08.03. 23:23
Stella Lamber
*Mosolyogva hallgatta a férfit, majd a kérdésre inkább vigyorgott. Beletúrt igyis elég kócos hajába és előre nézett.
- Azt mondod? Meglehet. De az élet szép és gondtalan. Már akinek. - Jelentette ki.
Hirtelen szagot fogott. Mélyeket szippantott a levegőbe. Szemeit egy pillanatra lehunyván elgondolkodott. Komoly arcot vágott, aztán felnyitotta kék szemeit, amikben most öröm csillogót.
- Ez a mennyei illat. Nem hiszem el!! Sült csirkecomb!! - Elindult abba az irányba ahonnan a számára finom illatot érezte. Természetesen a férfit is húzta maga után.
- Héjj Razi cica. - Szólította meg becenevén, amin csak Ő hívta. Akkor találta ki neki mikor találkoztak.
- Vennél nekem?! - Fordul felé angyali tekintettel. Mivel nem volt semmi pénze per pillanat muszáj volt a férfit megkérnie. Bár, ha lett volna pénze akkor is Razier-hez fordult volna.
- Kérlek!! Olyan éhes vagyok. - Nyúzta a fiút. Közben odaértek az árushoz, ami pár utcával volt odébb, ahol ők voltak nemrég.*
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
