Új bejegyzés Frissítés

2010.08.16. 14:35 Drake

*Együtt röhög a lánnyal, viszont ő tovább. Halkan felmorog a szavakra, de nem érintik meg lelkét, tudtát is csak kissé.* -  Korról ne beszélj nekem, te démon fajzat. És arról sem, hogy ki itt az utolsó. Raziert követed azonnal, ti vagytok a legalja. Lázdás! *Kiált fel, majd ördögien felröhög. Már mind  ketten veszettül szétáztak.* - Ugyan...azt hiszitek, hogy megállíthatjátok a lázadást...? Mi értelme annak, amit csináltaok..? Semmi. Semmi! *Ordít Deliára, majd felhorkan, s ölébe kapja, ahogy feláll a földről.* - Mire vagytok képesek...? Gyilkolni aligha. Viszont önszántunkból nem halunk meg! *Mondja határozottan, egy cinikus vigyor keretében. Ballagni kezd ellenségével ölében.* - Most megmutatom, mint hagytál ki eddig... *Vigyorodik el, s gyorsabban haladni kezd a leányzóval karjaiban az erdő s a város kereszteződése felé véve az irányt.*

2010.08.16. 14:24 Delia

*Halkan felröhög, ekkora vért is köhög fel, de nincs elég ereje, hogy letörölje szájáról, vagy visszanyelje, így szája tele lesz vérres és mikor beszél, csak folyik ki. Megenged magának egy gúnyos mosolyt. Rekedtesen beszél a felgyülemlett vértől.* Inkább irányítsanak az érzelmeim, mithogy olyan gyilkológéppé váljak, mint Te. *A te szót szinte köpi a fiú felé.* Lelketlen démon vagy, semmi más. Nem voltál még szerelmes, nincsen családod és ha vannak is társaid, őket is csak a gyilkolási ösztön hajtja, csak azért vannak veled. Egy rohadt senki vagy a világban. Erre én nem lennék büszke. *Folytatná még tovább, de ismét köhögnie kell, mert a vér folyamatosan zárja el a légcsövét a friss oxigéntől.* Meghalni nem átok, sokkal inkább áldás lenne az én koromban, hidd el. *Szemeit végig ellenségének szemébe fúrta, hogy minden, amit mond, elérjen tudatáig.*

2010.08.16. 14:17 Drake

*Megfordul fejében Razier keresése, viszont kevésbé érzékeli, s nem is az az elsődleges szándéka, hogy vele foglalkozzon, hanem Delia. Szemöldökeit felvonja a szavkra, majd leguggol a sárban fetrengő leányzó mellé.* - Képes sem lennél rá...De..Túl sokra tartassz. *Gúnyosan elvigyorodik, majd lassan felhúzza a démont  földről, s ülésbe helyezi.* - Annyira tehetetlen vagy... S mind miért..? Az érzelmeid miatt. A fogságukban vagy... *Mosolyodik el kajánul, szélesen, miközben a nyakánál fogva tartja a hölgyemént.* - Várod a halált...? *Kérdi halkan, mély, búgó hangján.*

2010.08.16. 14:00 Delia

Nem tartalak én semmire. *Válaszolja halk, rekedtes hangot. Nappal van és egész éjjel fennt volt. Szívesen befeküdne a pihe-puha ágyába, hogy aludjon egyet. Sosem volt ínyére a harc. Szóra nyitja a száját, hogy elárulja, ha harcolni akar, menjen Razier után, de nem mondhatja el, hogy elárulta a várost a férfi, mert különben elkezdődne a mészárlás.*

2010.08.16. 13:55 Drake

*Több percig áll, s várakozik. Látja, ahogy az erdő felé forognak a lányka szemei, ahogy mozdulatlnul fekszik, s tökéletesen kiveszi arcán, hogy sír, és nem csak az eső áztatja sáros, piszkos arcát. Hangosn felmordul, mint egy vadállat, majd szétfeszíti az ideg, hogy nem folytatja a harcot vele a démon.* - Nem tartassz annyira...hogy harcba szállj velem...? *Horkan fel mély hangján, s a lejtésből tisztán kivehető, hogy ingerült. Nem mér csapást  lányra. Néhány napja élvezte a harcot, és a gyilkolási vágyat ami Deliaból árdt, ám ma ez nem így van. Hiszen mi örömét lelje megölésében, ha az nem viszonozza? Felpillant az égboltra, azután vissza a hölgyeményre.*

2010.08.16. 13:44 Delia

*Hagyja, minden szó nélkül, hogy kiessen az ablakon a fényre. Itt már csak démoni erejére támaszkodhatna, de nem akar. Mozdulatlanul fekszik a földön. Nem fog ismét a démonra támadni. Legszívesebben elbújna egy sötét zugban a palota egyik sarkában és csak bőgne. Amíg Devonnak démoni ereje és emberi teste van, Delia teste és ereje démoni, de a lelke emberibb bármelyik démonnál. Utálja az erőszakot, mert kiskorában apja úgy akarta vérszomjassá tenni, hogy bántotta, állandóan. Nem csak a karját törte el, voltak durvább emlékek is, de ezek ahogy eddig is, most is elfolytja magában. Könnyei keresztben lefolynak sáros arcán. Meg sem szólal. Jól esik neki az eső. Várja, hogy ismét nekivágódjon valaminek, vagy a srác letépje a fejét. Biztosan nem ellenkezne. Meg sem próbál kényelmesebb pózba vergődni, úgy fekszik a sárban, ahogy megérkezett. Nyitott szemeivel az erdőt pásztázza a kastély mellett és próbál minden emléket elnyomni, amit az erdő csak felvethet a lány tudatában.*

2010.08.16. 13:36 Drake

*Nyaka hangosat reccsen, s teste először úgy reagál rá, mint egy emberé, viszont mikor a váza darabjai közé esik, fejét felemeli, s egy hirtelen mozdulattal visszaigazítja helyére. Hangosan felmordul, kissé nehezére esett visszaroppantni a törött testrészt, de nem halt bele. Delia most igazán felhúzta. A szilánkokból feltápászkodni sincs ideje, amik szétvagdalták hátát, tarkóját, karjait s arca oldalát, ahogy törött nyakkal oldalra esett. Nem érez meglepődöttséget, mikor a lányka sírni kezd, s együttérzést sem igazán. Szélesen elvigyorodik, s lelöki magáról a démon hölgyeményt.* - Olyan gyönörű vagy, mikor...hargszol, mikor mérgelődsz... Ölj meg... *Hergeli az érzékeny szépséget, közben leguggol mellé.* - Démon vagy...nem gyengülhetsz el...Így nem élvezhető... *Mormogja mély hangján, majd derekánál felkapja Deliat, s kivágja az ablakon, az udvarra. Hangosat puffan a földön, ő maga pedig utána ugrik. A felhők gyülekeznek, s egyelőre nem támad a lányra. Mikor harcolnak, esni kezd, ahogy anno, néhány napja is. Mintha a világ siratná a harcukat. Vigyora nem fagy le arcáról. Nyíl egyenesen a borús tekinteteket pásztázza.*

2010.08.16. 13:22 Delia

*Nehézkesen tápászkodik fel. Nem a fájdalomtól, legalábbis nem a fizikaitól. Hirtelen megint eltűnik. Határozottan gyilkos szándék szivárog belőle, ahogy egyre idegesebb lesz. Feltűnik a srác előtt és egy határozott mozdulattal kitöri a nyakát. Ha erős démon, akkor nem fog tőle meghalni, ha pedig nem, legalább nem lesz több dolga vele. Aztán elkapja karját és nekivágja a két oldalt futó lépcsősor közötti térbe, ahol lever néhány vázát és a szilánkok közé esik. Végül felülről ráveti magát, már igazítja kezét a mozdulathoz, hogy majd árnyékot küld a szívébe, de mikor megérkezik, szemei találkoznak a démon szemeivel. Eszébe jut, hogy Razier nem tett semmit, mikor harcoltak, majd itthagyta. Most egyedül van, Delia pedig világéletében érzékeny lány volt. Könnyei a vízszint miatt le sem tudnak csordulni arcán, mind a démon arcára hullik. Kezét leveszi mellkasáról.* Nem foglak bántani.

2010.08.16. 13:16 Drake

*Hirtelen érezte meg a leányzó dühös szándékát, akaratát, s egyáltalán jelenlétét. Hangosan felmorog, s ezután már hangosn felszántva a padlót nyekken egy hatalmasat a lépcsősoron. Helhorkan, azonnal ahogy felül, majd feltápászkodik.* - Lám, lám... *Szólal meg cinikus, mély, kissé rekedtes hangon, hangnemben, majd megjelenik Delia előtt, s megropogtatja nyakát. Halántékából egy vékony vércsík indul útnak.* - Előbb...láttuk egymást, mint gondoltuk, igaz..? *Kérdi kissé gúnyosan, majd megsimítja a démon lányka egyik hosszabb, sötétkék tincsét, majd jobbról ellöki, s most ő szántja végig a járólapot, hangos recsegéssel, csörömpöléssel, s csak a fal állítja meg, mely repedezve adja meg magát. Lehunyja szemeit, és hallgatja, ahogy a számára kellemes hangokat hallja, ahogy a hölgyemény csontjai ropogni kezdenek az esés következtében, vére pedig kibuggyan a holtfehér bőr alól.*

2010.08.16. 12:58 Delia

*Hirtelen megjelenik a fiú mögött. Nem is kellett szándékosan feltűnnie, ahogy a lehelletnyi fényre ért, alakja kirajzolódott. Ideges és megbántott, még mindig. Tarkón vágja az ismerős démont, aki így végigrepül az előszobán és a lépcsőbe vágódik. Kicsit beljebb sétál, hogy ne érje fény, erejét fényben csak akkor tudja használni, ha valamilyen tárgy árnyékot vet.*

2010.08.16. 12:53 Drake

*Érezte a leányzó jelenlétét, viszont nem látta az ablakban. De nem is kellett ahhoz, hogy felidézze a néhány nappal ezelőtt történteket.  Kajánul, s szélesen elvigyorodik, és szemöldökeit felvonja, mikor arra lesz figyelmes, hogy a törött ajtó mellett a díszes függönyök eltolódnak a karnison. Hangosan felmordul, majd előre lépked a felszántott, macskaköves út maradványain, s belép az előtérbe.* - Férgek... *Mordul fel hangosan, vonási elkomolyodnak, szemei összeszűkülnek. Körbe pillant.*

2010.08.16. 12:40 Delia

*Az egyik ablakból bámul merengő, sima arccal kifelé, mikor egyrészt meghallja, hogy a démon, akit majdnem megölt, visszatért. Másrészt érzi is a jelenlétét, az újabb gyilkolási, vagy inkább bosszús szándékot. Mivel a nap kezd feljönni és árnyék sem várható a felhőktől, ami eltakarja azt, jobban teszi, ha a sötét kastélyban marad. Kicsit beljebb mászik a fényből és eltűnik a palota sötétjében. Mikor újra megjelenik, gyorsan behúzza a függönyöket az előszobában, az ajtó mellett és a többi ablaknál is. Így még sötétebb van és kevesebb beszűrődő napfény.*

2010.08.16. 12:34 Drake

*Miután elragdta a sötétség napokkal ezelőtt, azóta elég sok dolog történt vele, s most mégsem másfelé tart, hanem a hatalmas, ódon kastély felé. Úgy tartja, hogy még befejezetlen ügye akadt. Az idő erősen szeles, kissé viharos. Hajnal van. Hajnali szürkület. Viszont aligha hatnak majd a nap erőtlen próbálkozásai a délelőtt, s délután folyamán, hiszen alig szívta magába a talaj a rengeteg vizet, most újra megbírkózhat vele. Nem siet, lassan ballag a hófehér palota felé. Érzi a démoni energiákat, Kitűzte magának a démonokat, és az épületet, minthogyha már csak reflexből arra járna.A koromfekete vaskapura pillant, mikor céljához ér. Belöki, viszont egyelőre nem lép előrébb. Felméri a terepet. Talán óvatosnak tűnhet, viszont csupán nem siet el semmit.*

2010.08.15. 19:58 Devon

Szemöldöke felszalad a neki szánt szavakra. Csak egy halk ciccenést hallat, mivel nagyon nem az ő műfaja ez a mézesmázosdi. Csak ép akar lenni, hogy utána maga takarítsa el az útból ezt a piócát. Ha már Razier az övé, minden figyelmét rá akarja szentelni, nem akarja, hogy ez a kínkeserves munka teljesen kárba vesszen. Már most érzi a lelkében támadt tüzet a feladat iránt, de ennek még csak jelét sem mutatja. Arcán az üres érdektelenség látszik, miközben a kórház démonoktól nyüzsgő épülete felé araszolnak.

2010.08.15. 12:18 Razier

Halvány mégis elégedett mosolyra húzódik szája a lány szavait hallva, hisz úgy hitte, újabb tiltakozó szavak csendülnek majd meg a levegőben, mégis sikerült bizonyos mértékben elnyernie a démon bizalmát. A megálljt parancsoló kéz azonban sebesen lankasztja le arcáról a jókedvet. Végtagjai megfeszülnek, mintha bármelyik másodpercben számítana egy gyors támadásra, s annak kivédésére koncentrálna. Ez az állapot még azután is uralkodik rajta, miután az akadály eltűnik előle, nyomasztja Damon akarata, még ha pusztán a jelenléte, miben folyamatosan az ördög auráját volt kénytelen felismerni nem lett volna elég, elképzelni sem tudta, hogy egy ilyen lényt bevigyen magával a kórházba. Devont még minden gyanú felmerülése nélkül be tudná vinni, hogy mihamarabb ellássák sérüléseit, de egy ilyen alakot már akkor kiszúrnának, ha csak a bejáratnál állna. - Ha ennyire ragaszkodsz hozzá. De tégy egy szívességet és az épületbe már ne gyere be. Amúgy sem tűnsz ellátásra szorulónak, csak felesleges felfordulást okoznál odabent. – hangtalanul egy nehézkes sóhajt enged meg magának, lábai újra a betont koptatják, mígnem kiérve a kerülőutakról lassan kivehetővé válik a már nem túl távoli gyengélkedő fehéres vakolata. Már halványan érezni démoni energiákat odabentről, emiatt ez érzés miatt egyáltalán nem aggódik, hisz főként gyógyításban jártas lények jelenléte ez.

2010.08.14. 14:49 Damon | Aya

Razier szavaira résnyire szűkülnek szemei. Még senki sem szólította valódi nevén, és ez most nagyon idegesítette. Össze kellett szedje minden önmegtartóztatását, hogy ne vesse magát vicsorogva az átkozottra. Mikor Razier meg akarja kerülni, kezét kifeszíti elé, így megállítva a démont.  - Igen, tényleg megérte... nagyon is megérte - sziszegi neki gyűlölettel. Gyűlölködő pillantását le sem veszi Razierről, de hangja hirtelen ismét visszavált az előzékeny úriember hangjára. - Rendben, akkor elkisérlek titeket! Azzal visszaejti maga mellé a kezét, majd Davonra vigyorog. Furcsa, kicsit gúnyos vigyor volt az...  - Köszönöm a bókot, babám! - vigyora kiszélesedik, ahogy egy széles mozdulattal jelzi Davonnak, menjen csak előre.

2010.08.14. 14:01 Devon

Pupillája elszűkül, ahogy minden ízében érzékelni kezdi a rohamos gyorsasággal haladó aura közeledtét. Ugyanezt érezte a palotában is, így emberi szíve most zabolátlanul dobogni kezd. Ha ez a démonfajzat rájuk támad, nekik biztosan annyi, ugyanis mindketten rettentően legyengültek. Már nem tud az őt segítő férfi válaszaira koncentrálni, mert Damon rögtön feltűnik előttük. – Még egy vérkoktélos szépfiú a klubból. – jegyzi meg lágy, mégis kötekedő hangon. Még ilyen állapotban sem tudja magában tartani az éles megjegyzéseket. Razier szavai meglepik, merésznek tart egy ilyen erős visszautasítást az ő állapotában. Mire a fődémon befejezi monológját, arcán már egy gúnyos mosoly ül, melyet gyenge nevetése követ. Teste összerándul a fájdalomra, amit ez kivált belőle, szájának sarka azonban továbbra is felfelé ívelő marad. – Hát nem lovagias? Igazad van, ideje megbíznom benned.

2010.08.14. 13:40 Razier

Pár pillanat erejéig arcán meglepettség tűnik fel, ahogy az oldalán álló sérül lány kioktató szavai csapódnak füléhez. Emberi test, démoni lélek, és annak ellenére amilyen erős, olyan törékeny is. Ha egy cseppnyivel kevesebb vérszomj szorult volna belé, akár ez a teremtmény lehetne a tökéletes létforma, de mivel olyan nem létezik, hogy tökéletes, így kár is ezen rágódni. - Nem szokásom egyezségeket megszegni. Legalábbis jelen állapotomban nem. Hogy régen mit jelentett számomra az erkölcs, az már más. Én már döntöttem, és ha már én magam hoztalak ki a palotából, akkor egy hangyányi bizalmat elvárnék. – arcán szigorú vonások jelentek meg, az, hogy Delia nevét használta fel elbátortalanítására nagyon nem tetszett neki, már-már dühöt lehetett érezni körülötte. – Hagyjuk egyelőre ezt a kérdést. Orvosra van szükséged. A kórházat ilyentájt még démonok felügyelik az éjjeli zavargások miatt, ott majd egykettőre meggyógyítanak. Ezzel kár is lenne ellenkezned. A helyedben most jobban aggódnék azon, hogy a törött bordád átszúrja e a tüdődet vagy sem. – határozott hangja nem tűrt ellenvetést, még az előtt egy másik kerülőút felé indult meg, mielőtt Devon választ adhatott volna. Csupán néhány métert tudhatott maga mögött, mikor ugyan arra a démoni jelenlét érkezésére figyelt fel, mint amire otthonában legelőször. Szóval akkor utánam jött? Válla fölött pillantott a hátuk mögül érkező hang irányába, felismerte már az első szó alapján is, nem kifejezetten örült annak, hogy pont ez a démon akar játszadozni a türelmével. - Úgy tűnik, az ördög egyik pribékje tisztel meg társaságával. Sajnálatos, hogy nem szimpatizálok a jó Diabolussal, bár neked úgy tűnik megérte a vele való egyezkedés, Ryan. – mintha meg sem hallotta volna a neki szánt ajánlatot, úgy kerülte ki a démon magabiztosan álló alakját – Most fontosabb dolgokkal kell törődnöm annál, hogy ki mutasson nekem vérontást. Ha megbocsátasz...

2010.08.14. 10:38 Damon | Aya

Élvezettel figyeli az egymásnak eső démonokat. Totális káosz, hatalmas erők... A legjobb szórakozás Damon számára, és még csak beszállnia sem kell. Egy idő után úgy döntött, hogy jobb, ha tisztes távolból figyeli a harcot, ezért a palota egyik tornyára telepedett fel. Igazából semmi kedve nem volt többszörös túlerővel szemben harcolni: ahhoz túl drága az élete, hogy csak úgy elveszítse. Tekintete természetesen szinte mindig Davon mozdulatait leste. Végzetesen szép.  Egy idő után arra lett figyelmes, hogy az árnyvilágba járkáló nő Raziernek kiabál, aki végül otthagyja őt, Davonnal az oldalán. Kezd érdekes lenni a játék... Egyetlen, elegáns ugrással újra a földön termett. Ráérősen megropogtatja elgémberedett tagjait, aztán eltekint az udvar másik felébe, ahol Delia épp eltűnik. Szívesen dörgölte volna az orra alá, hogy látja, Razier semmivel sem másabb, mint a többi démon, sőt még rosszabb is, de ezt most már nem tehette meg. Razier és Davon után kell menjen...  Egy halálos ragadozó kecsességével ugrott vissza a háztetőkre, hogy ott félig állatias pózba merevedve követhesse az igen csak lassan haladó, furcsa kettőst. Már perc sem kellett, hogy beérje őket. Kicsit megelőzve őket, háttal Davonnak és Raziernek leugrott az útra. Guggolva érkezett, de aztán egy nemesember kecsességével egyenesedett fel a porból.  - Lám, lám... Raziernek végre megjött az esze! – hangja nyugodt volt, de kihallatszott belőle a gúnyos él. Még mindig nem fordult a többiekkel szembe, csupán magának mosolygott. – Bevallom, úgy hittem, te kicsit jobban kiállsz az elképzeléseid mellett. De végtére is sikerült bebizonyítanod, hogy ugyanolyan vagy, mint mi...  Jólesően felnevetett: igencsak szórakoztatta a tény, hogy Razier, aki annyira ellenkezett az öldöklő démonok életmódja ellen, most pont olyan akar lenni, mint ők.  - Pedig azt hittem, meg kell majd ölni ahhoz, hogy jobb belátásra térj... – sóhajtott, aztán lassan szembefordult velük. Arcán ijesztő vigyor ült. – Kár, hogy nem így lett...  Sárgás szemei, melyek szinte világítottak finom vonású, fehéres arcában, egy pillanatra Davonra villantak. Tekintete furcsán kutakodó, és izgatott volt.  - Ha eme szép hölgy nem akarja visszavezetni az igazi démonok világába, akkor én szívesen vállalom a feladatot. – tekintete, vonásai mind ellágyultak, s most először hasonlíthatott arra a fiúra, aki régen volt. Ryan...

2010.08.13. 22:14 Devon

Néhány percig szótlan marad, saját lépteit figyeli a betonon; a balettcipőbe húzott, vérfoltos lábakat amelyeket ingatag mozdulatokkal egymás után helyez. Úgy érzi teljesen hülyére veszik, mintha Razier folyamatosan színészkedne neki, hogy elaltasson benne valamit. Rettentő zavaró a közelében lenni így teste akaratlanul is megfeszül, miközben a hajnalodó utcákat járják. – Szánalmas vagy, démon. – jelenti ki hátborzongató hangon. – El kell, hogy keserítselek. Ez a test, ami éppen a nyakadon lóg, teljesen emberi. Hamisítatlan emberi vér, csontok és szövetek. Nem fog magától begyógyulni, mint az a démonok szervezetével általában történni szokott. Velem nincs kimondottan szerencséd. – végig közömbös és jellegtelen hangon beszél. Most mindent megadna azért, hogy rendbe jöjjön a bordája és ne kelljen támogatni, de ez úgy tűnik csak távoli álom marad. – Nem vagyok oktató, Razier. Te ízig-vérig démon vagy, míg én csak fele arányban. És még tőlem várod, hogy belerázzalak abba, ami már ősidők óta a véredben van? Érzem a hangodon a merev elutasítást. Ha így állunk akár vissza is fordulhatsz és lecsókolhatod a könnyeket Delia szemeiről. Most úgysem árthatok neked. Ez nem kényszer. Csak egy megállapodás volt, amit meg lehet szegni. Ha ellenedre van és megfutamodnál, szegd csak meg, ahogy azt az emberek is teszik, minden egyes szabállyal vagy szerződéssel.

[399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]